Fotó: MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Az illegális bevándorlók elindulnak Németországba
Hirdetés

Szembetűnő, hogy az iszlamista terroristák különböző nemzetiségűek: algériai, tunéziai, szíriai, észak-macedóniai vagy épp csecsen származásúak. Közös bennük, hogy többségük már a nyugati világban született és ott radikalizálódott. Valamennyi esetben igaz, hogy a terrorcselekményt előre eltervezték, de a közvetlen kiváltó ok szinte mindig valami provokációként megélt konkrét esemény, leginkább blaszfémia (istenkáromlás), szokásaik, életmódjuk, vallásuk gyakorlásának állami korlátozása, az arra való kísérlet vagy adott esetben már az attól való félelem is.

Frusztráció és identitásválság

A terrorcselekmények hátterében két okot lehet azonosítani. Az első a frusztráció, ami a harag előszobája, állítják a pszichológusok. Oka a sikertelenség, a kudarc, az elismerés hiánya. Márpedig ebből bőven kijut a radikalizálódó bevándorlóknak Nyugat-Európában. A hivatalos politika is vagy túl-, vagy alulreagál: a Willkommenskultur mámorára kijózanítóan hat az első lenéző pillantás, a hivatalos, utasító, lekezelő hangnem. A tejjel-mézzel folyó Kánaán ígérete is azonnal köddé lesz, amint a migráns megkapja első matracát egy tömegszálláson.

Hamar úrrá lesz az emberen a bizonytalanság, és rádöbben, hogy idegen itt, és az is marad, miközben az otthona romokban hever, a családja szanaszét, a hazájában harcok folynak, visszatérni nincs hová. Integrálódni? De hogyan, amikor egy szót sem ért abból, amit beszélnek? Jó, megtanul németül vagy hollandul, ám az idegen kiejtés mindig elárulja, a bőrszínét sem tudja és nem is akarja megváltoztatni. Nincs mese: Willkommenskultur ide vagy oda, ő itt jó esetben is csak „auszlender” marad, egy lenézett rabszolga, akinek jóval kevesebb órabért kell fizetni a gazdagok gyárában, mint egy született németnek vagy franciának. A második generációs bevándorlók is hasonló helyzetben vannak, azzal a különbséggel, hogy ugyanezt az érzést a szüleik átélték, ők pedig ebben nőttek fel, mert a szülők összes sérelmüket átadták a gyermekeiknek, akik felserdülve bosszút esküdnek a saját és szüleik sikertelenségéért.

A másik az identitásválság. Mi vagyok valójában? Szír vagy német? Mahrebi vagy francia? Külföldön hosszabb ideje élő, dolgozó magyaroktól ismerhetjük azt az érzést, hogy idegenben felerősödik az emberben a honvágy, ezért a magyarságukat megélni még fontosabb külföldön. Erősebben ragaszkodnak a szokásaikhoz, a hagyományos ételeikhez, a nyelvükhöz, az ünnepeikhez. Miért ne tennének ugyanígy a más nemzetek gyermekei?

Korábban írtuk

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat
Egy áldozat holtteste a földön a párizsi Bataclan koncertterem közelében

A jéghegy csúcsa

E kettőből, a frusztrációból és az identitásválságból, illetve a megsértett nemzeti, vallási identitásból épülnek Nyugat-Európában azok a láthatatlan piramisok, amelyek látható csúcsai egy-egy iszlamista terrortámadás során bukkannak fel. A piramis alján elhelyezkedők még tudják tolerálni a megváltozott körülményeket, ám amint a csúcsa felé közeledünk, egyre nő a harag, míg végül legfölül ott áll a terrorista, aki sűrű dühében elszánja magát, hogy egyszer az életében bosszút álljon, és hőssé váljon, akár az élete árán is. Ezzel akarja visszanyerni elveszített önbecsülését, leküzdeni a frusztrációt, és legalább egy percre helyreállítani megtépázott identitását.

Egészen bizonyos, hogy a kelet-európaiaknak is van ilyen frusztrációs piramisuk, de mára ellaposodott, mert az elszármazott kelet-európaiaknak van hazafelé út. A törökök piramisa is ezért lapos, ahogy sokan haza is mennek közülük. A leghegyesebb a háború, az éhínség, a nyomor sújtotta országokból érkezők piramisa, kilátástalan helyzetükben ők radikalizálódnak a legkönnyebben, amihez az internet elterjedése is nagyban hozzájárul.

A 2015 óta elkövetett terrorcselekmények során megfigyelhető, hogy minden esetben történnie kellett valaminek, ami a tettet közvetlenül kiváltotta.

A 2015-ös terrorhullám a Charlie Hebdo című, irritáló stílusú vicclap elleni merénylettel kezdődött. Talán ez a leginkább feltárt terrortámadás. Ismertek az elkövetők, és fény derült az indítékra is. 2015. január 7-én történt. Két dzsihadista fegyveres, Said és Chérif Kouachi megtámadta a lap párizsi szerkesztőségét, miután az újság egy Mohamed prófétát kigúnyoló karikatúrát közölt.

Said és Chérif Kouachi testvérek, algériai bevándorlók fiai, de már mindketten Párizsban születtek. Nagyon fiatalon elvesztették a szüleiket. Egy rennes-i árvaházban nőttek fel. Chérif fitneszedzőnek tanult, majd pizzafutárként dolgozott. Három évet ült börtönben, ezalatt egyre inkább a vallás felé fordult. Párizsban kapcsolatba került Farid Benyettou radikális imámmal. 2011-ben a testvérpár az úgynevezett „arab tavasz” miatt káoszba fulladó Ománba, majd Jemenbe utazott, ahol kiképzést kaptak az al-Kaida ottani szárnyától, az Arab-félsziget al-Kaidája (AQAP) nevű szervezettől. 2015. január 7-én dél­előtt a két feketébe öltözött, golyóálló mellényt viselő férfi behatolt a szerkesztőségbe, ahol épp lapértekezletet tartottak. Öt perc alatt tíz embert agyonlőttek, tizenegyet megsebesítettek. „Allahu akbar!” – ezt kiáltozták, valamint: „Megfizettek, amiért sértegettétek a Prófétát!”

Terror futószalagon

Az ugyanabban az évben, 2015. november 13-án történt párizsi terrortámadások során a legtöbb halálos áldozatot a Bataclan színház elleni támadás követelte, ahol a terroristák túszokat ejtettek, majd a kivonuló rendőrséggel tűzharcba keveredtek. A beszámolók szerint legalább 120 embert öltek meg, ebből a legtöbbet, 89-et a Bataclanban. Párizs különböző pontjain géppisztollyal felfegyverzett férfiak vaktában lövöldöztek, és több robbantást hajtottak végre forgalmas helyeken.

Salah Abdeslam, a 130 halálos áldozatot követelő merényletsorozatot végrehajtó terrorkommandó egyetlen túlélője már Brüsszelben született. Az akkor 28 éves férfi marokkói származású francia állampolgár. Saját nevén és saját bankkártyájával bérelt ki lakásokat Párizsban a merényletek tettesei számára. A Szíriából és Irakból a menekültek közé vegyülő dzsihadisták egy részét ő szállította Európa különböző városaiból, így Budapestről is Brüsszelbe. Kihallgatásakor francia vizsgálóbírók előtt megerősítette: nincs szüksége ügyvédre, Allahra bízza magát. „Nem azért támadunk rátok, mert sertést esztek, bort isztok vagy zenét hallgattok, hanem mert a muszlimok védekeznek azokkal szemben, akik őket támadják” – mondta kihallgatásakor. Azt is hozzátette, a túlélők gondolkodjanak el néhány pillanatig azon, hogy kizárólag vezetőik tévedései miatt szenvednek.

Fél évvel később, 2016. július 14-én este Nizzában a francia nemzeti ünnepen a tömegbe hajtott egy bérelt teherautóval a 31 éves tunéziai származású Mohamed Lahouaiej-Bouhlel, aki tartózkodási engedéllyel élt Franciaországban, és fuvarozóként dolgozott. Korábban kisebb bűncselekményeket már elkövetett, de a hatóságok nem tartották nyilván mint radikális iszlamistát. A gázolásos terrortámadásban 84-en meghaltak, köztük tíz gyerek. 202-en megsebesültek, két személy a kórházban vesztette életét.

A 2016. július 24-én történt ansbachi terrortámadás során egy 27 éves szír me­nedékkérő öngyilkos pokolgépes merény­letet követett el azért, mert nem kapta meg a menekültstátust. A támadó a bajor­országi ansbachi zenei fesztiválon akarta felrobbantani magát, azonban a bejáratnál nem engedték be, ezért ott helyben aktiválta a robbanószerkezetet. Tizenketten megsérültek, hárman súlyosan. Joachim Her­mann bajor tartományi belügyminiszter bejelentette, iszlamista merénylet történt, mert a menedékkérő hűségesküt tett az Iszlám Államnak.

2016. március 22-én három robbantásos merénylet történt Brüsszelben. Kettő a repülőtéren, egy pedig egy metróállomáson. A támadásnak 32 halálos áldozata volt, és több mint kétszáz sebesültje, köztük két magyar.

2016. július 26-án délelőtt két iszla­mis­ta fegyveres túszul ejtett öt embert, az atyát, két apácát és két hívőt az észak-franciaországi Rouen egyik elővárosának templomában. A támadók a mise alatt mentek be a templomba a hátsó ajtón. A 85 éves Jacques Hamel atyát megölték, miközben videóra vették, amint elvágják a térdre kényszerített pap torkát. Az egyik túszt is súlyosan megsebesítették. A rendőrséget az egyik apáca értesítette, és amikor a merénylők kifutottak a templomból, lelőtte őket a rendőrség speciális egysége. Az egyik elkövető, a 19 éves Adel Kermiche is Franciaországban született. 2015-ben kétszer is Szíriába akart szökni hamis papírokkal, de elfogták és bebörtönözték, majd néhány hónappal később feltételesen szabadlábra bocsátották, mert a bíró elhitte neki, hogy megjavult. Társa, a szintén 19 éves Abdel Malik Petitjean egy kelet-franciaországi városból származott. Ő is el akart jutni Szíriába.

Egy lengyel rendszámú kamionnal 2016. december 20-án belehajtott a berlini karácsonyi vásáron egybegyűlt tömegbe a tunéziai származású Anisz Amri. Megölt 11 embert, 49-et megsebesített. A lengyel kamion lengyel sofőrjét a vezetőfülkében holtan találták. Anisz Amri elmenekült, és a nemzetközi körözés ellenére sikerült Hollandián, Belgiumon és Franciaországon keresztül Olaszországba jutnia anélkül, hogy ez bárkinek feltűnt volna. Lebukása csak a véletlennek volt köszönhető: egy teljesen szokványos igazoltatás torkollott tűzpárbajba Milánó egyik elővárosában, ahol a rendőrök lelőtték.

Fotó: MTI/EPA/Britta Pedersen
A berlini gázolásos merénylethez használt lengyel rendszámú, lopott kamion a Vilmos császár-emléktemplomnál

Véres bosszú

Mintha semmit sem értene, 2020. október 2-án Emmanuel Macron francia elnök a Párizs melletti Les Mureaux-ban tartott beszédében élesen bírálta az iszlám szeparatizmust, amellyel szembe kell szállni egy úgymond „republikánus patriotizmussal”. Macron világossá tette, hogy „felvilágosult iszlámot” akar, nem olyat, amelyik a saját törvényeit a köztársaság alapelvei fölé helyezi. Macron szerint az iszlám szeparatizmus az oka annak, hogy párhuzamos társadalmak jönnek létre, és legalább ötvenezer gyerek nem vesz részt a közoktatásban. Nem tartják tiszteletben a köztársaság törvényeit, például a női egyenjogúságot, és nem teszik lehetővé, hogy az állam a gyermekeket racionális állampolgárrá nevelje.

Ezek olyan túlkapások, amelyek gyerekek ezreit zárják ki az állami oktatásból, nem engedik hozzáférni őket a kultúránkhoz, a történelmünkhöz, az értékeinkhez, a másság tapasztalatához, ami a közoktatás lelke” – hangsúlyozta a francia elnök. Bejelentette, hogy a „legradikálisabb törvényt a közoktatás területén kell meghozni.” A 2021–2022-es-es tanév kezdetétől az óvodai-iskolai nevelés mindenki számára kötelező lett három évestől tizenhat éves korig, az otthoni oktatás kizárólag egészségi indokkal engedélyezett.

Az elképzelést nem igazolta vissza a gyakorlat. Két héttel a beszéd elhangzása után, október 16-án Conflans-Sainte-Honorine városában Samuel Paty történelemtanár az óráján a szólásszabadság ürügyén ismét fölemlegette és be is mutatta a Charlie Hebdo vicclap Mohamed prófétát gúnyoló hírhedt karikatúráit. Számos tanuló szülei tiltakoztak emiatt, majd néhány nappal később a tanárt egy 18 éves csecsen migráns a nyílt utcán lefejezte. A rendőrség a merénylőt lelőtte.

A francia elnök a lefejezett pedagógus emlékére rendezett gyászszertartáson továbbra is kiállt a szólásszabadság mellett, és megvédte a prófétát gúnyoló rajzokat. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, Az iszlám világ tüntetéssorozatba kezdett: Macron-bábukat akasztottak, a francia zászlót és az elnök fényképét megtaposták és elégették.

Az újabb válasz sem késett sokat. Október 29-én a nizzai Notre-Dame-székesegyházban lefejeztek egy nőt, egy férfi torkát elvágták, egy másik nőt pedig halálra késeltek a templom előtt. Ugyanezen a napon Franciaország dzsiddai konzulátusánál az egyik őrre késsel támadtak, akit könnyebb sérülésekkel szállították kórházba.

Sokak szerint csak idő kérdése volt, hogy a terror Bécset is elérje, hiszen az osztrák fővárosban már meglehetősen nagy lélekszámú iszlámkövető élt. Az eddig nyugodt városban 2020. október 30-án ötven török fiatal randalírozott a Favoriten negyedben található Páduai Szent Antal-templomban. Törtek-zúztak, megrongálták a berendezést, miközben azt kiabálták, hogy Allahu akbar! Másnap egy afgán férfi a Stephansdomban is iszlamista jelszavakat kiáltozott.

Két nappal később, 2020. november 2-án éjjel több helyszínen lövöldözés kezdődött a bécsi belvárosban. Máig tisztázatlan, hogy a négy ember halálát és 22 sérüléseit okozó terrortámadást egy vagy több felfegyverzett terrorista követte-e el. Az osztrák hatóságok azt jelentették, hogy a merényletben részt vett legalább még egy ember, akit nagy erőkkel keresnek. November 3-án napközben azonban már csak egy terroristáról szóltak a hírek, akit a rendőrök röviddel a támadás kezdete után lelőttek. Az elkövető Ausztriában, Mödlingben született. Szülei Észak-Macedóniából származó albánok voltak. Korábban terrorizmus miatt ült börtönben, ahonnan korábban szabadult. Nyáron Szlovákiában próbált lőszert vásárolni, a szlovák hatóságok erről értesítették az osztrák titkos-
szolgálatot. Bécsben továbbra is feszült a hangulat, a kormány a terrortámadás óta a titkosszolgálat megreformálásán dolgozik. Azóta több razziát is tartottak, 14 embert őrizetbe vettek, további feltételezett iszlamisták után kutatva.

Semmit sem tanulnak

Nyugat-Európa vezetőiről is mondhatná egy mai Talleyrand: „Semmit sem tanultak, és semmit nem felejtettek.” Mert Nyugat-Európa végzetesen megváltozott, a beáramlók tömege sokfelé elérte a kritikus határt, és átcsapott egy új minőségbe. Emlékezzünk Salah Abdeslam szavaira: „Nem azért támadunk rátok, mert sertést esztek, bort isztok vagy zenét hallgattok, hanem mert a muszlimok védekeznek azokkal szemben, akik őket támadják”. Értjük? Védekeznek. Mert itthon vannak.