Az iszlám világ hetek óta forrong. A dán Jyllands-Posten által közölt, Mohamed prófétát ábrázoló gúnyrajzok, amelyeket később a „szolidaritás” jegyében több másik orgánum is utánközölt, kiverték a biztosítékot. Muszlimok milliói vonultak utcára és dán zászlók százai lettek tűz martalékává. A jelek arra utalnak, hogy patthelyzet alakult ki. A Nyugat a szólásszabadság ideája mögé bújva nem hajlandó bocsánatkérésre, az iszlám világ pedig nem látszik megbékélni. A kialakult állapotokról dr. Saleh Tayseerrel, a magyarországi iszlám egyház vezetőjével beszélgettünk.

– A rajzok eredetileg szeptemberben jelentek meg. Hogyan lehet, hogy a botrány mégis csak hónapok múlva robbant ki?

– A dolgok nem most kezdődtek. A dániai iszlám szervezetek már a képek szeptemberi megjelenését követően felvették a kapcsolatot az illetékes újsággal, felszólítva őket, hogy kérjenek bocsánatot. Az újság azonban ezt a szólásszabadságra hivatkozva elutasította. Ezt követően a dán bírósághoz fordultak, amely hasonló érvvel szintén visszadobta az ügyet. A muszlim szervezetek ezért a dán kormányhoz folyamodtak. Miután ott sem jártak szerencsével, a kinti arab és iszlám országok nagykövetségeitől kértek segítséget. A képviseletek megpróbáltak közbenjárni a dán kormánynál. Az azonban nem volt hajlandó az ügyben fogadni őket. Én személy szerint ez év januárjában, mekkai zarándoklatom során hallottam először a gúnyrajzok ügyéről egy másik zarándoktól. Az ügy eljutott a tömegekhez. Négy ország hazahívta dániai nagykövetét. A tüntetők mögött egyébként a híresztelésekkel ellentétben nem állt semmilyen politikai erő. Sőt a világi és vallási vezetők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megfékezzék a dühös tömeget. Ez persze nem mindenhol sikerült.

– A tüntetők a dán kormánytól is bocsánatkérést követelnek. Miért kéne bocsánatot kérnie egy kormánynak független újságírók által közölt anyagokért?

– A kultúrák sajnos ebben a kérdésben elbeszélnek egymás mellett. Az iszlám világban a világi vezetés felügyelete alatt állnak a sajtóorgánumok. Az emberek így nem értik, hogy lehet az, hogy valahol az állam nem tartozik felelősséggel a médiumok által közölt dolgokért. Én például itt élek Magyarországon, és tudom, hogy a magyar kormány nem tehet semmit a gúnyrajzokat utánközlő Népszabadság és Magyar Hírlap ellen. Mások azonban nem látnak ilyen tisztán. Az ügynek azonban még nincs vége, mert máig akadnak olyan orgánumok, amik nem tanultak az esetből. A zavargások következtében több mint húsz ember meghalt, a sebesültek száma pedig átlépte a százat. Érthetetlen, hogy egyes médiumoknak ez még mindig nem elég és ennek ellenére utánközlik a képeket. Itt már nem üres fenyegetésről és elméletről van szó, hogy mi lenne, ha leközölnék a képeket, hanem emberek életéről. Sokan mégis olajat öntenek a tűzre. Egyes, egyébként jelentéktelen médiumok kizárólag azért közlik le utólag a rajzokat, hogy rövid időre reflektorfénybe kerüljenek. Ez a felelőtlen hozzáállás számomra teljesen érthetetlen. Kofi Annan ENSZ-főtitkár is elmondta, hogy a szólásszabadság felelősséggel is jár.

– Nem gondolja mégis, hogy a muszlim világ túlreagálta az esetet?

– Amikor az iráni elnök a holokausztról beszélt, az egész világ felháborodott. De nem kell messzire mennünk példáért. Emlékszünk még a kilencvenes évek elejére,, amikor a magyar parlamentben valaki „Hordót a bírónak” felkiáltással üdvözölte a szónokot. Az eset után hetekig arról vitázott mindenki, hogy nem „Hordót a zsidónak”-ot mondott-e az illető. A hangfelvételeket még Japánba is elküldték elemzésre. De mondok másik példát is. Az én hitem szerint például egy zászló nem egyéb, mint egy darab vászon. Palesztin vagyok, de nem zavar, ha valaki eléget előttem egy palesztin zászlót. A nyugati kultúrkör számára viszont a zászló szent dolog. Egyébként mi magyarázza a nagy hajcihőt, ami akkor támadt, amikor a Tilos Rádió keresztények kiirtására felszólító nyilatkozata után tört ki, midőn valaki elégetett egy izraeli zászlót. Egyébként a provokációt ott sem a zászlóégetők kezdték. Miért kéne éppen a muszlimoknak behúzniuk fülüket-farkukat, ha bántják őket? Az önvédelemre mindenkinek ugyanolyan joga van. Vannak viszont erők, amelyek azt bizonygatják, hogy az egykori szenvedések ténye érinthetetlenné tehet egyes csoportokat. De mondjon nekem valaki egy olyan népet, amelyik nem szenvedett a történelem során. Hány magyar ember halt meg a második világháborúban? Hány magyar vált hontalanná Trianon után?

– Ön látta a képeket?

– Egyet igen, a Népszabadságban.

– És mit érzett?

– Nehéz erről beszélni. Az értetlenség, harag és sajnálat egyvelegét. Nem értettem, miért jó valakinek, hogy mások értékeit tiporja.

– Mi magyarázza a muszlimok mély felháborodását?

– A muszlim emberek számára Mohamed próféta – béke legyen vele – személye érinthetetlen. Aki jártas az iszlámban, tudja, hogy a próféta milyen kiváló ember volt. Mikor küldetését elvállalta, hatalmas javakat hagyott hátra. Életét szerényen élte. Egy gyékényen aludt, pedig ellenségei kastélyt ajánlottak fel neki, ha felhagy küldetésével. A tudatlanok kövekkel dobálták és szidalmazták, ő mégis kitartott. A pogányokkal vívott csata előtt hívei arra kérték, fohászkodjon Istenhez, hogy pusztítsa el az ellenséget. Ő azonban az égre emelte tekintetét és így szólt: „Istenem, tedd őket is muszlimokká”. A muszlimok mindezt tudják. Nem értik hát, hogyan veszi valaki a bátorságot, hogy egy ilyen embert gyalázzon.

– Hasonló mint a keresztények számára Jézus…

– Igen. Éppen ezért nekem muszlimként is fáj, amikor egyesek Jézussal vagy Máriával viccelődnek. Viszont, ha kiállnék az utcára, és azt mondanám, emberek, álljon meg a menet, Jézus egy szent férfi volt, aki életét áldozta értetek, leintenének, hogy mi közöm mások véleményéhez. Ahogy azonban a többi muszlim sem, úgy én sem értem, miért kéne eltűrnünk, hogy ha valaki nem becsüli saját értékeit, az a másokét is lenézze. Ha valaki a saját gyökereit vágja, az az ő baja. Ha viszont a máséra emel kezet, akkor ne lepődjön meg a következményeken. Számomra nem szólásszabadság, ha valaki mások értékeit tiporja sárba. Az iszlám szerint az ember szabadsága addig tart, amíg nem sért meg másokat. Ha például Indiába utazok, nem hogy nem emelek kezet a szent tehenekre, de attól is óvakodok, hogy bántó megjegyzéseket tegyek rá, vagy marhapörköltről beszéljek. A tüntetések valódi értelme nem az, hogy a sértettségről tudósítson. Az igazi cél, hogy a Nyugat újra megtanulja azt, amit már elfelejtett. A nyugatiak már nem tudják, mit jelent a szentség. Olyan időket élünk, amikor Jézusból – béke legyen vele – bárki szabadon bohócot csinálhat. Kezébe gitárt adnak. Olyan időket élünk, amikor egy olyan könyv, mint a Da Vinci-kód, amelyben azt állítják, hogy Jézus alkut kötött a rómaiakkal és Mária Magdolnával hált, vezetheti az eladási listákat. A liberális erők kitörölték az európaiak tudatát. Az embereknek ideálokra lenne szükségük, amelyek a jó cselekvésre buzdítják őket.

– Mit gondol, mi vezethetett a mai morális állapotokig?

– Vannak erők, amelyek azon munkálkodnak hogy kitöröljék az emberek tudatából az értékeket. A folyamat már régen kezdődött. Az első támadás a Tórát érte. Valakik saját aljas céljukból kitörölték a zsidók szent könyvéből a jó emberek képeit, és megbecstelenítették a prófétákat. A kiforgatott írások szerint így Ábrahám megverte, aki tőle koldult, Jákob részegeskedett és meztelenül mutatkozott, Jób pedig megerőszakolta két lányát. A próféták után maga az Isten következett. Az embereknek egy fukar, szegény, bosszúálló istenképet mutattak. A zsidóság szentségeit a kereszténység szentségei követték. Freskókat festettek és törtek össze. A képekkel azonban saját értékeiket is elpusztították. Mára bárki szabadon gúnyolódhat a kereszténység szentségein. A két másik vallás után most az iszlám van soron. Istennek hála azonban, a muszlimok ellentámadásba lendültek.

– Ön szerint ki húzhat hasznot a kialakult botrányból?

– A válasz egyértelmű. Azok a liberális erők, amelyek azt akarják, hogy minden érték kivesszen a világból, hogy minden gaztettüket igazolhassák, és teljes legyen a bomlás.

– Az eseményeket követően erősödhetnek-e Európában az iszlámellenes érzelmek?

– Számos médium úgy állítja be, hogy a muszlimok nem tudnak mit kezdeni a szólásszabadsággal. Sok nyugatit ezért felsőbbrendűségi tudat tölti el a muszlimokkal szemben. Máshol viszont ennek éppen ellenkezője tapasztalható. Sok európai most érdeklődéssel tekint az iszlámra, és szeretné megérteni, hogy mi az a hatalmas erő, ami megmozdítja emberek millióit világszerte. Dániában az emberek elkapkodták a Koránokat a könyvesboltokból. Bízom benne, hogy a megismerésből megértés lesz, és a kultúrák közelebb kerülnek egymáshoz.

– Elkerülhető tehát a civilizációk összecsapása?

– Az iszlám szerint „vallásban nincs kényszer”, vagyis senkinek nincs joga másra erőltetni a hitét. A hívő embernek persze kötelessége, hogy utat mutasson másoknak. Viszont ha valaki ezzel nem akar élni, az az ő dolga. A civilizációk harca senkinek nem érdeke. Nemrég láttam a televízióban egy összeállítást, amely a Nigériában állomásozó vándormadarakról szólt. A műsor témája a madárinfluenza volt, ami a vándormadarak útján Nigériából könnyen átterjedhet Európába is. Bebizonyosodott, hogy a földgolyó igen kicsi. Ha a népek nem működnek együtt, egy apró kis baj is könnyen emberek millióinak életébe kerülhet. Fokozottan érvényes ez a kultúrákra. Az emberi fajnak csak egyetlen bolygója van. Ha békében akarunk élni, muszáj egymás megértésére törekednünk. Máskülönben csak szenvedés vár ránk.

Sayfo Omar