Fotó: MTI/AP/Cliff Owen
Glenn Youngkin republikánus párti kormányzójelölt tapsol a Virginia állambeli Chesterfieldben tartott választási nagygyűlésen 2021. november 1-jén
Hirdetés

A Republikánus Párt számára az utóbbi, közel másfél évtized Virginiában a vereségek, a hatalomvesztés, a szétesés időszaka volt. Bár úgynevezett déli államról van szó, és mint ilyet, azt várnánk, többségében konzervatívok lakják, az északról a fővárossal, Washington, DC-vel határolt Virginia mégis igen sokszínű, és az évtizedek során az itt élők egyre nagyobb számban tettek magukévá liberális-baloldali eszméket. Olyannyira, hogy az utóbbi években az ő kezükbe került az állami törvényhozás valamennyi intézménye, ezt kihasználva aztán enyhítettek az abortusz szabályozásán, legalizálták a marihuánát és eltörölték a halálbüntetést.

Glenn Youngkin májusban lett hivatalosan is a republikánusok jelöltje a kormányzói posztra. A nagypolitikai játszótéren kevésbé ismert, 54 éves üzletember kampányában messze nem keményvonalas konzervatív üzenetekkel operált. A demokrata Terry McAuliffe elleni, első vitában például azt mondta, nem támogatja azt a texasi törvényt, amely gyakorlatilag betiltja a mesterséges terhességmegszakítást: ő mindenképpen kivételt tenne azokban az esetekben, ha a várandósság nemi erőszak vagy vérfertőzés eredménye, vagy ha az édesanya élete forog veszélyben. A republikánus szavazók túlnyomó többsége számára fontos ügyekben – az adócsökkentésektől a rendfenntartó erők támogatásán keresztül a választások tisztaságának szavatolásáig – azonban nem hagyott kétséget afelől, hogy velük egyező véleményen van.

Mindez persze nem akadályozta meg ellenfelét, Terry McAuliffe-t abban, hogy szélsőségesnek próbálja meg beállítani, aki „a gyűlölet, széthúzás és félelem kampányát folytatja”. Susan Swecker, a Demokrata Párt virginiai elnöke a választás előtt még azt nyilatkozta, pártjával jobban tudnak azonosulni az állam „urbanizálódó, magasabb iskolai végzettségű” szavazói, míg – állítása szerint – a republikánusok egyre inkább a szélre húzódtak.

Egy helyi választást persze csak a legritkább esetben lehet függetleníteni az országos nagypolitikától, és az elmúlt pár hónap korántsem sikertörténet a demokraták számára. Joe Biden elnök támogatottsága mélyponton, de úgy tűnik, egyre többször bóbiskol el, így meglehet, minderről mit sem tud. Alelnöke, Kamala Harris szinte láthatatlan, és ha mégis feltűnik, csak ront a helyzeten. A benzin ára az egekben, a déli határt illegális bevándorlók tíz- vagy akár százezrei ostromolják, az erőszakos neoliberális propaganda minden irányból ömlik, a koronavírus-járvány miatti bizonytalanság továbbra sem oldódik, a megalázó afganisztáni kivonulást pedig nagyon sok amerikai tekinti megbocsáthatatlannak. A legnagyobb sporteseményeken nem lepődik már meg senki a Biden-gyalázó rigmusokon, de internetes videók szerint szerte az országban felcsendül ugyanez spontán módon is a legkülönfélébb összejöveteleken.

Korábban írtuk


Glenn Youngkin választási győzelmét sokan sokféleképpen magyarázzák, próbálják megfejteni, mi lehet a titka annak, hogy Donald Trumpnál kevésbé keményvonalas jobboldaliként is el tudta vinni az urnákhoz a klasszikus konzervatív kisvárosi és vidéki szavazókat úgy, hogy mindeközben sikerült megszólítania a középhez közelebb álló, külvárosi-városi polgárokat is. Egyes baloldali elemzők szerint ha a republikánusok a „youngkini modellt” át tudják ültetni a többi szövetségi államban folytatandó kampányokba, nagy előnnyel győzhetnek mind a 2022-es félidős választásokon, mind a 2024-es elnökválasztáson. Első körben úgy tűnik, ők ennek a modellnek a lényegét a Donald Trumpnak tulajdonított szélsőséges retorikától való eltávolodásban és a középre húzásban látják.

Ám könnyen lehet, hogy tévednek.

Virginiában az utóbbi hónapokban lejátszódott egy, a liberális média által elhallgatott eseménysorozat, amelynek kifutásaként a demokrata jelölt nyolc százalékpontosra mért előnye egy százalékpontnyi hátránnyá vált.

A Biden-kormány hatalomátvétele óta egyre több helyről érkeztek olyan hírek, nemegyszer videó formájában, hogy szülők szólalnak fel és fejezik ki egyre határozottabban nemtetszésüket az állami oktatást felügyelő iskolai tanácsok ülésein. A felháborodás oka egyrészt a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos intézkedések, másrészt – és ez sokkal érdekesebb – az órákon és különféle iskolai foglalkozásokon előadottak voltak. A távoktatás miatt ugyanis egyre több szülő szembesült azzal testközelből, pontosan mi is hangzik el a tanórákon. Így derült ki a számukra, hogy a genderideológiától a kritikai rasszelméletig a legszélsőségesebb neoliberális–marxista gondolatokat oktatják a tananyag részeként a legkülönbözőbb iskolákban a diákoknak a legfiatalabb lurkóktól a középiskolásokig.

A szülők számtalan esetben próbálkoztak tenni valamit ez ellen az iskola vezetőin keresztül, és amikor nem jártak sikerrel, nem maradt más hátra, mint felszólalni az iskolai tanácsi üléseken. Több ilyen esetről készült videót pedig nem máshol rögzítettek, mint Virginia állam egyik legbaloldalibb részén, Loudoun megyében. Ahogy egyre gyakoribbá lett a verbális adok-kapok, az Iskolai Tanácsok Országos Szervezete (NSBA) nyilatkozatban kérte a Biden-kormányt, hogy segítsenek nekik megvédeni tanáraikat az általuk „belföldi terroristáknak” titulált szülőkkel szemben.

Az országos médiát is megjárta egy Loudoun megyei édesapa, akit rendőrök cibáltak ki egy ülésről, ahol éppen a transznemű diákok voltak a téma. A Scott Smith névre hallgató férfi ugyanis azt állítja, általános iskolás kislányát molesztálta egy szoknyát viselő biszexuális diáktársa a lányok mosdójában, és bár az iskola még az erőszak tényét sem volt hajlandó elismerni, a szoknyás fiút másik iskolába helyezték át. A The Daily Wire című konzervatív internetes hírportál oknyomozó riportere aztán tovább göngyölítette a szálakat, és újabb eltitkolt iskolai szexuális zaklatási esetekre bukkant. Egy másik felvételen egy Loudoun megyei édesanya arról számol be az iskolai tanács előtt, hogy egy évvel korábban az akkor hatéves kislánya az iskolából hazatérve megkérdezte: „Tényleg rossz vagyok azért, mert fehér a bőröm?”

A demokrata párti Terry McAuliffe kampánya képtelen volt kezelni az oktatással kapcsolatos, nyár óta rohamosan romló közhangulatot. Sőt. Miközben Youngkin azt ígérte, betiltja a kritikai rasszelmélet oktatását az állami iskolákban, ő egy szeptemberi jelölti vitában azt hangoztatta: „Nem hiszem, hogy a szülőknek kéne megmondaniuk, mit tanítsanak az iskolában.” Ez pedig politikai öngyilkossággal ért fel.

Nem csoda hát, hogy a Fox News már október közepén azt mérte, hogy az összes virginiai szülő 57 százaléka szerint igenis kell hagyni beleszólást a szülőknek abba, mivel tömik naphosszat a gyermekeik fejét. A választás napján nyilvánosságra hozott kutatásuk szerint pedig az összes virginiai szavazó negyede tartotta a kritikai rasszelmélet oktatását a voksolást tekintve az elsődleges szempontnak, és közülük 70 százalék értett egyet Youngkinnal. Eközben az összes virginiai szavazópolgár mindössze 28 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ez a kérdés nem játszik szerepet a döntésükben.

Míg az országos nagypolitikai siralmas állapota mindenképpen a republikánus jelöltnek kedvezett, feltételezhetően messze nem lett volna elég a győzelemhez az eddig a demokratákhoz húzó Virginiában. Mint ahogy az sem, hogy a Republikánus Párt kevésbé keményvonalas jelöltet állított, hiszen ellenfele és a vele ellenséges média így is radikálisnak próbálta beállítani.

A választás előtti kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy míg McAuliffe és a stábja képtelen volt felmérni, mi fontos a szavazópolgároknak és ehhez igazítani a kampányt, addig a közhangulat változásának iránya Youngkint segítette, és ő ezt ügyesen is lovagolta meg.

Ha pedig ez a „youngkini modell”, akkor abból csak tanulni érdemes.