Áttörjük a tűzfalat

Dieses Interview ist auch auf Deutsch verfügbar.

– Elnök úr, a múlt héten felpörögtek az események a német Bundestagban. Először is leomlott az úgynevezett tűzfal az AfD és a többi parlamenti frakció között. Szerdán a CDU–CSU-val és az FDP-vel együtt önök segítettek többséget szerezni a migrációs politika szigorításáról szóló indítványnak. Aztán a fal újra felemelkedett. Pénteken a CDU–CSU egyes képviselői távol maradtak a bevándorlást korlátozó törvény szavazásától, a BSW (Sahra Wagenknecht Szövetség) és az FDP egy része tartózkodott, így nem született meg a többség. Egyedül az AfD szavazott egyhangúlag igennel. Mi lesz a fallal?

– Mindig is megszavaztuk azokat az észszerű kezdeményezéseket, amelyeket más képviselőcsoportok vagy a szövetségi kormány terjesztett a Bundestag elé. Ezért nem volt semmi különös abban, hogy támogattuk Friedrich Merz ötpontos indítványát. Annyi volt az újdonság, hogy Merz terjesztette be a dokumentumot, bár csak a mi jóváhagyásunkkal lehetett elfogadni. Ő maga is meglepődött az eredményen. A szavazás után bocsánatot kért, hogy a nem kötelező érvényű indítványa többséget kapott. Ezzel a lépéssel elbizonytalanította a képviselőket. Az eredmény: a kötelező érvényű törvényjavaslata pénteken végül nem kapott többséget. Csüggedéssel nem lehet fordulatot elérni a migrációban. Csak az Alternatíva Németországnak vezetésével. És mindig azt mondom, hogy az a fal csak akkor fog teljesen leomlani, ha a többi parlamenti frakció is egyetért a kezdeményezéseinkkel.

– Ön keletnémet, az NDK-ban nőtt fel. A berlini fal 1989. november 9-én leomlott. Mit gondolt volna, ha akkor azt mondják, hogy közel 35 évvel később egy újabb fal lesz az első számú téma egy demokratikus parlamentben?

– Akkoriban azért harcoltunk a szabadságunkért, mert jólétet és közösen meghozott politikai döntéseket akartunk mindenkinek. Most úgy látom, hogy mindkét szándék veszélybe került. A német párttérképen óriási a felfordulás. Az ország ipari teljesítménye drámaian csökken, az emberek féltik a jólétüket. És joggal. A tavalyi három kelet-németországi tartományi választáson a polgárok nagyrészt az új politikai erőkre szavaztak. A mi pártunk tizenkét éves, és győztesen került ki a megméretésből. A Sahra Wagenknecht Szövetség baloldali alternatívaként mutatkozott be, amely ellenzi a háborút és a dolgozó többség érdekeit képviseli, nem csak a kisebbségek mellett áll ki. A Szászországban és Brandenburgban győztes bevett pártok jelöltjeinek pedig a győzelemhez a törzsszavazóikon túl is mozgósítaniuk kellett, és anyapártjaik kritikusaiként megjelenni a választók előtt.

– A keletnémetek talán még nem szoktak hozzá a Német Szövetségi Köztársasághoz?

– Éppen ellenkezőleg, részben megelőzték a korukat. A keletnémetek új erőket választanak, mert új kihívások előtt állnak: háborúk és gazdasági háborúk zavarják a nemzetközi nyersanyag-kereskedelmet. A tömeges migráció a háborúk következménye, amelyeket soha nem akartunk: Irak, Afganisztán, Szíria. Többpólusú világrend van kialakulóban. A Nyugat pedig nem tudja többé ráerőltetni akaratát a világra. A Bundestag elfogadott pártjai tűzfalat emelnek, hogy elrejtsék ezeket a tényeket. Még úgynevezett „keleti biztosuk” is van, akinek az a feladata, hogy rendszeresen szidja a keletnémeteket. De akik tűzfalat emelnek, azok felégetik magukat. Azt nem lehet irányítani, hogy hol törjön ki a tűz. Ezt a tűzfalat nem önös érdekből akarjuk lebontani. Azért akarjuk lebontani, mert megakadályozza, hogy az új kihívásokra konstruktív válaszokat adjunk.

– A múltban a média gyakran számolt be az AfD-n belüli vitákról és hatalmi harcokról. Ma már alig olvasni vagy hallani ilyen csatározásokról. Mindenki egyetért? És ha igen, miben?

– Minden pártban vannak viták. A vélemények sokszínűsége fontos, különösen ilyen zavaros időkben. A másiknak is lehet igaza. Két dolog lényeges: először is minden vitának zárt ajtók mögött kell zajlania. Mert a választók semmit sem szeretnek kevésbé, mint a nyílt civakodást. Joggal várják el egy párttól, hogy egységesen lépjen fel és megoldást találjon a problémáikra. Másodszor, minden vitát úgy kell lefolytatni, hogy a végén konszenzus szülessen. A politikai összecsapások stílusából a múltban néha hiányoltuk ezt a kultúrát. Amióta Alice Weidellel együtt vezetem a pártot, a vezetés és a bázis képviselete egészséges keveréket alkot. Megdupláztuk a közvélemény-kutatási eredményeinket, és a szövetségi politikában mi határozzuk meg a politika napirendjét. Hamarosan ezt kormányzó erőként fogjuk tenni. És egyvalamiben tényleg egyetértünk: Németország javára akarunk változást.

– Az európai választások után az AfD kezdetben nehezen talált kapcsolódást. Nem vették fel az az Alternatívát az újonnan alapított Patrióták Európáért szervezetbe. Végül képviselői saját frakciót alapítottak. Hol látja az AfD jövőjét Európában?

– Sok minden átrendeződik a patrióta spektrumban. Meg kell tanulnunk új kapcsolatokat kiépíteni anélkül, hogy a régieket megszakítanánk. Mert abban mindannyian egyetértünk, hogy meg akarjuk erősíteni a nemzetállamot, és vissza akarjuk szorítani a túlszabályozást és a tömeges migrációt. Közép-Európa országainak ebben fontos szerepük van. A fordulatnak innen kell kiindulnia. Azt gondolom, hogy sokat tanulhatunk Magyarország kormányától és a leendő osztrák kormánytól, amikor céljaink megvalósításáról van szó. Orbán Viktor magyar miniszterelnököt a mi kormányzati politikánkban is példaképnek tekintem. Orbánnak sikerül úgy irányadónak lennie Nyugaton, hogy közben jó kapcsolatokat ápol az eurázsiai Kelettel. Mi pontosan ezt az utat szeretnénk járni. És ennek az útnak precedenst kell teremtenie. Jó viszonyt akarunk ápolni az Egyesült Államokkal, de nem hagyjuk, hogy kereskedelmi háborúba sodorjanak minket Kínával.

– Részt vett Donald Trump washingtoni beiktatásán. Hogyan élte meg?

– Mély benyomást tett rám az ott uralkodó optimista szellem. A lakosság nagy reményeket fűz Trump elnökhöz és kormányához. Alapvető változásokat várnak, és azt, hogy a politika az ő érdekeiknek megfelelően alakuljon. Az adófizetők pénzét nem szabad távoli országok háborúira pazarolni, hanem az otthoniak javára kell fordítani. Ugyanakkor az USA ki akarja terjeszteni úttörő szerepét a technikában. Ezt a lendületet fel kell vennünk, hogy a löket végighaladjon Európán. Ki akarjuk használni a mostani szabadságot. De érdekeinket is magabiztosan kell megfogalmaznunk.

– Konkrétan?

– Németország érdeke egyértelműen az Északi Áramlat gázvezeték megjavítása, üzembe helyezése és megvédése.

– De vajon reális ez a cél? Az Északi Áramlatot nem lehet egyik napról a másikra megjavítani.

– A kérdés az, hogy akarjuk-e. Meg akarjuk-e javítani, akarjuk-e tisztázni a támadás körülményeit, és akarjuk-e, hogy magunk döntsük el, hogy kivel kereskedünk? Vagy el akarjuk veszíteni az Északi Áramlatot, és ezzel egyszer és mindenkorra feladni az energetikai szuverenitásunkat? A válasz egyértelmű számomra. Tisztázásra szólítjuk fel a Bundestagot, az Európai Unió Parlamentjét és az ENSZ-t. A bűnösöket és a bűntársakat felelősségre kell vonni. A csöveket meg kell javítani. A szerződések még mindig érvényesek. Most 15 centet fizetünk az Amerikából származó piszkos LNG-gázért. Mi kilowattóránként öt centért kínálunk orosz gázt a polgárainknak. És azt akarjuk, hogy keleti szomszédaink, például a lengyelek és a csehek is részesüljenek az olcsó gázból. A Németország és Oroszország közötti jó kapcsolatok nem táplálhatják a bizalmatlanságot.

– Le akarják állítani az Ukrajnába irányuló fegyverszállítást is?

– Már a kezdetektől azt mondtuk: ez a háború nem a mi háborúnk. Meg lehetett volna előzni, vagy röviddel a kitörése után véget vetni neki. A jelzőlámpa-koalíció a konfliktus kezdete óta már több tízmilliárdot adott Ukrajnának. Ezen is bomlott fel, azon a kérdésen, hogy több pénzt vagy több fegyvert adjunk-e. Én azt mondom: se pénzt, se fegyvert! Azt az évi hatmilliárd eurót is jobban elkölthetnénk, amelyet az ukránok németországi juttatásaira fordítunk. Ukrajna nem a Német Szövetségi Köztársaság 17. állama.

– Mit gondol Ukrajna NATO-tagságáról?

– El kell ezt a követelést felejteniük. Mégpedig végleg. Még Donald Trump amerikai elnök is azt mondja, hogy Ukrajna nem lehet a NATO tagja.

– Apropó NATO. Mi az AfD álláspontja a NATO-val és az európai védelmi politikával kapcsolatban?

– Az új Bundestag-választási programunkban elutasítjuk a NATO keleti bővítését, és stabil európai békerendre szólítunk fel a többpólusú világban. A német és az európai érdekek különböznek az amerikaiaktól. Ugyanakkor nem akarjuk elhagyni a NATO-t, mert a NATO részben Németország miatt létezik. A feladat az, hogy európai partnereinkkel együttműködve közép- és hosszú távon fenntartható európai védelmet valósítsunk meg. A NATO európai pillére ennek kiindulópontja lehet. De csak akkor, ha Európa országai önálló pólusként tekintenek magukra, és nem az USA helyetteseként az Oroszországgal való konfliktusban. Oroszországot be kell vonnunk a kialakulóban lévő európai biztonsági architektúrába. Mert Oroszország Európához tartozik.