A kulcsszó a lojalitás
A közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott tanárok esetében szóba sem jöhet a munkabeszüntetés. A tilalom ugyan nincs benne szó szerint az alkotmányban, de az alaptörvény határozott utalást tartalmaz a hivatásos közszolgálat hagyományos alapelveinek figyelembevételére. Ennek ellenére volt példa arra, hogy mégis megpróbálták páran. A karlsruhei taláros testület precedenst teremtett: a közalkalmazottakra vonatkozó sztrájk tilalmát indoklásában is megerősítette.
Németországban fel sem merül a pedagógussztrájk lehetősége, mert a munkabeszüntetés súlyos következményekkel jár. Ehhez 2018 óta végképp nem fér kétség: miután négy pedagógus sztrájkba lépett, perük bekerült a jogtörténetbe.
A négy tanár három különböző szövetségi tartomány állami iskoláiban dolgozott közalkalmazott pedagógusként. Munkaidőben részt vettek a Nevelési és Tudományos Szakszervezet (GEW) sztrájkrendezvényén, ami miatt fegyelmi eljárás alá vonták őket. Az indoklás szerint a munkabeszüntetésben való részvétel alapvető közalkalmazotti kötelezettségek megsértését jelenti, különös tekintettel arra, hogy a közalkalmazottak engedély nélkül nem maradhatnak távol a szolgálati helyüktől. A tanárokra fejenként 1500 eurós pénzbírságot szabtak ki, és a fegyelmi eljárás tényét bejegyezték a személyzeti aktájukba. Utóbbi akkor kellemetlen, ha a pedagógus váltani akar egy másik iskolába.
A szakszervezet bátorítására a magukat sértve érző tanárok bírósághoz fordultak, fellebbeztek, végül panasszal éltek az alkotmánybíróságnál. A szakszervezetet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) két korábbi döntése bátorította, amelyek kimondták, hogy a törökországi munkavállalóknak sztrájkjogot kell biztosítani. A német Szövetségi Alkotmánybíróság – amely nem tartja az EJEB döntéseit magára nézve kötelezőnek – simán elutasította a panaszt.
Indoklásukban az alkotmány GG 33§. (5) bekezdésére hivatkoztak, amely határozottan felhívja a figyelmet a hivatásos közszolgálat hagyományos alapelveinek figyelembevételére. A sztrájktilalom ilyen hagyományos alapelv, a közszolgálati identitás szerves része. A köztisztviselőknek, illetve közalkalmazottaknak az állammal szemben lojálisnak kell lenniük, és még válság idején is megbízhatóan ki kell állniuk mögötte.
A közszolgálati identitást az állam és köztisztviselői közötti fair adok-kapok viszony jellemzi. A köztisztviselő a társadalom legmegbecsültebb, elit rétegéhez tartozik, és büszke arra, hogy állami alkalmazott. Magától értetődően hűséges az állammal szemben. Hűséget a hűségért – ez azt jelenti, hogy az állam cserébe gondoskodik róla egy életen át, törvényben garantálja a bérét, a nyugdíját, a szabadságát, a munkarendjét, biztos a munkahelye, a megélhetése, illetve különböző szerzett jogok és béren kívüli juttatások is megilletik.
Mindez abból fakad, hogy a közszolgálati jogviszony bizalmi jellegű foglalkoztatási jogviszony, a közszolgálatiság az állami cselekvés felelős megtestesítője. Németországban attól, hogy egy pedagógus nem elégedett a fizetésével vagy a munkakörülményeivel, nem jelenti azt, hogy faképnél hagyhatja a gyerekeket, mert sztrájkol.