Biden kormánya, Trump Amerikája
A voksolás tisztasága körüli kételyek ellenére úgy tűnik, Donald Trump elvesztette a választásokat. Az Egyesült Államok negyvenhatodik elnöke, Joe Biden megosztott országot fog vezetni, ahol a voksolás tanúsága szerint a politikai korrektség és liberális identitáspolitika csúfosan megbukott.
Ellenfelei állításával szemben Donald Trump elnöksége korántsem tekinthető kudarcnak. Nemcsak azért nem, mert hosszú évtizedek óta ő lett az első amerikai államfő, aki nem indított új háborút valahol a világban, hanem mert átalakította a szövetségi bíróságokat, újra lendületet adott az amerikai űrprogramnak, sikeres adóreformot hajtott végre, szétzúzta az Iszlám Államot, és likvidálta annak önjelölt kalifáját, és nem utolsósorban növekvő pályára állította az amerikai gazdaságot. Utóbbi olyan jól sikerült, hogy szeptemberi felmérések szerint a koronavírus és a nyomában járó nehézségek ellenére az amerikaiak 56 százaléka nyilatkozta azt, hogy jobban él, mint négy évvel korábban.
Donald Trump mégis egyike lett az Egyesült Államok története azon négy elnökének, akiknek nem sikerült a duplázás. A kudarc okai még alapos kutatások tárgyát fogják képezni. Annyit már tudni lehet, hogy a koronavírus, ami 230 ezer amerikait ölt meg, és tízmilliót tett munkanélkülivé, súlyosan visszavetette az elnök népszerűségét különösen a járványnak kitett idősebb korosztály körében. Amelynek tagjai egyébként is nosztalgiával tekintettek a fél évszázados politikai pályával rendelkező Joe Bidenre, aki visszafogott, mondhatni unalmas stílusával egy olyan kort idézett, amikor a politika – látszólag – még úri passzió volt.
Demográfiailag a papírforma jött be: Biden hozta el a több szavazatot a nők (56 százalék), a feketék (87 százalék), a latinók (66 százalék) és a városiak (60 százalék) körében, Trump pedig a fehérek (57 százalék) és a vidékiek (54 százalék) körében bizonyult továbbra is erősnek. Míg a republikánusok megszerezték Észak-Karolinát, Ohiót, Iowát, Floridát, a demokraták mellettük sikerrel hódították vissza Wisconsint, Michigant és Pennsylvaniát is. Tanulva Hillary Clinton négy évvel ezelőtti hibájából, aki elhanyagolta ezeket a hagyományosan iparból élő államokat, Joe Biden kampánya során számos alkalommal felkereste őket. A demokrata jelölt, átvéve Donald Trump elképzelését, maga is az amerikai ipar és munkahelyek megvédésével kampányolt, retorziókat helyezve kilátásba azon vállalatok számára, amelyek külföldre viszik a munkahelyeket. Ez pedig elegendőnek bizonyult a koronavírus által megtépázott fehér „kékgallérosok” megnyerésére.
Joe Biden győzött, az amerikai demokrácia, pontosabban a választási rendszer viszont csúnyán leszerepelt. Míg Indiában a 2019-es parlamenti választások során néhány óra alatt hatszázmillió szavazatot számoltak össze, addig az Egyesült Államok 140 millió voksát négy nap alatt sem sikerült összesíteni. Amerika, amely a világ más országaiban szinte mikroszkóppal vizsgálja a választások tisztaságát, ezen a téren nem vizsgázott valami jól. Michigan közel ötven megyéjében több ezer republikánus szavazatot számoltak el demokrataként; sok helyen halottak ezrei adták le voksukat; 24 millió választói regisztráció érvénytelen volt; hárommillió emberről valószínűsíthető, hogy több államban is regisztrált. És akkor még nem is beszéltünk a levélszavazatok körüli anomáliákról (lásd keretes írásunkat). Donald Trump ezért azt ígéri, harcolni fog, ügyvédei pedig az elkövetkező hetekben szisztematikusan összesítik majd a csalásgyanús eseteket, és jogi úton vesznek elégtételt.
A szavazás eredménye a városokban és a megyékben (kékkel jelölve Biden, pirossal Trump győzelmei)
Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a választások eredményét érdemben befolyásoló szabálytalanság nem történt, így Joe Biden lesz az Egyesült Államok 46. elnöke. Győzelmét a mainstream média mellett a sokáig látszólag Donald Trumpot támogató, de valójában a republikánus fősodorhoz húzó Fox News is elismerte. Ami ennél is nagyobb csapás, hogy a Donald Trump fő kommunikációs felületét jelentő Twitter is jelezte, hogy az elnököt már nem illeti meg a magas rangú politikusoknak kijáró cenzúramentesség, a voksolást követő napokban így több mint negyven, a választások tisztaságát megkérdőjelező üzenetét látták el helyesbítő linkekkel.
Noha Joe Biden győzött, a demokraták öröme nem lehet teljes. Jelöltjük kampányára rekordnak számító 14 milliárd dollárt költöttek, ami a 25 legszegényebb afrikai ország teljes GDP-jének felel meg. Ahogy négy éve, most is a demokrata jelölt szekerét tolta a teljes fősodrú média, és a közvélemény-kutatók és fogadóirodák is elsöprő Biden-fölényt jósoltak. Végül azonban Joe Biden mégis csak szűk többséggel győzött, ráadásul a republikánusok nagy valószínűséggel elvitték a szenátust, amely így a jövőben könnyedén blokkolni tudja Joe Biden kampányának leghangzatosabb ígéreteit, az Obamacare restaurálását, a zöldpolitika forradalmasítását vagy éppen az LMBTQ-jogoknak emberi alapjoggá minősítését.
Az új elnök dolgát nehezíti az is, hogy a demokrata többségű képviselőházban továbbra is erős az elnökjelöltségért folytatott harcban riválisához, Bernie Sandershez húzó, Alexandria Ocasio-Cortez nevével fémjelzett szélsőbaloldal, amely borítékolhatóan radikális intézkedéseket fog követelni az elnöktől. Joe Biden így könnyen harapófogóba kerülhet, aminek eredményeképp a 2022-ben következő választásokon a demokraták a képviselőházat is elveszíthetik, Joe Biden pedig nem törvényekkel, hanem csak elnöki rendeletekkel fog tudni kormányozni.
Hogy ez ne következzen be, ahhoz elsősorban pártja balszárnyának belátására lenne szüksége. A jelek szerint azonban arra kár apellálnia. Alexandria Ocasio-Cortez, aki most a szavazatok majd 70 százalékát megszerezve nyert újra képviselői helyet, megerősítette pártbéli pozícióit, és a The New York Timesnak adott interjújában visszautasította a vádakat, melyek szerint a demokraták a radikális baloldal miatt vesztettek pozíciókat a választásokon. Pedig a számok pontosan ezt mutatják.
– A választás a baloldali identitáspolitika kudarcaként is értelmezhető – mondja a Demokratának Balogh Máté. A Debreceni Egyetem Észak-amerikai Tanszékének tanársegéde rámutat, hogy noha a kisebbségek jelentős része továbbra is a demokratákhoz húz, Donald Trump támogatottsága jelentősen erősödött a feketék és a latinók körében, ami jól mutatja, hogy a rasszizmus vádja lepergett az exelnökről és a szavazóiról. Ezzel egyben elszállt a demokratáknak azon reménye is, miszerint a városiasodó és etnikailag egyre színesebb Amerikában bebetonozhatják magukat az elnöki pozícióba.
– A latinók és a feketék maguk is részesei az amerikai kultúrának, ezért többségük számára sértő, ha gyengének, áldozatnak próbálják beállítani őket – magyarázza Balogh Máté. – Az amerikai polgárok többsége számára az etnikum csak másodlagos identitásképző elem a közös nemzethez való tartozás után – mondja.
Az elmúlt hónapok zavargáshullámának hatása a színesek szavazataira szintén nem egyértelmű. Noha a Pew Research szeptemberi adatai szerint a feketéknek 62 százaléka határozottan támogatja a Black Lives Matterst, középosztályosodó rétegük messze nem azonosul a mozgalom céljaival, pláne eszközeivel. A rendpártiság ugyanis tőlük sem idegen, hiszen a törvénytisztelő feketéknek mindenki másnál nagyobb gondot okoznak a környékeiket ellenőrzés alatt tartó bűnbandák. Ez persze nem új keletű.
– A 80-as évek szigorú drogtörvényei részben azért is születtek meg, mert a fekete egyházi vezetők lobbizni kezdtek a törvényhozóknál a terjedő crack visszaszorítása érdekében. Hasonlóképp, most a nagyvárosok feketék lakta környékeinek boltosai és tisztes polgárai is sürgették képviselőiket, hogy segítsenek helyreállíttatni a rendet a lakóhelyükön – emlékeztet a kutató.
Donald Trump erősíteni tudta pozícióit a latinók körében is, akik kapcsán a demokratákhoz húzó sajtó mintha most kezdene rádöbbenni, hogy nem egységes tömbről van szó. A Floridában élő kubaiaknak már 52,6, a 2010 és 2015 között Miamiba érkezőknek pedig 76 százaléka republikánusszimpatizánsnak vallja magát. A kommunista rezsim elől menekülő kubaiak, csakúgy mint a venezuelaiak, nicaraguaiak és kolumbiaiak számára nem bizonyult vonzónak a demokrata párt balratolódása. Részben a latinóknak is köszönhető, hogy Florida megszűnt billegő államnak lenni, és immár republikánus területnek tekinthető.
Hasonló meglepetést okoztak az Új-Mexikóban és Texas déli sávján élő mexikóiak, akiknek körében Donald Trump szintén jó eredményt ért el.
– Az Egyesült Államokban gyökeret eresztő mexikói közösségek körében erős a munkamorál, aminek köszönhetően egyes csoportjaik gyorsan lépkednek előre a társadalmi ranglétrán, és a sztereotípiákkal ellentétben ők sem támogatják egyhangúlag a bevándorlás liberalizálását, hiszen azzal vagy versenytársakat kapnak, vagy pedig olyan honfitársaik érkeznének, akikkel ők sem közösködnek szívesen – mondja Balogh Máté.
A katolikus latinók nem feltétlenül találják szimpatikusnak az olyan, a demokrata párt balszárnya által képviselt témákat, mint az LMBTQ-jogok kiterjesztése vagy az abortusz liberalizációja. Nem kizárt tehát, hogy hosszú távon be fog igazolódni Ronald Reagan híres mondása, miszerint „a latinók republikánusok. Csak még nem tudnak róla.”
Mindez középtávon ahhoz vezethet, hogy a republikánusok a munkás-, valamint alsó középosztály pártjává váltak, egyre inkább felszippantva a feketék és latinók középosztályosodó rétegeit.
Joe Biden közben tarolt a társadalomnak hozzávetőleg nyolc százalékát kitevő felsőfokú végzettségű fehérek körében, akik alacsony számuk ellenére a kulturális és politikai életben hangsúlyosan vannak jelen, ezáltal hangjuk messzire eljut. A demokraták így mindinkább elszakadnak az amerikai realitásoktól.
Borítékolható volt a káosz
Donald Trump a 2020-as elnökválasztási kampány utolsó heteiben számtalanszor hangoztatta azon határozott véleményét, miszerint a szokatlanul nagyszámú levélszavazat veszélyeztetheti a választás tisztaságát. Eközben a Joe Bident támogató politikusok, médiamunkások és megmondóemberek arra hívták fel lépten-nyomon a szavazópolgárok figyelmét, hogy a világjárvány idején is biztonságban tudhatják magukat, ha a szavazóhelyiségeket messze elkerülve a levélszavazás módszerét választják.
„A postán feladott szavazat kisebb valószínűséggel lesz érvényes, nagyobb eséllyel lesz veszélyben, és kérdőjelezik majd meg, mint a szavazófülkében leadottat” – írta még 2012 októberében Adam Liptak a liberális The New York Times egy cikkében. Anélkül, hogy az Egyesült Államok kifejezetten bonyolult, nehezen átlátható és sok szempontból avítt választási rendszerét többdemokratányi terjedelemben elemeznénk, nézzük, milyen alapvető problémákra utalt Liptak a nyolc évvel ezelőtti írásban, és miről beszélt a kampányrendezvényein Trump elnök.
A 2020-as elnökválasztáson csupán öt államban – Indianában, Louisianában, Mississippiben, Tennesseeben és Texasban – nem adhatták le szavazatukat levélben a voksolásra jogosultak. Kilenc államban és DC-ben minden aktív, regisztrált szavazónak automatikusan kiküldték a levélszavazólapját, ha kérte, ha nem – ez több tízmillió szavazólapot jelent, ami önmagában elképesztő felelőtlenségnek tűnik. Ennél még döbbenetesebb, hogy huszonhat állam lehetővé teszi, hogy a választópolgár megbízzon valakit a szavazólapja feladásával, ami a választások tisztaságát komolyan vevő európai szemével szinte már az agyrém határát súrolja.
Komoly gond az is, hogy a levélszavazatok formanyomtatványát százszázalékos pontossággal kell kitölteni. Aki még nem próbált olyan internetes oldalra regisztrálni, amely a belügyminisztérium adatai alapján ellenőrzi a beírtakat, talán nem is tudja elképzelni, milyen könnyű hibát véteni – nem azért, mert ne tudná az édesanyja leánykori nevét, hanem azért, mert például elfelejtette, hogy a hivatalos személyi igazolványában a második keresztneve is szerepel. Egyetlen apró eltérés a hivatalos adatoktól (amelyeknek egy és kizárólag egy verziója létezik), és a levélszavazat bizony érvénytelen lesz.
Ugyanez vonatozik az aláírásra, aki pedig nem szignál iratokat rendszeresen, pontosan tudja, hogy nem mindig könnyű visszaemlékezni, öt éve milyen aláírásmintát adott le. Ezért írta tehát Liptak azt, hogy sokkal nagyobb eséllyel lesz érvénytelen egy levélszavazat, mint a személyesen leadott voks: a saját adatok kitöltése nem feltétlenül olyan egyszerű, mint elsőre hangzik.
„A levélszavazatok vannak a leginkább kiszolgáltatva annak, hogy átírják, ellopják vagy meghamisítsák őket” – állította augusztusi írásában Hans A. von Spakovsky, a Heritage Foundation jogi szakértője. A fentieken túl ugyanis az is mindig kérdéses, a posta megfelelően kiszállítja-e mindenkinek a szavazólapját, illetve aztán a kitöltött lap a postán megérkezik-e a rendeltetési helyére. Miután az elnökválasztás az alkotmány értelmében egyetlen napig tart, alapesetben fontos, hogy a levélszavazatokon a postai bélyegző nem mutathat annál későbbi időpontot (ennek a szabálynak a felrúgása miatt kellett jó adag pennsylvaniai levélszavazatot külön kezelni), de ha a posta nem bélyegzi le a borítékot – amiből volt már gond korábban is –, senki nem tudja bebizonyítani, vajon időben adták-e fel a szavazatot.
„Egy dolog biztosnak tűnik: Amerika egy kaotikus, jó eséllyel katasztrofális választás utáni időszaknak néz elébe; minden bizonnyal lesznek csalással kapcsolatos vádak, rengeteg érvénytelen szavazat és komoly kétségek a választási rendszer igazságosságát illetően – éppen az ellenkezője annak, amire ennek az országnak több hónapnyi brutális járvány, gazdasági korlátozások és erőszakos zendülések után szüksége lenne” – írta a The Hillen megjelent cikkében Justin Haskins már október 13-án.
Igaza lett. Az Egyesült Államok alkotmánya alapján megállapított elnökválasztási nap óta eltelt egy hét, és még mindig nem lehet megjósolni, mikor lesz vége. E sorok írásakor Joe Biden a 2020-as amerikai elnökválasztás győztese, de nem tudható, ez jövő héten, decemberben vagy bármikor a beiktatás napja előtt még mindig valós állítás lesz-e.
Somorjai Viktória