Bukaresti zűrzavar
Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, épp hogy hívják Románia aktuális kormányfőjét. Keleti szomszédunknál csak a bizonytalanság biztos – de nem teljesen.
Románia története tragikomikus, abszurd életképek sorozata. Ha élne, nem győzné színpadra állítani őket a nagy román dráma- és vígjátékíró, Ion Luca Caragiale.
Hazaküldték a román harckocsikat
Október végén leállt a távfűtés Temesváron, miután a németországi székhelyű nemzetközi energetikai multi, az E.ON az önkormányzati távfűtési vállalat, a Colterm csődje miatt elzárta a gázcsapot. A város cégét csak a távhő díjának megduplázása menthette volna meg, ezt viszont a lakóközösségek elutasították. Ennek következtében közel 60 ezer háztartás és több kórház is fűtetlenül maradt. Az egészségügyi intézmények a légkondicionáló berendezésekkel próbálják melegen tartani a kórtermeket.
Ez annál kétségbeejtőbb, mivel Temesvár Románia koronavírus által leginkább fertőzött nagyvárosainak egyike. A járványügy egyébként is szemlátomást kicsúszott a bukaresti vezetés kezéből, a kórházak Covid-osztályai telítettek, számos intézményben a folyosón, akár földre dobott matracokon fekszenek az ellátatlan betegek.
A romániai autópálya-építések sem nevezhetők sikertörténetnek. Amint arról lapunk korábban beszámolt (Végtelen bohózat, Demokrata, 2021. március 31.), 2015-ben az a szégyen esett meg, hogy a rossz minőségű kivitelezés miatt vissza kellett bontani egy közel 30 kilométeres szakaszt, és így az év végére kevesebb sztrádája lett Romániának, mint amennyi az év elején volt.
És még egy kis román abszurd: hazaküldték a besztercei 812-es gyalogoszászlóalj harcjárműveit októberben a németországi Green Griffin 21 NATO-hadgyakorlatról, mert mind a 12 harckocsiból ömlött a gázolaj.
Nem élt egy évet
Jelenleg éppen hónapok óta húzódó kormányválság teszi köznevetség tárgyává az országot. Ennek előzménye, hogy 2019-ben a posztkommunista Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét, Liviu Dragneát korrupciós bűncselekmények miatt 3 év szabadságvesztésre ítélték, aminek következtében összeomlott a 2016-os választás nyomán a Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) alkotott koalíció. A Bukarestben szokásos átmeneti megoldások után tavaly decemberben tartottak választást rekordalacsony, mindössze 31 százalékos részvétellel, ezt a posztkommunisták megnyerték ugyan, de parlamenti többséget a soviniszta húrok pengetésétől sosem idegenkedő Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a globalista-liberális, a magyarországi Momentum által kampányolással támogatott Mentsétek meg Romániát (USR) nevű párt tudott összekalapálni, így e három alakított kormányt a PNL színeit képviselő Florin Cîțu vezetésével. Alig 9 hónap után azonban felbomlott a koalíció, miután a miniszterelnök az USR ellenkezését figyelmen kívül hagyva döntött az RMDSZ által kezdeményezett 50 milliárd lejes (mintegy 3500 milliárd forintnyi) infrastruktúra-fejlesztési programról, ráadásul eltávolította a globalista-liberális párt által delegált Ion Stelian igazságügyi minisztert. Az USR a miniszterelnök leváltását és új kormányfő jelölését követelte a PNL-től, ám ez nem történt meg, ezért a párt miniszterei kiléptek a kormányból.
Klaus Iohannis államfő ezután egy katonatisztet, Nicolae Ciucă tartalékos tábornokot, korábbi védelmi minisztert bízta meg kormányalakítással, ám a PNL és az RMDSZ kisebbségi kormányzást célzó erőfeszítései zátonyra futottak, a PSD bizalmatlansági indítványt terjesztett elő, amit a parlament mindkét háza a szükségesnél jóval több szavazattal támogatott. Ciucă múlt héten visszaadta megbízatását, a PNL azonban nem mondott le terveiről, és múlt hét óta a PSD-vel kötendő nagykoalíció irányában tapogatózik. Ha a tárgyalások eredményesek lesznek, az azt jelenti, hogy a következő kormánynak az RMDSZ nélkül is kényelmes parlamenti többsége lesz, és az USR is ellenzékben találja magát.
Közbelép a mélyállam
A mostani válság előre hozott választáshoz is vezethet, de ha tippelni kell, mégis a két nagy párt, az egymással máskülönben kibékíthetetlen ellentétben álló PNL és a PSD nagykoalíciójára tennénk nagyobb tétet. Előbbi a két világháború közötti Románia regáti kultúrájában gyökerezik, utóbbi a kommunista diktatúra utódpártja. Két eltérő hagyomány és világlátás, ez azonban nem akadályozta meg, hogy a két nagy párt 2012 és 2014 között a bizonyítottan szekuritátés múltú Dan Voiculescu által vezetett, nevével ellentétben karakteresen baloldali Konzervatív Párttal (PC) együtt Szociálliberális Unió néven közösen kormányozzon.
Közös ugyanis a hatalomtechnikai módszertan, a sajátosan román politika kultúra, ha lehet egyáltalán ebben az összefüggésben használni ezt a fogalmat.
És közös az is, hogy a mindenkori bukaresti kormány mozgásterét a kaotikus román belpolitikában mégis kizárólagos stabilitást és állandóságot jelentő, a hadseregre és a titkosszolgálatokra támaszkodó mélyállam szabja meg. Ennek rendszereken, kormányokon átívelő történelmi célja az etnikailag és kulturálisan homogén Nagy-Románia megteremtése és megőrzése. Stefano Bottoni történész, a román belpolitika és történelem avatott ismerője októberben így nyilatkozott a balkáni folyamatokkal foglalkozó Balk.hu elemzőportálnak: „Romániában hagyományosan nagyon erősek az állambiztonság és nemzetbiztonsági struktúrák, a két világháború között és a kommunizmus idejében is azok voltak. Az elmélet szerint ezek alkotják az államapparátus gerincét, amelyet nem lehet összetörni, és ez egy olyan hálózat, amely gyakorlatilag működteti az egészet, és megvan a maga agendája, a saját elképzelése a világról. […] Az ideológiája a román államépítésen nyugszik, amely lendületet kapott az első világháborús területi megnagyobbodások után.”
Mindennek érvényesítésére a mélyállam következetesen igyekszik kihasználni az ország geopolitikai helyzetét és adottságait a Fekete-tengeri kikötőktől a dél-romániai olajmezőkig. Ennek tudható be, hogy a hagyományosan Oroszország-ellenes Bukaresttel igencsak elnézőek Washingtonban, Brüsszelben és a NATO-vezérkarban is.
A miniszterelnökökhöz hasonlóan az ország államfői sem lehetnek önjárók; aki megpróbálja, pórul jár. Ceaușescu elhatalmasodó őrülete kínos teherré vált a nemzetközi közvélemény előtt, ezért 1989-ben katonai puccs buktatta meg látványos lejátszástechnikával. A szitává lőtt pártfőtitkár árnyékából előlépő Ion Iliescu 1990 és 1996 között, majd 2000-től 2004-ig volt Románia államelnöke, kommunista szocializációjából adódóan fegyelmezetten képviselte a nemzet- és államépítő román mélyállam érdekeit, ezért a marosvásárhelyi magyarellenes pogromot, valamint a valódi rendszerváltást követelő tüntetéseket vérbe fojtó 1990-es bukaresti bányászjárást is elnézték neki a nyugati politika alakítói. 1996 és 2000 között mintegy üzemi balesetként egy kívülálló, ráadásul konzervatív, polgári attitűdű tudós, Emil Constantinescu került az államfői székbe. Róla írta egy nemrégi Facebook-bejegyzésében Vladimir Tismăneanu politológus, a kommunista diktatúra bűneit vizsgáló bizottság egykori vezetője „…úgy lépett ki a politikai játékból, hogy kijelentette: legyőzte őt a rendszer. Pontosabban a szolgálatok”.
2004 és 2014 között az extravagáns egykori hajóskapitány, Traian Băsescu volt a Cotroceni-palota lakója. Ő úgy hitte, ellenőrzi a szolgálatokat, de „ez csak vágy volt, nem a valóság”, állítja említett bejegyzésében Tismăneanu. Úgy látja: az elnöki szerepet színpadias hiúsággal játszó Klaus Iohannist viszont „nem győzték le a szolgálatok, mert az ő emberük volt”.
Ebből pedig következik, hogy garantáltan olyan kormányzati felállás tető alá hozásában segédkezik, amely megfelel a mélyállam és a nyugati „használhatóság” feltételeinek. Utóbbihoz viszont előbb-utóbb véget kell vetni a kormányzati bohózatnak, és együttműködésre kényszeríteni a belpolitikai ellenfeleket.