Aki a békére bátorított

Egy örömteli esetről, az életszentség hírében tinédzserként 2006-ban elhunyt Boldog Carlo Acutis szentté avatásáról írtunk előző lapszámunkban, ám a húsvét miatti korai lapzártánkkor nem tudhattuk, hogy a szentév egyik kiemelkedő eseményét elhalasztják – húsvéthétfő reggelén ugyanis meghalt Ferenc pápa. Így a szentté avatásra Rómába igyekvő zarándokcsoportok – a világ minden részéről érkező több százezer hívő társaságában – a vasárnapi ünnepélyes kanonizáció helyett Ferenc pápa szombati temetésére „lettek hivatalosak”.

Húsvét a hívekkel

A 88 éves szentatya halála némileg váratlan volt, még akkor is, ha közismert, hogy február 14-től 38 napot töltött a római Gemelli klinikán. Hörghuruttal került be, amelynek szövődményeként kétoldali tüdőgyulladást kapott, és ez különösen veszélyes volt számára, mivel fiatalkorában eltávolították fél tüdejének egy részét. Miután Ferenc pápát hazaengedték, Sergio Alfieri, a Gemelli orvosa elárulta, hogy a kórházban „valós volt a veszélye annak, hogy nem éli túl”. Ehhez képest a nagyböjt utolsó heteit otthonában töltötte már, a hívek előtt többször megjelent, olyannyira, hogy húsvétvasárnap maga is köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlteket az urbi et orbi áldáson. Másnap, húsvéthétfőn reggel 7:35-kor érte a halál, amit agyvérzés és visszafordíthatatlan szív- és érrendszeri összeomlás okozott.

Az 1936-ban, Buenos Airesben született, olasz felmenőkkel rendelkező, argentin Jorge Mario Bergoglio pápává választásának körülményei nem voltak mindennapiak, ahogy egész pápasága sem. Az első latin-amerikai származású egyházfőként XVI. Benedek pápa rendkívüli lemondása – amire korábban csak kétszer, ezt megelőzően több mint hatszáz éve volt példa – után választották meg 2013. március 13-án – úgy, hogy pápasága első csaknem tíz éve az emeritus pápa „mellett” telt. Ez tény és még akkor is említést érdemel, ha – jóllehet Ferenc pápával rendszeresen találkozott – Joseph Ratzinger valóban teljesen visszavonult a nyilvánosság elől. Bergoglio pápai neve is újdonság: Ferencként lépett ki megválasztása után a Szent Péter téren a hívek elé. Névválasztásával Assisi Szent Ferencre utalt, és a rendalapító szent nyomdokán szemében a szegények, az elesettek mindig kitüntetett figyelemben részesültek.

Félreérthető gesztusok

Ferenc pápát kezdettől egyfajta reformátornak tekintették, ami nem is áll távol az igazságtól. Már pontifikátusa első hónapjaiban tett meglepő kijelentéseket, és egyes gesztusai, cselekedetei egyből felkeltették a liberális média figyelmét. Ilyen gesztus volt az olykor túlerőltetett egyszerűségre törekvése. Látványosan elutasította például a pápai méltósággal járó hagyományokat azzal, hogy magát Róma püspökének hívatta, csak egyszerű, fehér pápai ruhában jelent meg a nyilvánosság előtt, vagy az, amit múlt szombati temetésén láthattunk: lemondott arról az évszázados gyakorlatról, amely szerint az elhunyt egyházfőt három, egymásba nyíló, ciprusból, ólomból és tölgyfából készült koporsóban helyezik el, helyette egy egyszerű, cinkkel bélelt fakoporsóban temették el. Mindezek mellett keménykezű egyházfőnek bizonyult, és látszólag az egységre törekedett. Konkrétan meglebegtette például a kiközösítés lehetőségét is a jó pár hajmeresztő gyakorlatot felmutató német részegyház előtt. Ugyanakkor míg XVI. Benedek rendezte és hivatalosan engedélyezte az úgynevezett tridenti mise, vagyis a régi rítusú liturgia bemutatását, Ferenc pápa 2021-ben kiadott Traditionis custodes kezdetű motu propiójával szinte ellehetetlenítette, növelve a katolikus egyházon belül meglévő irányzatok közti feszültséget. E lépését többek között Gerhard Ludwig Müller, az egyik pápaesélyesként számontartott bíboros is nyilvánosan kritizálta annak idején, hangsúlyozva, hogy a dokumentum rendelkezései nem dogmatikai, hanem fegyelmi jellegűek, és bármelyik következő pápa újra módosíthatja őket.

Ferenc félreértésre alkalmat adó megnyilvánulásai végigkísérték tizenkét évig tartó pápaságát, de egész pontifikátusát csak némi idő elteltével, különösen utódja tükrében lehet majd megítélni. Komolyabb értékelés helyett két sokakat foglalkoztató ügyet érdemes még megemlíteni e helyütt. Az egyik az, hogy a 76 évesen, egy lemondást követően megválasztott Jorge Mario Bergoglio esetében kezdettől témát adott, vajon ő lemond-e, ha az egészségi állapota megkívánná. Erre a liberális sajtóban rendre felmerülő találgatásra ő maga adta meg a választ húsvéthétfői halálával. A másik a család, illetve a homoszexualitás kérdése, amelyről a néhai egyházfőnek kétségtelenül volt néhány furcsa kijelentése. Ezek főként pápasága elejére tehetők, és sokszor a baloldali média szája íze szerinti tálalásában keltek önálló életre ezek az interjúkban, kötetlen beszélgetésekben elhangzó gondolatok. Ám az is idetartozik, hogy a Hittani Dikasztérium által 2023 végén kiadott Fiducia supplicans (Könyörgő bizalom) dekrétumban szereplő, a meleg párok tagjainak bizonyos körülmények között történő megáldásával kapcsolatos állásfoglalás ellen sokan emelték fel a szavukat az egyházon belülről (vö. Demokrata, 2024. január 17.). Ugyanakkor nagyon fontos, amit Erdő Péter bíboros, prímás mondott a lapunknak adott húsvéti interjújában: „Az egyház tanítása a családról szilárd. Lehet, hogy pár évvel ezelőtt egyesek azt gondolták, hogy itt valami alapvető változás zajlik, de ilyen az egyházi tanítás terén nem történt.”

Ferenc pápát mindazonáltal mi, magyarok igazán a szívünkbe zárhattuk. Az első katolikus egyházfő volt, aki 2019-ben – romániai apostoli látogatása idején – a magyarság számára egyik legfontosabb Mária-kegyhelyen, a csíksomlyói nyeregben is bemutatott szentmisét, amely alkalomra később is „magyar miseként” hivatkozott. Aztán 2021-ben az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjére, 2023-ban pedig háromnapos apostoli út keretében látogatott Budapestre – háromszor is magyarok körében ünnepelt tehát.

Békére bátorító

A pápa, aki a világszerte csaknem 1,4 milliárd katolikus hívő lelki vezetője, egyben államfő és diplomata is. Utóbbi feladatai miatt a sok nyelvet beszélő, a diplomácia világában is otthonosan mozgó, jó politikai érzékkel megáldott kardinálisból lehet jó egyházfő. Ferenc pápa e téren például nagyon sokat tett, egész pápaságát végigkísérte a béke kérdése, amely a 2025-re meghirdetett szentév egyik központi iránymutatása is volt. Már a megválasztását követő évben a Szentföldre és Törökországba utazott a megbékélés és a párbeszéd üzenetével, 2022 februárja óta pedig rendszeresen a békére szólított fel az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban is. Ebből a szempontból mondhatta a Sulyok Tamás köztársasági elnökkel és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel a Ferenc pápa temetésén részt vevő Orbán Viktor, hogy a szentatya bátorítója, biztatója volt minden békekezdeményezésben. „Az éppen aktuális világ, amiben élünk, emel ki ebből az életműből valamit. És miután most háború van, a világ több pontján is naponta halnak meg százával, ezrével emberek, sőt Európában is háború van, ezért az ő szellemi, lelki örökségének, életművének leginkább a békére vonatkozó része az, ami körülölel bennünket”, fejtette ki a magyar miniszterelnök a TV2-nek adott interjújában.

A szombati gyászmise – amelyen a világ vezető politikusai is jelen voltak – jó apropót jelentett ahhoz, hogy Donald Trump amerikai elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök röviden egyeztessen, amire nem került sor az Ovális irodában történő, emlékezetes vitával záruló február végi találkozójuk óta. Az is sokatmondó e tekintetben, hogy Ferenc pápa a halála előtti napon, húsvétvasárnap délelőttjén találkozott még J. D. Vance amerikai alelnökkel, akit Pietro Parolin bíboros államtitkár és Paul Richard Gallagher érsek, a Szentszék államokkal és nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolatokért felelős titkára is fogadott.

Konklávéra várva

Ferenc pápa halálával a katolikus egyházban egy rendkívül érdekes időszak, a sede vacante (széküresedés) állapota köszöntött be, ami az új pápa megválasztásáig tart. Ilyenkor az egyetemes egyház kormányzásában semmit sem szabad újítani. Jelenleg egyébként is a gyász napjai jellemzik a Vatikánt. A temetési szertartással kezdődő novendiales azt jelenti, hogy kilenc napon át mindennap szentmisét mutatnak be a pápa lelki üdvéért. Az utolsó május 4-én, vasárnap délután 5 órakor lesz. Onnantól, hogy az Apostoli Szék megüresedett, a jelen lévő választó bíborosoknak tizenöt teljes napot kell várniuk a távolmaradókra. Május 7-én, szerdán délelőtt a bíborosok koncelebrálnak a pro eligendo Romano Pontifice (a római pápa megválasztásáért) ünnepi szentmisén, majd onnan a Sixtus-kápolnába vonulnak, ahol kezdetét veszi a konklávé, vagyis a pápaválasztás.

A bíborosok, vagy más néven kardinálisok száma az elmúlt időszakban, de különösen Ferenc pápa idején rendkívül felduzzadt. A bíborosi kollégiumnak jelenleg 252 tagja van, közülük azonban csak 135-en 80 év alattiak – ők vehetnek részt a konklávén. Éppen ezért például a 91 éves Giovanni Battista Re, a bíborosi kollégium dékánja, Ferenc pápa temetési szertartásának vezetője nem. Ott lesz viszont két magyar is: Erdő Péter mellett a Ferenc pápa által tavaly év végén bíborossá kreált belgrádi érsek, Német László is.

A kétharmados többségig tartó választás során az első nap egy szavazást tartanak, a továbbiakon délelőtt és délután is kettőt. Ha nincs eredmény, három nap után egynapos imádkozási, gondolkodási szünet következik. Ezután hétszavazásonként következik újabb szünet, de ha 33 szavazás után sincs pápa, a rákövetkező alkalommal már csak az addig két legtöbb szavazatot kapó kardinálisra lehet voksolni. A konlávé (a szó a cum clavis latin kifejezésből származik, arra utalva, hogy a bíborosokat befogadó helyiséget kulcsra zárják) egyik fontos kelléke egy öntöttvas kályha és a kályha ideiglenesen megépített kéménye. Az eredménytelen szavazási fordulókat ugyanis a kint várakozóknak fekete füsttel jelzik, miután a szavazócédulákat nedves szalmán olaj és szurok hozzáadásával elégetik. Eredményes szavazás esetén viszont a cédulákat száraz szalmán égetik el kóc hozzáadásával, ennek hatására száll fel az a bizonyos fehér füst. Az egyértelmű fekete, illetve fehér szín eléréséhez vegyi anyagokat is hozzáadnak az égő szalmához. A sikeres forduló végeztével a protodiakónus bíboros, vagyis a diakónusi rend legrégebben kinevezett tagja (ez jelenleg Dominique Mamberti francia bíboros) mondja el a Szent Péter-bazilika balkonján a híres mondatokat: „Annuntio vobis gaudium magnum. Habemus papam!”, vagyis „Nagy örömöt jelentek be nektek. Van pápánk!”

Ki lehet az új pápa?

Noha elvben bármely megkeresztelt, cselekvőképes férfiból lehet egyházfő, a bíborosok alapvetően maguk közül választanak. A sede vacante idején természetesen egyből felmerül, konkrétan ki lehet az új pápa. Erre komoly, de sokszor alaptalan találgatások zajlanak, a papabile, vagyis pápaesélyes bíborosok hosszabb-rövidebb listája ilyenkor bejárja a nemzetközi sajtót. Mindez azonban önmagában keveset jelent, magáról a választásról, így a korábbiakról is a titoktartás miatt nagyon keveset, szinte semmit nem tudni. És persze érdemes tisztában lenni azzal is a „tippelgetés” közepette, hogy az elmúlt kétszáz évben éppen fele-fele arányban kerültek ki pápák azok közül, akiket előzetesen esélyesnek gondolt a közvélemény, illetve akik megválasztása a meglepetés erejével hatott. Az elmúlt időszak egyházfői közül előbbiek közé tartozott XVI. Benedek és Ferenc (bár egyiküket sem emlegették a legesélyesebbeknek tartott bíborosok között), utóbbiak közé pedig XXIII. János és Szent II. János Pál.

Az, hogy a mostani pápaválasztó bíborosok többsége Ferenc pápához köthető, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ők a bergogliói irányvonalat követnék. Földrajzi szempontok szerint is nehéz lenne bármit egyértelműen kijelenteni. Az utolsó három pápa egyike sem volt olasz (Szent II. János Pál pápa lengyel, XVI. Benedek német, Ferenc argentin), de 1523-tól Karol Wojtyła megválasztásáig csak itáliai bíborosok kerültek az egyház élére. A liberális médiában elterjedt egy nézet, miszerint afrikai pápának kellene követnie a latin-amerikait, csakhogy ezzel épp egy őnekik legkevésbé tetsző pápát „kapnának”: az afrikai bíborosok ugyanis a leginkább tradicionalisták (így a júniusban a nyolcvanat betöltő Robert Sarah guineai vagy a 76 éves Peter Turkson ghánai kardinális). Egyébként a gyakran alkalmazott liberális–konzervatív felosztás is csalóka lehet, hiszen több árnyalat van jelen a tradicionalitást képviselő kardinálisok és az egyház folyamatos megújítását szorgalmazó progresszívak között. S mivel sokféle irányvonal létezik az egyházon belül, kevéssé valószínű, hogy valaki a leghaladóbbak vagy éppen a legkonzervatívabbak (mint a 76 éves amerikai Raymond Leo Burke) közül kerüljön ki. Ugyanakkor megfigyelhető egyfajta ingamozgás, amire egy mondás is van (vékony pápát kövér követ), amely azt vetíti előre, hogy konzervatív bíborosra eshet a mostani választás. Még egy érdekes megoszlást érdemes megemlíteni, a kuriális, vagyis a Vatikánban tisztséget vállaló bíborosok és a nem kuriálisok között, előbbiek közé tartozik a szintén papabileként emlegetett 70 éves Pietro Parolin, a Vatikán eddigi államtitkára vagy a 67 éves Luis Antonio Tagle fülöp-szigeteki bíboros, az Evangelizációs Dikasztérium korábbi proprefektusa.

Végül említsük meg, hogy a 72 éves Erdő Péter prímást, esztergom-budapesti érseket rendre a pápaesélyes bíborosok között említi a nemzetközi sajtó. Már XVI. Benedek lemondásakor is fel-felröppent a neve, most pedig a legesélyesebbek között tartják számon. Erdő mérsékelt konzervatívnak számít, és fontos, hogy a Vatikánban is ellátott különböző feladatokat, kétszer volt az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke, a 2014-es és a 2015-ös, a családról szóló püspöki szinódusokon pedig relátori, levezető elnöki szerepet kapott.