Kovács Miklós az ukrajnai választásokról

A Gyurcsány-kormány 100 millió forintos nagyságrendben pumpál pénzt a Gajdos István vezette UMDSZ jelenlegi kampányába. Az Illyés Alapítvány itteni alkuratóriumából az MSZP-SZDSZ már 2002-ben kitúrta a KMKSZ-t, hogy saját kegyencük, az UMDSZ ossza a magyar költségvetési pénzt a kárpátaljai magyaroknak. A státustörvényből fakadó oktatási-nevelési támogatást a budapesti balliberális hatalom jóvoltából szintén Gajdosék osztják ki az embereknek, úgy állítva be az egészet, mintha az ő érdemük lenne, pedig azt magyar jogszabály írja elő – mondta a Demokratának Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke.

– Jó néhány héttel ezelőtt az MSZP és az SZDSZ kárpátaljai kedvence, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) megtámadta a KMKSZ-Ukrajnai Magyar Párt választásokon való indulását.

– Bár Ukrajnában minden lehetséges, de immár egyértelműnek látszik, hogy a KMKSZ-UMP megméretteti magát a március 26-ai parlamenti és önkormányzati (megyei, járási és helyi) választásokon Kárpátalján. A KMKSZ már delegálta a küldötteit a választási bizottságokba, illetőleg a napokban regisztrálják listáinkat. A budapesti balliberális kormány által támogatott ellenfelünk tehát sikertelenül próbálkozott azzal, hogy elkerülje a demokratikus versenyt, ami a számukra nem sok jót ígér. Ez a lépés egyébként tökéletesen beleillett az eszköztárukba, valamiképpen ki akarták iktatni az ellenfelet, ahogyan a 2002-es választásokon elkövették ezt, a nekik kedvezőtlen voksolást hozó szavazókerületek eredményei egy részének érvénytelenítésével, így elorozták tőlünk a megszerzett parlamenti képviselői helyet.

– Miért volt szükséges megalapítaniuk a KMKSZ-Ukrajnai Magyar Pártot?

– Ez egy választási formáció, amire azért van szükség, hogy listát tudjunk állítani a megyében és a járásokban, illetve a városokban. Más szerepet nem játszik, ennek megfelelően a KMKSZ vezetésének egy része alkotja a párt tagságát.

– Mi a bizonyíték arra, hogy a Kövér László és Németh Zsolt által a közelmúltban nemzetbiztonsági kockázatot jelentő személynek nevezett Gajdos István vezette UMDSZ a magyarországi balliberális erők kárpátaljai klientúráját jelenti?

– Ez ma már tényleg ennyire egyértelmű. Korábban viszont bonyolultabb volt a helyzet, ugyanis az UMDSZ az ukrajnai egyesített szociáldemokratáknak, azaz az egyik hatalompártnak volt a magyar fiókszervezete. Ukrajnának az a sajátossága, hogy a Kucsma-korszakban több hatalompárt működött, amelyek befolyásos oligarchák által vezetett klánokból nőttek ki. Ezek a pártformációk regionálisan elhatárolódva osztoztak az országon. Az egyik ilyen erő volt az Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Párt, amelyik megkapta hűbérbirtoknak Kárpátalját. A Gajdos István vezette Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség pedig ennek a hatalompártnak, végső soron a Kucsma-féle vezetésnek a magyar rohamcsapataként, illtetve a posztkommunista nómenklatúra elit magyar tagozataként működött. Ez a 2004. decemberi narancsos forradalomig így volt, bár az MSZP vezetői azt hitték, hogy Gajdos elsősorban az ő emberük. Eközben az UMDSZ-vezér az ukrán posztkommunista szocdemek embereként szolgált, és az MSZP-t csupán kisebb támogatóként tarthatta számon. Természetesen a KMKSZ-t Gajdosék mindkét protektora utálta. A narancsos forradalom nyomán azonban a szocdemek megszűntek hatalompárt lenni, és Gajdos abban a pillanatban beült egy másik frakcióba, Moroz szocialistái közé, mivel az új, Juscsenko-féle hatalomnak minden szavazat jól jött a parlamentben. Mostanra azonban Moroz teljesen elzárkózott attól, hogy Kárpátalján Gajdosékkal szövetségben induljanak. Tehát az UMDSZ hátországát most már egyértelműen a magyarországi balliberális erőtér, illetve a Gyurcsány-kormány jelenti.

– Ez az anyagi támogatásokat illetően is bizonyítható?

– Természetesen. A Gyurcsány-kormány 100 millió forintos nagyságrendben pumpál pénzt a Gajdos István vezette UMDSZ jelenlegi kampányába. Az Illyés Alapítvány itteni alkuratóriumából az MSZP-SZDSZ már 2002-ben kitúrta a KMKSZ-t, hogy saját kegyencük, az UMDSZ ossza a magyar költségvetési pénzt a kárpátaljai magyaroknak. A státustörvényből fakadó oktatási-nevelési támogatást a budapesti balliberális hatalom jóvoltából szintén Gajdosék osztják ki az embereknek, úgy állítva be az egészet, mintha az ő érdemük lenne, pedig azt magyar jogszabály írja elő. A Gyurcsány-éra fejleménye pedig az, hogy a Szülőföld Alap Tanácsában a KMKSZ nem vehet részt, miközben Kárpátaljáról egyedüliként ott ül és dönt Kőszeghy Elemér, az UMDSZ alelnöke. Ennek megfelelően a magyar adófizetők pénzéből a határon túli oktatásra, kultúrára szánt összegek felett ez az ember dönt kárpátaljai vonalon. Gyurcsányék Kárpátaljára tavaly 90 millió forintot szántak a Szülőföld Program keretében, és ebből 75 milliót az UMDSZ holdudvara kapott meg. Elmondható, hogy a jelenlegi kormány nem riad vissza a magyar költségvetési pénznek az UMDSZ kampányra való nyílt átjátszásától.

– Kárpátalján körülbelül 150 ezer magyar él. Hány tagja van a KMKSZ-nek és a jelenlegi budapesti hatalom által kistafírozott UMDSZ-nek?

– A KMKSZ-nek 41-42 ezres tagsága van. Az UMDSZ a Kucsma-korszak végén azt állította, hogy 12-14 ezer taggal büszkélkedhet. Ám akkoriban olyan módszerekkel folyt a tagtoborzás, hogy például lefényképeztek egy-egy iskolai munkaközösséget, vagy egy községháza dolgozóit, aztán az érintettek néhány hét múlva elképedve vehették kezükbe fényképes UMDSZ-igazolványukat. Mégis ez a korszak jelentette a csúcsot náluk, legalábbis akkor ennyit vallottak be magukról. Egy politikai szervezet súlyát azonban a választási eredményei adják. A KMKSZ és az UMDSZ közötti erőviszonyokat a következő választások egyértelműen tisztázzák majd. A kárpátaljai megyei tanácsi választásokon ugyanis 108 ezer szavazásra jogosult magyar részvételével alakul majd ki egy listás eredmény.

– Olyan értelemben történt rendszerváltás a narancsos forradalom nyomán Ukrajnában, hogy a szavazatokat a csalást mellőzve számolják majd Kárpátalján is?

– Mi újra azon leszünk, hogy megfigyelőinkkel a csalást kiszűrjük. Ráadásul a narancsos forradalom után kicsit megrángatták azt a társaságot, amelyik csalni szokott. A büntetlenség biztos tudata már hiányzik a régi rendszer itt maradt helyi embereiből, és ez igencsak megnehezíti majd a manipulációk szervezését.

– És mi a helyzet országos szinten: történt-e rendszerváltás?

– Világosan látszik, hogy a narancsos forradalom egyáltalán nem váltotta le teljesen a régi garnitúrát, hanem a hatalmat pluralizálta. 2004 decemberében az volt a kérdés, hogy egy belorusz típusú diktatúra alakul-e ki, vagy ezt elutasítja Ukrajna népe. Ismeretes, hogy az UMDSZ az előző változatot támogatta, míg mi az utóbbit. Ez történelmi perspektívában is vállalható. Ám ahogy Ukrajnában a diktatúra veszélye megszűnt a Juscsenko-tábor győzelmével, úgy indult el az ország a demokrácia helyett a káosz irányába, ugyanis a hatalmi eliten belüli ellentétek túléleződtek. Most pedig az látszik, hogy a választások nyomán nem állhat fel stabil kormány.

– A KMKSZ mely erők győzelmének örülne a szintén március 26-án esedékes parlamenti választásokon?

– Egyértelmű az álláspontunk. Miután egyetlen nagyobb párt sem adott nekünk befutó helyet a listáján, arra buzdítjuk a magyarokat, hogy ne szavazzanak egyikre sem. Az ukrán pártok nyilván abból indulnak ki, hogy magyar szavazatokat ingyen tudnak szerezni. Amennyiben beválna a számításuk, véglegesen eldőlne, hogy nem kerülhet magyar politikus a kijevi parlamentbe.

– A 2004. decemberi Viktor Juscsenko-Kovács Miklós-megállapodásból mi valósult meg?

– Ebben több minden szerepelt, de az nem, hogy Juscsenkóék befutó helyet adnak a listájukon a következő parlamenti választásokon. Nem akarom megkerülni a választ: eddig semmi nem valósult meg a szerződésünkből, de Juscsenkót öt évre választották elnöknek. A Tisza-melléki járás, az önálló magyar tankerület ugyanakkor nem valósítható meg elnöki rendeletekkel. A szerződésben szereplő pontok a parlament kompetenciájába is tartoznak. Ugyanakkor napirenden van a közigazgatás átfogó reformja, ami magával vonja a jelenlegi járáshatárok átalakulását is. Mindenképp napirenden kell tartani a kérdést, hogy megakadályozzuk a jelenleg is szétszabdalt tömbmagyar terület más, kedvezőtlenebb közigazgatási beosztását.

– Ez a magyar többségű járás végül is kiváltaná a területi autonómiát?

– Ukrajnában nem lehet nyíltan autonómiát követelni, mivel az alkotmányban szerepel, hogy egységes berendezkedésű államban élünk. Ennek ugyan némiképp ellentmond, hogy létezik egy autonóm formáció a Krím-félszigeten, de kétségtelen tény, hogy egy nyílt autonómiakövetelés simán lesöpörhető, annak alkotmányellenes mivolta okán. Ám annak határozott igényét, hogy egy közigazgatási egységhez tartozzon a tömbmagyar vidék, nem lehet államellenes cselekedetként becímkézni.

– Ha már szóba került az önálló magyar tankerület, milyen helyzetben működik mostanság a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola?

– Emlékeztetnék arra, hogy 2004-ben el akarták venni a főiskola felújítás alatt álló épületét. Az UMDSZ elnöke nyíltan be is vallotta, hogy szerinte rossz a főiskola alapítói testületének az összetétele. Az alapítók egyébként a református egyház, a KMKSZ és a magyar pedagógusszövetség. Nos, Gajdos István kifejtette, hogy akkor lenne rendben a testület összetétele, ha abba az UMDSZ bekerülne. Egyértelmű volt mindvégig, hogy Gajdosék önös érdekből meg akarták szorongatni a főiskolát. A narancsos forradalom előtt annyit tudtunk elérni az előző megyei kormányzónál, hogy az épület elvételét elhalasszák. S miután azért mégis változtak a politikai viszonyok az országban, a bíróság ezt a kérdést lezárta. Ebben a vonatkozásban tehát egyértelműen jól jött a narancsos forradalom a kárpátaljai magyarságnak.

– A magyar kormány a hírek szerint komolyan fojtogatja az egyetlen ukrajnai magyar tannyelvű, önálló felsőoktatási intézményt.

– Sajnos így igaz, pedig az elmúlt évtizedben egymás után nyitottuk, majd akkreditáltattuk a különböző szakokat az ilyen szempontból normális ukrajnai közegnek köszönhetően. Igaz, hogy az ukrán állam anyagilag nem támogatja az intézményt, de a kezdetektől teljes jóindulattal viseltetik a magyar nyelvű felsőoktatás iránt. Mindez rendkívül fontos a kárpátaljai és az egyetemes magyarság számára, hiszen a főiskola komoly nemzetmegtartó erővel bír. Bármivel támadták az intézményt az elmúlt bő egy évtizedben a budapesti balliberális színezetű kormányok, az nem bizonyult helytállónak, hiába vizsgálódtak részletekbemenően. Éppen ezért érthetetlen, hogy vállalásai ellenére a budapesti kormány lassan megfojtja a főiskolát, hiszen a minimális szükségleteivel sem törődve alulfinanszírozza az utóbbi években. Így a főiskola állandóan maga előtt görget egy jókora adósságot. A Gyurcsány-kormány egyelőre nem szánta rá magát, hogy teljesen megszüntesse a főiskola finanszírozását, ehelyett olyan kevés támogatást nyújt az intézménynek, hogy az nem tudja teljesen kifizetni a közüzemi díjakat, és alig képes fizetést adni. Tehát a jelenlegi budapesti kormány politikai okokból megpróbálja kiéheztetni a beregszászi magyar főiskolát.

– A részleges ukrán állami finanszírozásról nem folytatnak tárgyalásokat?

– Próbálkozunk egy ideje, de jelenleg ennek nincs tényleges realitása. Egyelőre nincs olyan érdekérvényesítési potenciálunk, hogy pénzt tudjunk kisajtolni az ukrán államból. Talán ha kedvező magyarországi hátszelünk lenne, akkor könnyebben el lehetne intézni ezt is.

– Ezzel meg kell várni az áprilist…

– Igen, pontosabban meg kell várnunk azt, hogy sikerüljön a magyar államapparátust valóban működőképessé tenni. Egy ilyen feladattal pedig csak ép gerincű magyar politikai vezetés birkózik meg, ha szerencséje is van hozzá.

Zsebők Csaba