A Megxit és ami mögötte van
Derült égből villámcsapásként érte az angol uralkodóházat és az Egyesült Királyság közvéleményét Harry herceg és Meghan Markle bejelentése. A fiatal pár a királyi családból kiválva, attól anyagilag függetlenedve, Kanadában kezd új életet. Noha a döntés mögött a hercegné és a brit bulvársajtó megromlott viszonya áll, a lépés jelentősége túlmutat önmagán a brexit miatt egyébként is megosztott szigetországban.
A királynő kijött a sodrából, és Vilmos herceg és az apja, Károly is fortyog a dühtől – állítja a The Sun. A brit bulvárlapok értesülései szerint a hercegi pár az illemre és protokollra fittyet hányva még a királynőt sem értesítette tervükről, így gyakorlatilag utóbbi is a sajtóból tudta meg, hogy unokája és annak felesége a maga útját járja.
Bátyjával, a trónöröklési sor második helyén álló Vilmos herceggel ellentétben Harry soha nem volt egyszerű eset. Gyermekként nagyon nehezen dolgozta fel édesanyja, Diana hercegné halálát; diákkorában drog- és alkoholbotrányokba keveredett; a család tiltakozása ellenére Afganisztánba ment katonáskodni; egy jelmezbálban náci egyenruhában masírozott; és rasszista megjegyzést tett a pakisztáni származású britekre. A fiatal herceg mindezzel rendszeres szereplője volt a bulvárlapoknak. A közvélemény ugyanakkor kedvelte Harryt, aki renitens húzásaival mégiscsak a brit társadalom egy széles szegmensének a szimbóluma volt, mivel pedig az öröklési sornak csupán hatodik helyén állt, bátyjánál egyébként is szabadabb mozgásteret élvezett.
A brit alattvalók még azon sem háborodtak fel túlságosan, amikor kiderült, hogy Harry herceg szorosabbra szeretné fűzni kapcsolatát az elvált amerikai színésznővel, Meghan Markle-lal, akinek fekete felmenői is vannak. Az új családtagot Erzsébet királyné és Vilmos herceg felesége, Kate Middleton is kedves gesztusok sorával fogadta, és kezdetekben még a bulvársajtó is barátian viszonyult Harry új kedveséhez. Mindez azonban hamar megváltozott. Ahogy telt az idő, egyre inkább elmérgesedett a viszony.
Emögött elsősorban Meghan Markle viselkedése állt. Míg ugyanis Kate Middleton, ahogy korábban Diana hercegné is, érezhető szerénységgel és megfelelési kényszerrel állt a királyi lét feladataihoz, addig Meghan Markle kezdetektől a monarchia „megújítójaként” állította be magát. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy protokolláris kötelezettségeire és az évszázados hagyományokra fittyet hányva hercegnéként is hollywoodi celebritásként élte mindennapjait. Nem értette meg, hogy kétszeresen elvált, szexjeleneteket is a repertoárjában tudó amerikai színésznőként a britek nagy részének szemében eleve méltatlan párja lett Harry hercegnek, és az előítéletek ledolgozásáért meg kell küzdenie. Ugyancsak nem vette figyelembe, hogy a brit adófizetők végső soron azért tartják el az uralkodói családot, hogy annak tagjai a tradíciókat és az állandóságot képviselve a nemzet élő jelképeként éljék mindennapjaikat.
Különösen fontos ez a brexit idején, amikor a brit társadalom minden korábbinál megosztottabbá vált. Ehhez képest számos egyéb húzása mellett Meghan Markle gyermekét, a hagyományokat felrúgva, egy londoni magánkórházban, a nyilvánosság kizárásával szülte meg, Kate Middletont pedig, aki – a nyilvánosság előtt legalábbis – számos baráti gesztust tett neki, tanúk előtt „slampos hercegnőként” gúnyolta ki.
A bulvársajtónak nem kellett nagyon meghamisítania a tényeket ahhoz, hogy Meghan Markle-t pénzéhes, rivaldafény után ácsingózó, másokon átlépő némberként állítsa be. Elég volt felidézni, hogy második férjének, aki hozzávetőleg hat éven át tartotta el, és egyengette a karrierjét, Fedexen küldte vissza a gyűrűjét távszakításuk után. De nem lett népszerű azzal sem, hogy eljegyzési ruhájáért 60 ezer dollárt (hozzávetőleg tizennyolcmillió forintot) fizetett, miközben Katalin annak idején ezt ötszáz dollárból (százötvenezer forint) hozta ki. Ugyancsak visszatetsző volt, hogy terhességét András herceg lányának az esküvőjén jelentette be, ezzel lopva el a show-t a menyasszonytól.
És természetesen téma lett a származása is, hiszen Meghan Markle fekete anyától és fehér apától született. Ha a politikai korrektségre betegesen ügyelő brit sajtó túl is tette volna magát a hercegné hátterén, az mindent megtett azért, hogy lépten-nyomon a másságát hangoztassa. Interjúiban magát „büszke félvér nőként” jellemezte, esküvőjét pedig igazi afroamerikai ünnepéllyé alakította: elhangzott a Stand By Me című fekete sláger, a fekete lelkész pedig Marthin Luther Kingről beszélt. A sajtó viszont hamar rámutatott, hogy mindez csak képmutatás. Életútját tekintve Meghan Markle ugyanis a legkevésbé sem tekinthető tipikus amerikai feketének, hiszen mindig a legjobb környékeken élt, elit iskolákba járt, soha nem volt fekete partnere, és karrierjét is mindig mások egyengették helyette. Kritikákra adott okot az is, hogy Meghan Markle édesanyján kívül a család fekete ágából senki nem kapott meghívót az esküvőre. Ott voltak viszont olyan élvonalbeli fekete celebritások, mint Oprah Winfrey és Gayle King, akiket a C kategóriás filmekben játszó Markle korábbról nem ismerhetett személyesen. Amivel viszont ennél is többek szemében nullázta le magát, hogy egy nézeteltérés miatt nem hívta meg édesapját sem, aki gyakorlatilag egyedül nevelte fel, miután 11 éves korában édesanyja légiutas-kísérőnek állt, és aki díjnyertes filmvilágosítóként lánya karrierjének beindításában is segített.
A bulvársajtó végül teljesen rászállt Meghan Markle-ra, amit az a lehető legrosszabban kezelt. Diana hercegnővel ellentétben nem épített ki csatornákat hírek kiszivárogtatására, és úgy téve, mint akiről leperegnek a bántó szavak, „jelentéktelen zajnak” minősítette a róla szóló kellemetlen értesüléseket. Később kiderült, a bántó szavak valójában olyannyira betaláltak, hogy a hercegi pár végül az ország elhagyása mellett döntött.
A brit sajtó a Meghan és a brexit szavakat összecsúsztatva csak Megxitként utal a hercegi pár távozására. Az elnevezés azért is találó, mert ahogy Nagy-Britannia is mindig megosztó és különutasságra hajlamos tagja volt az Európai Uniónak, úgy Meghan Markle sem illett bele soha a királyi családba. Emellett, ahogy a függetlenedő Nagy-Britannia is megtartaná a maga javát szolgáló szerződéseket az unióval, úgy a hercegi pár sem tervezi, hogy lemondjon Harry édesapjának, Károlynak a cornwalli hercegségéből származó bevételeiről, és meg kívánják tartani a II. Erzsébet tulajdonában lévő windsori otthonukat is, melyet 2,8 (930 millió forint) millió fontból újítottak fel a számukra. Igaz, a legújabb hírek szerint ezt az összeget szándékoznak visszafizetni.
Harry és Meghan döntése túlmutat a hercegné és a sajtó viszonyán. Elhatározásuk üzenete sokak számára az, hogy Nagy-Britannia már nem az az ország, ahol egy XXI. századi, modern pár el tudja képzelni a jövőjét, és különösen szimbolikus, hogy a hercegi pár egy régi gyarmatot, az ultraliberális Kanadát választotta új otthonának. Aligha meglepő, hogy Harry és Meghan döntésének támogatói leginkább a brexitellenes fiatalok, miközben az Európai Unióból való kilépésre szavazók és az idősebbek II. Erzsébet királynő pártján állnak.
De kihathat-e a botrány a monarchia intézményére? Az általános vélemény szerint aligha. Erzsébet királynő népszerűsége igen nagy az alattvalók körében, és jó egészsége miatt egyelőre nincs terítéken az utódlás kérdése. Emellett a 2019 végén tartott előre hozott választásokon toronymagasan nyert a Konzervatív Párt, mely a csúnyán leszerepelt Munkáspárttal szemben elkötelezett monarchiapárti. És ami talán ezeknél is fontosabb, a brexit utáni Egyesült Királyságnak most van csak igazán nagy szüksége a királyi családra, amely naftalinszaga ellenére mégiscsak a nemzet egységét szimbolizálja a válságos időkben.