Agymosás a sógoroknál
A régóta tervezett oktatási reform évek óta késik Ausztriában, de az új történelemtankönyv már a polcokon van. A nyolcadikos diákoknak úgy kell felelniük, ahogy a balliberális véleménydiktatúra tanítja nekik: Magyarország „populista diktatúrát épít, és Lengyelországgal együtt Európa jobb szélére sodródott…”
GO! Ez a címe az új, nyolcadik osztályosoknak szóló, szeptembertől forgalomban lévő osztrák történelemtankönyvnek, mely 16,20 euróért kapható. A kötet az új oktatási reform jegyében készült, aminek keretében a 2022/23-as tanévtől a felsőbb évfolyamokon egységesen új, szemeszterekre bontott rendszert vezetnek be.
A tankönyv egészen hajmeresztő egyoldalúsággal gyűjti egybe a mainstream német és osztrák média hazugságait, hogy ezzel tömje a tizennégy évesek fejét. Orbán Viktort például Fidesz-Führernek nevezi és elmarasztalja, amiért Magyarország elutasítja az illegális bevándorlást. Forrásként a szerzők a Bild című lapban megjelent egyik Orbán-interjút használják fel, amelyben a magyar miniszterelnök elmagyarázza, miért tekinti betolakodóknak azokat a gazdasági bevándorlókat, akik négy biztonságos országon keresztül jutnak el Szíriából Magyarországra.
Elolvastuk betűről betűre a Változások Kelet-Európában című fejezetet, amely két államot ragad ki, Magyarországot és Lengyelországot. A 41. oldal nagy méretű, színes képpel indít, amelyen a magyar miniszterelnök a Nemzeti Galériában tart beszédet. A képaláírás: „Orbán Viktor 2012. január 10-én az új Alaptörvény életbelépésekor megnyitotta a Hősök, királyok és szentek című tárlatot a budapesti Nemzeti Galériában. Százezer magyar tiltakozott ellene. A rendkívüli kiállítás a magyar történelmet a törökök és a Habsburgok elleni hősi tettek következményeként ábrázolja, a kereszténységet a nemzeti identitás alapjaként mutatja be, illetve az antiszemita, autokrata Horthy Miklóst (1920–44) nemzeti hősként ünnepli.”
A következő bekezdésből kiderül, hogy pedig a rendszerváltáskor még „mintaország” voltunk. „Magyarország a hajdani szocialista országok között több mint húsz éven át példaként szolgált a sikeres átalakításra. A politikai és szociális stabilitás, a szolid, hatékony gazdasági átépítés, illetve a sikeres állami és a jogi reformok azt a benyomást keltették, hogy Magyarország meglepően gyorsan közelít a nyugat-európai példákhoz.” A könyv a rendszerváltást követő vadnyugati állapotokról, devizahitelekről nem tesz említést.
A munka hazánk „jobbratolódását” a második Fidesz-kormányhoz köti. „A 2010-es országgyűlési választásokon a gazdasági válság és a nagy munkanélküliség következtében a politika élén radikális változás történt. A jobboldali-konzervatív Fidesz párt a szavazatok 67,9 százalékát szerezte meg, a jobboldali-radikális Jobbik 12,2 százalékot ért el. Orbán Viktor, a Fidesz párt »vezére« miniszterelnök lett.
Vajon a választáson induló többi párt eredményét miért nem közlik? Valószínűleg azért, mert így könnyebben össze lehet mosni a Fideszt a Jobbikkal, és meg lehet téveszteni az otthoni politikában koalíciós kormányzáshoz szokott osztrák diákokat. De nézzük tovább.
„A kétharmados parlamenti többség lehetővé tette számára, hogy alapvető döntéseket vigyen keresztül. Például egy olyan médiatörvényt, amely minden médiumot egy nemzeti felügyeleti hatóság kontrollja alá kényszerít. Egy másik törvényt, amely a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét veszélyeztette, az EU masszív nyomására visszavontak.”
A kérdések és feladatok között a 4. pontban a tankönyv a Die Zeit című német hetilap egyik 2010-es cikkét idézi, amely szerint „Magyarország olyan drámai átalakuláson ment keresztül, mint semelyik másik ország Kelet-Európában: a vasfüggöny mögötti legvidámabb barakkból, szelíd átmenettel a demokráciába, olyan állammá vált, amely elkötelezte magát a nacionalista mítoszok és a burjánzó jobboldali populizmus mellett. Mondjon példát erre.”
Azonnal szemet szúr, hogy a cikk megjelenésekor, 2010. április 8-án (a történelemkönyvben tévesen április 10-e szerepel) Orbán Viktor még nem volt miniszterelnök, hiszen még a választást sem nyerte meg. A 2010-es országgyűlési választás első fordulója ugyanis 2010. április 11-én, a második április 25-én volt, majd 2010. május 29-én fogadta el az Országgyűlés a Fidesz–KDNP kormányprogramját, és ekkor választotta miniszterelnökké Orbán Viktort. A Die Zeit cikke április 8-án, tehát még az országgyűlési választások első fordulója előtt jelent meg Magyarország csábítója – Ungarns Verführer címmel.
A történelemben fontos a kronológia, de úgy tűnik, az osztrák történészek az események sorrendjével nem sokat törődnek, amikor egy Soros-közeli hetilap cikkén keresztül mondatják fel a diákokkal a leckét. A Magyarország és Lengyelország – Európa jobb szélén című bekezdés konklúziója, hogy mindkét ország jobbra tolódott a XXI. század második évtizedében. Lengyelországban 2015-ben a nemzeti konzervatív PiS megszerezte az abszolút többséget a parlamentben. „Mindkét ország konfliktusba került az EU-val az alapjogok veszélyeztetése miatt” – olvasható a tankönyvben.
Az anyag külön bekezdésben foglalkozik a magyar média-, illetve felsőoktatási törvénnyel, és szintén durván csúsztat: „2016-ban az egyik utolsó kormánykritikus lapot, a Népszabadságot eladták egy kormányközeli médiavállalkozónak.” Majd így folytatja: „2017-ben a magyar parlament egy vitatott jogszabállyal megtámadta és veszélybe sodorta a Central European Universtity (CEU) létét.” Olyan ez az egész szöveg, mintha Soros György diktálta volna. De ez még nem minden. A tananyagnak ugyanis a szabad szexuális orientációhoz való jog is része, ha pedig tovább lapozunk a könyvben a 4. nagy fejezetig, amelynek címe: A XXI. század elkezdődött, megtaláljuk a szélsőjobb definícióját is:
„A szélsőjobboldali ideológia központi eleme a nemzetfogalom. A nemzeti közösséget szembeállítja a modern ipari, illetve iparon túli (posztindusztriális) társadalommal, amelyben mindenkinek helye van. Természetellenesnek értékeli a szocializmust, a liberalizmust, a kommunizmust, a demokráciát, az emancipációt, de még a női, illetve egyéb diszkriminált csoportok egyenjogúságát is. Erős államot akar egy Führerrel az élén, és elutasítja a parlamentáris demokráciát” – olvasható a Szélsőségesek veszélyeztetik a demokráciát című fejezetben. Ebben a definícióban tehát újra előjön az Orbán Viktorra is ráaggatott Führer kifejezés, ami magyarul vezért jelent, de a németben kínosan kerülik a használatát, mivel Adolf Hitler címeként és megszólításaként a náci vezér nevének szinonimájává vált.
Egyértelmű a szerzők szándéka: szembeállítani Ausztriát Magyarországgal, Führernek nevezni, antidemokratikusnak bélyegezni a magyar miniszterelnököt, pellengérre állítani Magyarországot és Lengyelországot, ellenségképet gyártani és a nyílt társadalom ideológiájának szellemében nevelni a fiatalokat. A politikai agymosást nem lehet elég korán kezdeni: a választási korhatár ugyanis Ausztriában tizenhat év.