2003. október 11-én az ENSZ 144 ország szavazatával 12 tartózkodása mellett jóváhagyta azt a tizenkét oldalas határozatot, amelyben a nemzetközi szervezet a fal építésének azonnali felfüggesztését kéri Izraeltől. A határozat ellen mindössze négy ország voksolt: Izrael, az őt mindenben támogató Egyesült Államok, a mindössze 25 ezer lakosú Mikronézia, illetve a Marshall-szigetek, amely komoly amerikai befolyás alatt áll, és – úgy tűnik – megfeledkezve az 1954-ben a területén amerikaiak által végrehajtott kísérleti atomrobbantástól, mely a mai napig számtalan rákos megbetegedést okoz a szigeten, hajlandó asszisztálni egy másik nép nyomorba döntéséhez.

A palesztinok egyik legfőbb aggálya, hogy a fal az Izrael által 1967-ben elfoglalt palesztin – nem izraeli – területeken épül, amivel az összes eddigi béketárgyalás során elért eredmény semmissé válik. Ez nem a véletlen műve. A zsidó állam így biztosítja be magát az ellen, hogy a környező országok egy újabb béketárgyalás esetén, továbbra is a ’67-es határokat tekinthessék tárgyalási alapnak.

Izrael egyértelmű célja, hogy az elrabolt földek által lehetőséget biztosítson újabb zsidók palesztin területekre való telepítésére, ezzel újra beindítva a második intifáda kitörése óta abbamaradt folyamatot.

A mai világpolitikai helyzetben egyedül az Egyesült Államok lenne az, aki nyomást tudna gyakorolni Izraelre, ahogyan tette ezt 1956-ban, Eisenhower elnök idején, amikor amerikai utasításra Izrael szó nélkül kivonult a megszállt egyiptomi területekről. Jelenleg azonban más idők járnak. Az elnökválasztás hajrájában Bushnak feltehetően eszében sincs belenyúlni a darázsfészekbe, kockára téve választási kampánya anyagi támogatóinak bizalmát. Az Egyesült Államok emellett óvott mindenkit attól, hogy vétójogát használja, mivel az szerinte elrettentené Izraelt a további együttműködéstől.

Tudva, hogy annak útvonala számos aggályt vet fel, az izraeli állam ez idáig nem publikált hivatalos térképet az épülő fal útvonaláról. Az eddig napvilágot látott rajzok műholdas felvételek alapján készültek. A fal három gettóvá alakítja át az eddig egységes területeket, ezzel teljesen szertefoszlatva egy egységes közigazgatású palesztin állam reményét. A körbezárt területeknek ráadásul egyetlen szomszédja minden irányból Izrael, mivel így megszűnik a jordán–palesztin szomszédság. Ez azért is komoly probléma, mivel a terméketlen területekre szorított palesztin állam semminemű támogatásra nem számíthat Izraeltől.

Az izraeli geológusok véleménye fontos szerepet játszott a fal útvonalának megtervezésében. Ezt bizonyítja, hogy a palesztin földek alatt található 600 millió köbméter nagyságú vízkincsből a fal segítségével 500 millió köbméter izraeli fennhatóság alá kerül.

A fal katasztrofális következményeire nagyszerű példa az Elkana nevű kis palesztin falu esete, ahol a nyolc méter magas betonfal a település körötti olajbogyóföldek 98 százalékát (!) zárja el tulajdonosaitól, ezzel megfosztva őket egyetlen megélhetési forrásuktól. (Erre írta az egyik internetes portálon valaki keserű iróniával, utalva a zsidók második világháborús szenvedéseire: „Die Mauer macht frei” – a fal szabaddá tesz – a szerk.)

A Dzsenin és Ramallah közti autóutat két ízben is keresztülmetszi a kerítés, így a két város közti közlekedés lehetetlenné válik, hacsak nem telik ki az utazó idejéből, hogy kétszer is beálljon a határátkelők előtt kígyózó sorok végére, ahol komoly torlódásokat okoz, hogy az izraeli határőrök mindenre kiterjedő, aprólékos vizsgálatai miatt olykor 5-10 óra várakozás szükséges az átjutáshoz. Ráadásul a vámosok munkaideje délután öt órakor lejár. Ilyenkor tekintet nélkül arra, hogy ki mennyit várakozott, mindenkit hazaküldenek. Nem egyszer fordult elő, hogy a kórházba utazó állapotos palesztin asszonyok az átkelőhelyeken kényszerültek világra hozni gyermeküket, mivel a szigorú vámosok szíve nem lágyult meg a szülési fájdalmakkal küzdő anyákon, és megtagadták tőlük az átlépést.

* * *

A magyarországi arab követségek gyűlése kiadványban kéri a magyar népet és kormányát, hogy ítélje el a fal megépítését. Huszein Moussawi, a gyűlés elnöke lapunknak kifejtette, hogy a világ szabad népei nem nézhetik ölbe tett kézzel egy újabb berlini fal felépítését, hanem fel kell emelniük a hangjukat egy ilyen igazságtalanság ellen. Tarthatatlan továbbá, hogy bármely ország büntetlenül szállhasson szembe a nemzetközi közösség akaratával, aláásva annak tekintélyét.