A tudomány menekültjei

Határozatot írt alá Donald Trump arról, hogy a Harvardon tanuló külföldi diákok vízumait felül kell vizsgálni és indokolt esetben visszavonni. Az elmúlt hónapokban az amerikai vezetés feltételek sorát támasztotta az amerikai egyetemekkel szemben, amelyeket ha nem teljesítenek, elveszthetik az állami támogatást. A feltételek közé tartozik például a diverzitással, egyenlőséggel és befogadással (DEI) foglalkozó programok megszüntetése, a kritikai rasszelmélet és a genderideológia oktatásának felfüggesztése, valamint nagyobb átláthatóság biztosítása. Az intézkedések olyan elit egyetemeket is érintenek, mint a Columbia, a Harvard, a Northwestern vagy a Princeton. A Columbia hamar lépett, egyebek mellett megkezdte a palesztin tanulmányokkal foglalkozó részleg felülvizsgálatát. Donald Trump ugyanis azt is kritizálja, hogy a legjobb amerikai egyetemeken a palesztinpárti tüntetések a terrorizmus támogatásába és antiszemitizmusba torkolltak.

Egy másik, nagy visszhangot kiváltó lépés a tudományos „aranystandard” bevezetése, amelynek célja a vonatkozó rendelet szerint a tudományos kutatások átláthatóságának, megbízhatóságának és hatékonyságának a helyreállítása. A definíció szerint az aranystandardra érdemes kutatás „reprodukálható, átlátható, hibákat és bizonytalanságokat kommunikáló, együttműködő és interdiszciplináris, hipotéziseket cáfolható módon tesztelő, elfogulatlan szakmai bírálatnak alávetett, a negatív eredményeket is értékelő, valamint érdekütközésektől mentes”. Donald Trump a rendelet aláírásakor egyebek mellett azzal érvelt, hogy megingott az emberek bizalma a tudományban, egyebek mellett a koronavírus-járvány nyomán.

Brüsszelben már tavasszal felfigyeltek az amerikai folyamatokra. A Politico akkor arról írt, hogy Donald Trump el akarja üldözni a „progresszív témákat kutató” tudósokat, Európában pedig egymás sarkát tapossák az egyetemek, városok, régiók és országok, sőt, az Európai Bizottság is, hogy idecsábítsák Amerika „legjobbjait és legtehetségesebbjeit”. Ekaterina Zaharieva startupokért, kutatásért és innovációért felelős uniós biztos szerint ideje megmutatni a világnak, hogy Európa biztonságos közeg a tudománynak és kutatásnak. A „safe space” kifejezést használta, amit eredetileg nem a tudományos kutatások, hanem a mindenféle identitásukat felfedező diákok védelmére rendszeresítettek az egyre progresszívabb amerikai oktatában, hogy megvédjék a hallgatókat azoktól, akik nem ugyanazt gondolják a világról, mint ők. Ehhez tegyük hozzá, hogy az amerikai egyetemeken nem a progresszívok és a változatos identitásúak szorulnak védelemre, hiszen már régóta ők diktálnak.

Visszatérve Zaharievához, a biztos szerint Európa jó pozícióban van ahhoz, hogy menedéket nyújtson a „csúcstudósoknak”, vagyis azoknak, akiket sújt a szövetségi kutatási források csökkentése, valamint a klímaváltozással, vakcinákkal, kisebbségi és gendertémákkal foglalkozók elleni „célzott fellépés”. Brüsszel a tudományos kutatás szabadságát uniós törvénybe akarja foglalni, és növelni tervezi az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatását. Az Európába áttelepülni hajlandó amerikai kutatók akár több millió dolláros ösztöndíjakat is kaphatnak.

Egyes európai egyetemek egyénileg is fellépnek az amerikaiak idecsábítása érdekében. A francia Aix-marseille-i Egyetem elsők közt hirdette meg a „tudományos menedékjog” programját, amelynek keretében háromévnyi támogatást biztosítanak mintegy húsz kutatónak. Közleménye szerint az egyetem áprilisra már csaknem háromszáz jelentkezést kapott olyan intézményekből, mint a Johns Hopkins, a Columbia, a Yale vagy a Stanfordi Egyetemek. Mások mellett François Hollande volt szocialista államfő is az egyik szószólója annak, hogy Franciaországba kell hívni az amerikai tudósokat.

Az Aix-marseille-i Egyetem normális esetben aligha volna alternatíva olyannak, aki a topligás amerikai egyeteken mozog, figyelembe véve, hogy a QS egyetemi ranglistán a 481. helyen áll. Az ilyen listák helytállóságáról persze mindig vannak viták, de ha már a brüsszeli törekvésekről van szó, azért beszédes, hogy az első húszban egyetlen uniós országban található intézmény sincs, egészen a 23. helyig kell legörgetnünk, hogy megtaláljuk a párizsi Université PSL-t. Előtte zömmel amerikai, kisebb számban pedig kínai, szingapúri, ausztrál, brit egyetemek vannak, meg egy svájci.

Az elmúlt napokban a Politico már egyenesen arról írt, hogy „új európai felvilágosodást” hozhat el Trump elnök „háborúja” az „ikonikus” amerikai egyetemekkel szemben. Több kezdeményezés is indult az elmúlt hónapokban az amerikai szürkeállomány bevonzására. Ilyen volt az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen és Emmanuel Macron francia államfő által bejelentett, 500 millió eurós „Válaszd Európát a tudományhoz!” terv, amely külföldi kutatókat hivatott az unióba csábítani.

A már említett Európai Kutatási Tanács elnöke, Maria Leptin elmondása szerint a világ bármely részén lehet pályázni az áttelepülési támogatásra. Megjegyezte, egy ilyen akcióra nemcsak az amerikai fejlemények miatt, hanem egyébként is szükség van.

Ha a gyógymód kérdéses is, a diagnózis helyes: az Európai Unió hosszú évek óta le van maradva gazdasági versenyképesség és innováció terén, nemcsak az Egyesült Államokkal, hanem egyre inkább Ázsiával, különösen Kínával szemben. Ez már a mindennapokban is érzékelhető realitás: egy kínai nagyváros digitalizációs szintje és innovatív megoldásai viszonylatában Európa egy huszadik századi skanzen.

Francia, holland, spanyol, belga és norvég egyetemek is célzott programokat indítottak külföldi kutatóknak, finanszírozást, intézményi támogatást és hosszú távú karrierlehetőségeket ígérve olyan területeken, mint az egészségügy, a klíma vagy a mesterséges intelligencia. Ez azonban még a dolog érthetőbb fele, hiszen fentiek hasznos tudományok. De nem minden az.

A The Economist már márciusban előjött a patetikus párhuzammal, miszerint Albert Einstein is egyike volt azoknak a nagy tudósoknak, akik a náci Németország helyett Amerikát választották és tették naggyá az ottani tudományt. Szerintük most is ez történhet, csak fordítva.

Szép gondolat, csak nem teljesen igaz. Donald Trump és kormánya ugyanis nem az amerikai versenyképességet és tudományos fejlődést erősítő kutatásokat akarja ellehetetleníteni. Annak a jelenségnek üzentek hadat, hogy a genderideológia és társai már nemcsak a bölcsészet terén pusztítanak, hanem a természettudományokba is beették magukat. Másrészt pedig azt elégelték meg, hogy a pozitív diszkrimináció jegyében már nem a legtehetségesebbeket tolja előre a rendszer.

Jó példa erre a világ egyik legjobb egyeteme, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) esete. Két éve az amerikai legfelsőbb bíróság már tett egy fontos lépést a pozitív diszkrimináció ellen, amikor úgy határozott, hogy az esélyegyenlőségi program (affirmative action) alkotmányellenes. Tavaly augusztusban, a tanév kezdete előtt az MIT arról számolt be, hogy tíz százalékponttal 16 százalékra csökkent a fekete, latin-amerikai, amerikai őslakos vagy csendes-óceáni új hallgatók aránya. Az újonnan felvett fekete hallgatók aránya 15 százalékról 5-re, a latin-amerikaiaké 16-ról 11 százalékra esett vissza. Az újonnan felvett fehérek aránya (37 százalék) lényegében nem változott, az ázsiai amerikaiaké viszont 40 százalékról 47-re nőtt. Utóbbiak egyébként nem tartoznak azon kisebbségek közé, akik „hagyományosan alulreprezentáltak” a matematikai, természettudományi, műszaki és informatikai, azaz MTMI, angolul STEM tudományokban. Stu Schmill, az MIT dékánja akkor azt nyilatkozta, hogy ilyen arányváltozásra számítottak, és a pozitív diszkrimináció tiltása miatt bizonyára nem vettek fel sok jól képzett és kiváló diákot. Tegyük hozzá, egészen biztos, hogy a világ legjobb egyetemére nem kerül be az összes tehetséges diák, aki oda készül, de a pozitív diszkrimináció veresége a meritokráciával szemben éppen hogy javítja, nem pedig rontja a színvonalat. A Trumppal ádáz harcot vívó Harvarddal szemben egyébként az MIT éppen nemrég tett eleget annak a követelésnek is, hogy bezárják a DEI-hivatalukat.

Visszatérve Európára, versenyképességi lemaradásunkat nem az fogja megoldani, ha nagy pénzekkel ide akarjuk csábítani az amerikai egyetemek „menekültjeit”. Még ha elfogadjuk is, hogy a tudományos aranystandard nem tökéletes, érthető a törekvés, hogy a tudományos kutatások, amelyekre sokat költ az amerikai állam, tényleg állják ki a próbát. Ha a tengerentúlról nem a jövőt meghatározó tudományok képviselői akarnak Európába áttelepülni, hanem az onnan elüldözött woke kamukutatásokat folytató genderideológusok, az nem áldás lesz Európának, hanem inkább átok. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel jobb lenne, ha Európa vezetői nem Donald Trump politikája miatt kezdenének sietős pénzosztogatásba, hanem mondjuk az európai oktatás és kutatás színvonalát próbálnák felhúzni. A mostani hozzáállással ugyanis igaz marad a neten terjedő mém, hogy Amerika megcsinálta a ChatGPT-t, Kína a DeepSeeket, Európa pedig a levehetetlen kupakot.