A második világháború 75 éve fejeződött be Európában
Hetvenöt éve, 1945. május 9. első perceiben írták ünnepélyesen a hitleri Németország hadserege, a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozatot, amely már május 8-án éjjel 23 óra 1 perckor életbe lépett, ezzel az európai hadszíntéren véget ért a második világháború. Az MTVA Sajtóadatbankjának anyaga.
A második világháború 1939. szeptember 1-jén robbant ki, amikor a náci Harmadik Birodalom megtámadta Lengyelországot. A német hadsereg az első években sikert sikerre halmozott, 1941 nyarára Európa szinte teljes területe német uralom alatt állt, avagy Hitler vazallusa vagy szövetségese volt, egyedül a szigetország Nagy-Britannia tartott ki. A Führer 1941. június 22-én hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót (amellyel 1939 augusztusában meg nem támadási szerződést kötött), előretörő csapatait csak az év végén, Moszkva alatt tudta a Vörös Hadsereg megállítani. A hadiszerencse 1942 végén, a sztálingrádi csatával fordult meg: az újkori történelem leghosszabb és legvéresebb ütközetében a szovjetek kerekedtek felül, s ettől kezdve már nem engedték ki kezükből a hadászati kezdeményezést. A nyugati szövetségesek, Nagy-Britannia és a háborúba 1941 decemberében belépett Egyesült Államok 1944. június 6-án Normandiában megnyitották a második frontot, s augusztus végén bevették Párizst.
A német hadsereg egyre nagyobb területeket volt kénytelen feladni. Az 1944 decemberében, az Ardennekben indított utolsó, kétségbeesett ellentámadás kudarcba fulladt, az angol-amerikai csapatok 1945 február végére kijutottak a Rajnához, április elején a nyugati front összeomlott. A keleti fronton a Vörös Hadsereg 1945 januárjában indított offenzívája nyomán már német területen harcolt, az angolszász és a szovjet csapatok április 25-én, az Elba folyónál találkoztak. Hitler április 30-án, amikor a Berlint ostromló szovjet csapatok már csak néhány száz méterre harcoltak bunkerétől, öngyilkosságot követett el, a főváros védői május 2-án tették le a fegyvert.
Hitler közvetlenül halála előtt lediktált politikai végrendeletében Karl Dönitz admirálist tette meg a birodalom első emberévé. Dönitz azt szerette volna elérni, hogy a német hadsereg jelentősebb része a nyugati szövetségesek előtt tehesse le a fegyvert, de az amerikai Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges haderők európai főparancsnoka közölte, hogy a kapitulációt csak akkor fogadja el, ha az egy időben történik meg minden fronton. Május 7-én hajnali 2 óra 41 perckor Eisenhower reimsi főhadiszállásán, egy szovjet katonai delegáció jelenlétében a német hadsereget képviselő Alfred Jodl vezérezredes, Hans-Georg von Friedeburg tengernagy és Wilhelm Oxenius vezérőrnagy Dönitz felhatalmazása alapján aláírta a feltétel nélküli kapitulációról szóló okmányt, amely május 8-án este 11 óra 1 perckor lépett hatályba.
A szovjet diktátor Sztálin azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a történelmi eseményre ünnepélyesen, az összes harcoló fél egyenlő képviselete mellett kerüljön sor. A reimsi deklarációt ezért „a kapituláció előzetes jegyzőkönyvének” minősítette arra hivatkozva, hogy a szöveg eltér a három szövetséges nagyhatalom által előre jóváhagyottól, és hogy a németek a keleti fronton nem szüntették be a harcot. Eisenhower nem támasztott kifogásokat, ezért az aktust Berlinben, a Német Birodalom szovjetek által elfoglalt fővárosában, a szovjet főhadiszálláson megismételték.
A kapitulációs okmányt ez alkalommal a Wehrmacht szárazföldi erőinek nevében Wilhelm Keitel vezértábornagy, a haditengerészet nevében Hans-Georg von Friedeburg flottatengernagy, a légierő részéről Hans-Jürgen Stumpff vezérezredes látta el kézjegyével. A másik oldalon viszont nézeteltérések támadtak, mert Charles de Gaulle tábornok ragaszkodott ahhoz, hogy francia aláíró is legyen, a szovjetek viszont legfeljebb három szövetséges képviselőt akartak elfogadni. A dokumentumot emiatt többször átszerkesztették, s végül az a megoldás született, hogy Arthur Tedder, a brit légierő marsallja és Georgij Zsukov marsall, a szovjet fegyveres erők legfelsőbb főparancsnoka, Sztálin helyettese mellett Carl Spaatz, az amerikai légierő tábornoka és Jean de Lattre de Tassigny tábornok, a francia hadsereg főparancsnoka tanúként írta alá. A vita miatt a ceremónia a tervezettnél később, május 9-én éjjel egy órakor zajlott le, de arra való tekintettel, hogy a kapituláció már május 8-án 23 óra 1 perckor hatályba lépett és a hírt be is jelentették, az okmányt május 8-ra dátumozták vissza. A hat pontból álló dokumentum angol, orosz és német nyelven készült, de mértékadónak csak az angol és az orosz nyelvű változat minősült.
A hadtörténészek többségének véleménye szerint az európai háború ténylegesen a német Közép Hadseregcsoport 1945. május 12-i csehországi fegyverletételével ért véget, Jugoszláviában pedig csak május 14-én tették le a fegyvert az ott harcoló német csapatok.
Az antifasiszta koalíció teljes győzelmével végződő második világháború volt az első a Föld teljes egészére kiterjedő fegyveres konfliktus, amelyben 61 állam (az akkori emberiség 80 százaléka) vett részt, 40 ország területén és az összes óceánon folytak harcok, 110 millió katona állt fegyverben. A katonai áldozatok számát 27, a civilekét 25 millióra teszik.