Andrzej Duda: meg kell emlékezni a megsemmisítés valóságáról!

A koronavírus-járvány miatt online formában, izraeli és orosz diplomaták, valamint zsidó és keresztény egyházi vezetők részvételével tartott megemlékezést a láger két volt gyermekfoglyának felszólalása nyitotta meg.

Ezt követő beszédében a lengyel elnök aláhúzta: Auschwitz a legnagyobb hitleri halálgyárként a megsemmisítés legfontosabb jelképe. „A németek az általuk megszállt lengyel földön emberirtóipart hoztak létre” – fogalmazott.

Példa nélküli helyzetnek nevezte, hogy a járvány lehetetlenné tette a helyszíni auschwitzi megemlékezést, a közvetlen találkozást a túlélőkkel. Egyben fontos jelről van szó – tette hozzá -, mely arra utal, hogy „mindig, a körülményekre való tekintet nélkül teljesítenünk kell az emlékezet tanúinak, a holokausztról szóló igazság megőrzőinek feladatát”.

Andrzej Duda leszögezte: olyan időkben élünk, amikor „a virtuális valóság párhuzamosan létezik a valódi világgal, és néha helyettesíteni is próbálja az utóbbit”. Úgy vélte: az idei, virtuális auschwitzi megemlékezés egyúttal tudatosítja az emberirtás tárgyi bizonyítékainak jelentőségét, az emberirtás szörnyű valóságát.

A náci német koncentrációs és haláltáborokban elkövetett bűntettek valódiak voltak, valódi emberek szenvedtek ott elképzelhetetlen, de valódi fájdalmakat – fogalmazott az államfő.

Kötelességnek nevezte az áldozatok élete és mártíromsága bizonyítékainak, emlékeinek megőrzését azért, hogy „az emberiség soha el ne feledje őket, sem azt, ami Auschwitzban és a német bűntettek más helyszínein történt”.

Aláhúzta: az auschwitzi emlékmúzeum gyűjteményei – melyek a járvány elmúlása után majd újból látogathatóak lesznek – „választ jelentenek a feledésre, a valótlanság érzékcsalódására, a tagadás hazug voltára”.

A náci Németország Lengyelországnak a Harmadik Birodalomhoz csatolt részén 1940-ben, eredetileg lengyel foglyok számára létesítette az Auschwitz I. koncentrációs tábort. A szomszédos birkenaui láger két évvel később jött létre. Az auschwitzi emlékmúzeum 1,3 millióra teszi a táborkomplexumban fogva tartottak számát, közülük 1,1 millió volt zsidó, de sok lengyel, roma és szovjet hadifogoly is volt köztük.

Auschwitzba 1944. május 15-től július 8-ig – kevesebb mint két hónap alatt – csaknem 440 ezer magyarországi zsidót deportáltak, ez lett a megsemmisítésük fő színhelye: legtöbbjüket, az auschwitzi múzeum adatai szerint 325-330 ezer embert érkezésük után azonnal gázkamrákban pusztítottak el, mintegy 25 ezren a későbbi szelekciók során vesztették életüket.

A tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái szabadították fel, a harcokban 296 szovjet katona esett el. A táborban – amelynek foglyait a németek korábban, a szovjet csapatok közeledtekor zömében meggyilkolták, vagy halálmenetben Nyugat felé indították – mintegy 7500, végsőkig legyengült embert, többségükben nőket és gyerekeket találtak. Ezt a napot az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította.