Nem romlott az életszínvonal a szankciókkal sújtott Oroszországban
Az üzlet – az üzlet
Az ukrán–orosz konfliktus kitörését követően Brüsszel újabb és újabb szankciókkal sújtotta Oroszországot, miközben számos cég bejelentette, hogy kivonul a hatalmas orosz piacról. Ezektől a lépésektől egyesek azt várták, hogy az orosz gazdaság megroggyan, az emberek a saját bőrükön is megérzik a szankciók hatását és fellázadnak a kormány ellen. Ennek épp az ellenkezője történt. A szankciós politika egyértelműen visszafelé sült el és az európai embereket, a gazdaságokat sújtja. A tavalyi évben az atomenergiával kapcsolatos munkámmal összefüggésben lehetőségem nyílt szakértőként eljutni Oroszország több városába, ahol a szakmai programon kívül betekintést nyertem az orosz emberek hétköznapi életébe is.
Az első brüsszeli szankciók az orosz légi közlekedést is sújtották, azaz az Európai Unió légterében orosz repülőgép nem repülhetett és nem szállhatott le. Ennek az lett a következménye, hogy ma Budapestről Szentpétervárra vagy Moszkvába eljutni már önmagában is egy igazi kaland. Ugyanis a szankciók miatt a legrövidebb és leggazdaságosabb út ezekbe a városokba isztambuli átszállással vezet úgy, hogy előtte Isztambul felé oda, majd – onnan a Szentpétervárra és Moszkvába tartó közvetlen járattal – a visszafelé tartó úton is átrepülünk Magyarország felett. Így a korábbi repülési idők a többszörösére emelkedtek. A repülés bonyolultabb lett, de nem állt le. A belföldi járatok vonatkozásában nagy változások nem történtek. A külföldi utak tekintetében pedig a legnagyobb nyertes Törökország lett, hiszen az ország folyamatosan bővíti oroszországi járatait. Az oroszok nagy részének pedig nem okoz szívfájdalmat az, hogy külföldi nyaralások helyett inkább Oroszország egyes gyönyörű helyein töltse el a szabadságát. A külföldi nyaralásra vágyók Törökországba, vagy más egzotikus szigetre foglalnak le utakat.
Első célállomásom a Finn-öböl partján fekvő Szosznovij Bor volt, ahol a Paks II. Atomerőmű már kereskedelmi üzemben lévő referenciaegységeit tekintettük meg. Magában a városban járva az embernek olyan érzése volt, hogy ez egy olyan város, ahol nagyon jó élni. Az üzletekben árubőség és jelentős választék van, mindez a magyarországinál alacsonyabb árszínvonalon. Az üzemanyagok, a villamos energia, vagy éppen a gáz ára szintén sokkal kedvezőbbek az európai átlagnál. Konkrétan: a 95-ös benzin literje átszámítva mintegy 330-350 forintba került. A nyugati szankciók egyik hatása az is, hogy a városba egyre több orosz állampolgár érkezik pihenés és kikapcsolódás céljából. Az orosz ételek továbbra is nagyon finomak, a lányok pedig még mindig elbűvölőek.
A következő város Szentpétervár volt, ahol az emberek továbbra is élik a mindennapi életüket, az üzletek pedig roskadoznak az áruktól és minden kapható, amire csak szükség lehet. Az utazás alatt meglátogattuk a városalapító Nagy Péter cár lélegzetelállító nyári rezidenciáját, az orosz Versailles-t is. Itt a legszembetűnőbb változás az volt a korábbi látogatásomhoz képest, amit az idegenvezető is megerősített, hogy szinte alig volt nyugati turista, ezért kisebb lett a tömeg. A magyar gyökerekkel rendelkező idegenvezető mesélt az orosz embereket, fiatalokat érintő negatív hatásról is. Az egyik ilyen, hogy sok nyugati egyetem – „a demokrácia jegyében” – egész egyszerűen hazaküldi a számos esetben már végzés előtt álló orosz hallgatókat csak azért, mert oroszok. A másik ilyen kérdés a közösségi média, például Facebook használata, hiszen ezek Oroszországban blokkoltak. Ez különösen a fiatalok körében okoz nehézséget, mert nem tudják használni az egymás közötti kommunikációra. Ez olyannyira éles, hogy bármelyik orosz hálózatra csatlakozva egész egyszerűen ezek az alkalmazások nem működnek. Nekem is csak úgy sikerült használnom, hogy az itthoni előfizetéshez vásároltam roaming adatcsomagot, ami kint lehetővé tette a közösségi média használatát. Az oroszok is megtaláltak a megoldást erre azzal, hogy virtuális magánhálózatokat (VPN) használnak.
Moszkvában járva természetesen nem lehetett kihagyni a Vörös teret, amelynek közvetlen szomszédságában a híres GUM áruház található, amiből elegáns bevásárlóközpont lett. Kíváncsi voltam, hogy mely világmárkák vonultak ki és melyek maradtak. A konklúzió egyértelmű: hatalmas a kínálat a nyugati cikkekből, mindenki itt van, aki számít.
A Coca-Cola és a Pepsi esetében az a helyzet, hogy ugyan még a háború elején bejelentették, hivatalosan kivonulnak Oroszországból, de a mai napig az üzletekben továbbra is többféle kaphatók. Ugyanez igaz a nyugati édességekre (például svájci, belga, osztrák) és sörökre (például cseh, belga és német) is, mind megtalálható a boltok polcain. Mindenhol bőség van ezekből az árukból, de még az Apple, vagy a Samsung termékekből is. Ahogyan mondani szokták, az üzlet az üzlet, Oroszország pedig hatalmas piac. Amely termékek pedig szankció alá esnek, azt vagy „kettősimport” révén szerzik be, azaz egy olyan országból importálják, amelyek előtte nyugati országokból importálták e termékeket, vagy egyszerűen alkatrészenként szerzik be a termékeket, amelyeket vagy Oroszországban, vagy máshol összeszerelnek. Az új nyugati gépjárművek beszerzése drágább és hosszadalmasabb lett, de dupla áron akár pár napon belül beszerezhető. A gépjárműalkatrészek tekintetében pedig számos helyettesítő termék áll rendelkezésre.
A szállodákban, bevásárlóközpontokban és hivatalokban nem kell fázni, kellemes meleg fogad, nekik nem kell takarékossági intézkedéseket hozni emiatt, hiszen nagy mennyiségben áll rendelkezésre az olcsó energia, szemben a szankciókat kivető nyugati országokkal.
A gyorsétteremláncok közül a McDonald’s hivatalosan kivonult az orosz piacról, de maradt a Burger King, a Pizza Hut, vagy éppen a KFC. Oroszországban, Szocsiban járva kíváncsi voltam, hogy az Oroszországot elhagyó McDonald’s helyén megnyíló gyorsétteremlánc, a Vkuszno i tocska, azaz Finom – és pont milyen ízű és mennyire drága. A rendelés sajtburgerből és a Coca-Cola orosz változatából, a Dobrij Colából állt. Személyes véleményem az, hogy az orosz sajtburger és a Dobrij Cola ízvilága harmonikusabb amerikai elődjénél. És olcsóbb…
Az ukrán–orosz konfliktus egyik hatása az is, hogy egyre többen költöznek a Fekete-tenger partján lévő üdülővárosba, Szocsiba. Egész egyszerűen azért, mert ez egy élhető, mediterrán hangulatú város. Különös, de nem teljesen meglepő az orosz hétköznapi emberek hozzáállása a háborúhoz. Nyilván sok családot személyesen érint a háború, de például a taxisofőr geopolitikai kiselőadást tartva elmondta, hogy ukrán gyökerei ellenére is helyesli az ottani oroszok érdekében a beavatkozást, akiket folyamatosan atrocitások értek, és úgy gondolja, hogy az ukrajnai vezetés az USA érdekében áldozza fel a polgárait. Szerinte a Nyugat, ha valóban békét akarna, nem szállítana fegyvereket Ukrajnának.