Fotó: shutterstock.com
Aleksandar Vučić szerb elnök kezdetben nem vette komolyan a koronavírust, később viszont Európa egyik élharcosává vált a vírus elleni küzdelemben
Hirdetés

Mikor a járvány tavaly először beütött, a politika még nem vette komolyan. „Nem hiszem, hogy az a nép, amely túlélte a szankciókat, a bombázásokat és a mindenféle zaklatásokat, megijedne az emberiség történelmének legnevetségesebb vírusától, amely csak a Facebookon létezik” – nyugtatgatta a szerb nemzetet Branimir Nestorović gyermekpulmonológus 2020 februárjában Aleksandar Vučićtyal tartott közös sajtótájékoztatóján. A szerb elnök a hallgatósággal együtt azon is jót derült, amikor az orvos az egyre inkább romló olaszországi helyzetre utalva azt javasolta, hogy a szerb nők használják ki a kedvezményeket, és menjenek shoppingolni Olaszországba.

A hangulat hamar megváltozott. Két héttel később Vučić már szó szerint letagadta a korábban elhangzottakat, azt állítva, hogy az orvosok csak az embereket akarták megnyugtatni. Akkor már ő sem küldte volna shoppingolni a szerb nőket. „Úgy könyörgök önökhöz, mint az Istenhez szokás: ha Milánóban vagy Olaszország északi részén jártak, akkor jelezzék nekünk. Mondják el nekünk, hogy megmenthessük önöket” – mondta az elnök.

És a helyzet egyre romlott. Szerbiában azóta a hivatalos statisztikák szerint 4500-an haltak meg a koronavírus következtében, vagyis többen, mint ahányan 1999-ben életüket vesztették a volt Jugoszlávia elleni légi csapásokban. A gazdasági következmények pedig szinte beláthatatlanok.

Amikor már komolyan vették

A fordulatot követően a szerb kormány rögtön beszállt a lélegeztetőgépek körüli globális hajszába, Vučić elnök tavaly március végén már arról beszélt, hogy lehetetlen lélegeztetőgépekhez jutni, ha az ember nem pénzzel kitömött kofferekkel jár-kel, mert a szerződések semmit sem érnek.

Korábban írtuk


Abban, hogy Szerbia mégis hozzájutott a szükséges lélegeztetőgépekhez, nagy szerepet játszott az ország geostratégiai helyzete és az utóbbi közel egy évtizedben kialakult politikai konstelláció. Tudni kell, hogy a kétezres évek elején, egészen Montenegró 2006-os kiválásig jórészt demokrata kormányok vezették a Szerbiát is magába foglaló Kis-Jugoszláviát, majd egy rövid átmeneti időszakot követően 2008-ban félig-meddig Európa-barát kabinet jutott hatalomra. Az országot most is vezető Szerb Haladó Párt színre lépését, térnyerését és kormányra kerülését követően felszámolta az ország egypólusú külpolitikáját, miután ráérzett, hogy milyen fontos politikai, katonai, gazdasági és földrajzi pozícióban van. A belgrádi vezetés azóta egyfajta (kör)hintapolitikát folytat, hol az orosz, hol a kínai, hol az amerikai, hol pedig az uniós partnerek felé fordul, attól függően, hogy melyik szeretné még inkább megvetni a lábát a Balkánon, és hogy melyiktől tud nagy pénzeket vagy támogatásokat kicsikarni. Vannak még arab, török és lassan elhalványuló német törekvések is a térségben, de azok a koronavírus esetében nem számottevők.

(Kör)hintapolitika

A szerb külpolitika alapja, hogy Belg­rád mind a négy hatalomnak megadja, amit a leginkább szeretne. Az Európai Uniót azzal elégíti ki, hogy Brüsszelnek tetsző migránspolitikát folytat, amiért cserébe elvárja, hogy az EU finanszírozza a migránsok szerbiai tartózkodását, és meg is történik. Moszkvát azzal kötelezi le, hogy nem csatlakozik az Oroszországgal szemben bevezetett uniós szankciókhoz, nem lép be a NATO-ba, és orosz fennhatóság alá helyezi a szerb energia­ipar egy részét. A kínaiakat úgy édesgeti magához, hogy vasutakat, hidakat, utakat építtet velük, amivel megnyitja Peking előtt a lehetőséget, hogy Görögország irányából terítse be Közép-Európát az olcsó kínai áruval. A Trump jellegű amerikai elnököket és politikusokat pedig segíti az elnökválasztási hadjáratban, ahogy történt ez a szerb–koszovói gazdasági kapcsolatok amerikai gyámkodás alatt történő normalizálásával is.

Ez a (kör)hintapolitika tette lehetővé Szerbia számára, hogy lélegeztetőgépeket szerezzen be akkor is, amikor igencsak tülekedtek érte a piacon, és ennek a politikának köszönhetően jutott Szerbia szinte mindenkinél korábban orosz és kínai vakcinához is. Eközben persze Belgrád megrótta a magát egyébként is nehéz helyzetbe hozó Európai Uniót, amiért nem segíti kellőképpen a nyugat-balkáni régiót. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy tavaly – amikor a még nem létező vakcinák beszerzéséről folytak a tárgyalások a potenciális gyártókkal – Szerbia nagy barátságot ápolt a Trump-kormányzattal és annak „balkáni misszionáriusával”, Richard Grenell-lel. A szimpátiát minden bizonnyal csak növelte, hogy Ana Brnabić szerb miniszterelnök az Egyesült Államokban (is) képezte magát, és Gre­nell-lel egyetemben az LMBT-közösséget erősíti.

Nyulak és tengerimalacok

A tervek szerint március 5-én Kínából újabb félmillió vakcina érkezik Szerbiába, ezzel 2,6 millióra nő a belgrádi kormány által beszerzett adagok száma. Ebből kétmilliót Kína küldött, a fennmaradó hatszázezret pedig Oroszország, a Pfizer és az AstraZeneca. A vakcinaügy természetesen Szerbiában is belpolitikai kérdéssé vált. Ahogy Emir Kusturica filmrendező nemrégiben megfogalmazta: „A vakcina a politika függvénye, ha valaki az orosz vakcinát szeretné felvenni, akkor ideológiailag be is azonosította magát.” Szerbiában – ahogy Magyarországon is – az ellenzék az Európai Unió által jóváhagyott oltóanyagok mellett tette le a garast.

A belgrádi kormány mindenesetre jól érzett rá, hogy a vakcina beszerzésével kapcsolatban a kis adagokat küldő Pfizer mellett szükség lesz nagyobb szállítmányokra is, amelyekkel nagyobb tömegek is immunizálhatók. Aleksandar Vučić kihasználta jó kapcsolatait Kínával, és azonnal megrendelt egymillió darabot a Sinopharm-féle vakcinából, amelyet december 30-án regisztráltak Kínában. A szállítmány január 16-án már meg is érkezett Szerbiába, és napokon belül megkezdődött az oltás.

Ez persze kétféleképpen értelmezhető: az egyik értelmezési mód, hogy Szerbiá­nak vannak barátai, a másik viszont az, hogy a szerb elnök ismét megszegte a szavát, hiszen december 19-én még úgy nyilatkozott, hogy az országnak lesz elegendő vakcinája, de a szerbek nem lesznek senkinek a „kísérleti nyulai”. Ehhez képest egy alig három héttel korábban regisztrált vakcinával kezdtek oltani, amely a mai napig is a Szerbia által beszerzett oltóanyag 75 százalékát képezi. Persze a kísérleti jelleg a többi szérumról is többé-kevésbé elmondható, hiszen mi vagyunk az első generációs tengerimalacok vagy kísérleti nyulak, legyen szó bármelyik oltóanyagról is.