Egyetlen délelőtt, még a csata folyamán, majd utána az oroszok és a kozákok szinte mind egy szálig lemészárolták a városnegyed és a közeli Skaryszew település lakosait.

Akit csak elértek, iszonyú kínok között halt meg nemre, korra és vallásra való tekintet nélkül. Egy XIX. századi lengyel történész – Tadeusz Korzon – gondosan kiszámolta: a támadás napján a varsói Prága városrészben a lengyel és litván seregek, a prágai lakosok és az ott tartózkodó varsóiak lélekszáma mintegy 23,5-25 ezer körül mozgott.

Maga Szuvorov pedig – mint ahogy Szentpétervárra, Katalin cárnőnek küldött értesítésében dicsekedett – azt jelentette, hogy a Prágából alig 800 védő menekült el.

A szimbolikusan katyninak nevezett mészárlást a szovjetek 1940 tavaszán követték el (körülbelül másfél hónap alatt) a lengyel haderő, határőrség és rendőrség tisztjein, akiket internáltak és oroszországi, ukrajnai, valamint belorussziai hadifogolytáborokban tartottak. Ez mintegy 22 ezer embert érintett (körülbelül annyit, mint 150 évvel korábban a Szuvorov-féle vérengzés Prágán). Ezekről a tisztekről – mi, lengyelek – azt mondjuk, hogy a „lengyel értelmiség színe-java” volt, a mészárlás csak a jéghegy csúcsának számított.

Történészek megközelítő számításai szerint – a megtorlások, főbelövések, a családok, sőt egész néprétegek embertelen kitelepítése, a munkatáborokba hurcoltak és a Szovjetunió más területein száműzetésre ítéltekkel szembeni embertelen bánásmód következtében – a második világháború alatt körülbelül 1,5 millió lengyel állampolgár vesztette életét.

Valódi holokauszt, genocídium volt ez, amelyet a lengyel nép ellen követett el a szovjet ideológia és hatalom. Ezért a Katyni Gyilkosság Áldozatainak Emléknapja szándékunk szerint egyúttal a Szovjet Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja is. Hasonló áldozatok tíz- és tízmilliónyian voltak, köztük igen sok nép fiai és lányai.

Budapesten megépült a Katyni Vértanúk Parkja és a nekik szentelt emléktábla (Óbudán, a Nagyszombat, Szőlő és Bécsi út találkozásánál, az amfiteátrum, romjai mellett).

Április 13-án 10 órakor koszorúzás lesz a helyszínen, és egy fohászt mondunk az elhunytakért.

A tragédia remélhetőleg egyesíti a lengyeleket, mert eddig elég nagy versengés volt Lech Kaczynski és Donald Tusk között. Az esemény kapcsán az orosz–lengyel kapcsolatok is föltehetően javulni fognak.

Konrad Sutarski, író