Egészségügyi selyemút

Ahogy ugyanis az amerikai Foreign Af­fairs egyik elemzése rámutat: az elmúlt hét évtizedben az Egyesült Államok nemcsak gazdasági és katonai ereje miatt lett a világ vezető országa, hanem azért is, mert a többieknél általában jobban vizsgázott a vészterhes időkben: belföldön gyorsan és hatékonyan kezelte a katasztrófák és válságok következményeit, a globális színtéren példás szakértelemmel koordinálta a nemzetközi erőforrások elosztását, ő maga pedig a legnagyobb adakozóként és segélyezőként lépett fel, ha bárhol gond volt. Így volt ez még nem is olyan régen, a 2014-es ebolajárvány idején is, amikor Washington széles körű nemzetközi koalíciót hozott létre a veszélyeztetett afrikai államok megsegítésére. Ezúttal azonban Amerika rosszul vizsgázik.

Az év első hónapjaiban, amikor Kína már a történelem legnagyobb karanténjával és nyugati szemmel – akkor még – elképzelhetetlenül szigorú intézkedésekkel harcolt a betegség terjedése ellen, Donald Trump tweetüzenetek sorában tagadta a vírus létét, azt jósolva, hogy egyik napról a másikra nyomtalanul el fog tűnni. Aztán kiderült, hogy a vész itt van, és maradni is fog, az amerikai külügy pedig március 12-én minden előzetes figyelmeztetés nélkül lezárta az országot a vele szövetséges európai országok beutazói előtt. Ennél is félreérthetetlenebbül mutatkozott meg az America First elv négy nappal később, március 16-án, amikor német források közölték: Donald Trump titokban a tengerentúlra próbálta csábítani a kísérleti koronavírus-vakcinát létrehozó német céget, ezzel exkluzív, csak Amerikában használható koronavírus-vakcinát próbálva szerezni országa számára.

Amerikához hasonlóan, egyelőre úgy tűnik, Európa sem vizsgázik jól szolidaritásból. Brüsszel ahogy a 2015-ös migránsválság során, úgy most sem képes egységes fellépésre ösztönözni a tagállamokat, amelyek így egyéni hatáskörben hoznak intézkedéseket, és zárják le határaikat. A morális kudarcot jól mutatja, hogy a közösség gyakorlatilag magára hagyta Olaszországot. Miközben a 60 milliós államban a halálos áldozatok száma már meghaladta a másfél milliárdos Kínában elhunytak számát, európai szövetségesei segítségnyújtás helyett inkább leállították az Olaszországba irányuló légi forgalmukat, majd elszigetelték magukat a betegtől.

Nem így Kína, amely ezer levegőkeringetőt, kétmillió orvosi maszkot, százezer gázmaszkot, húszezer védőöltözetet és ötvenezer vírustesztet küldött a bajba jutott Olaszországnak. Hasonló tapasztalatai vannak az európai uniós tagságért évtizede küzdő Szerbiának is. „Az európai szolidaritás mese, csak Kínára számíthatunk” – közölte Aleksandar Vučić elnök, hozzátéve: „Amíg nincs baj, addig örülnek az európai cégek a szerbek pénzének, válságban viszont Szerbia nem vásárolhat egészségügyi eszközöket az uniótól, ekkor már nem kell a szerb pénz Európának.” De kapott a kínai segítségből Észtország, Görögország, Ukrajna, Franciaország, Ciprus, Luxemburg és Norvégia is. Így miközben Donald Trump következetesen „kínai vírusként” hivatkozik a betegségre, ezzel próbálva diplomáciailag odaszúrni Pekingnek, és gyengíteni a „Made in China” brandet, a kínai állam egyre hatásosabban pozicionálja magát Európa megmentőjeként.

És ez nem minden. Peking „egészségügyi selyemutat” hozott létre, és globálisan is a járvány elleni harc élére állt. Az összes többi országnál fertőzöttebb Iránba orvosokat és negyedmillió maszkot küldött. Az e-kereskedelemmel foglalkozó kínai óriásvállalatnak, az Alibabának az alapító-vezetője, Jack Ma orvosi segélyt kínált az Egyesült Államoknak, Afrika ötvennégy országának pedig egyenként húszezer tesztet és százezer maszkot ígért.

Peking malmára hajtja a vizet, hogy a termelési láncok globális átalakulása nyomán ma már Kínában állítják elő a vírus elleni harchoz szükséges orvosi eszközöknek a zömét. Sőt Kína, amely az orvosi maszkok előállításában eddig is világelső első volt, most hadigazdaságot idéző mobilizációjával megtízszerezte eddigi gyártókapacitását. Az egészségügyi dolgozók védelméhez elégtelen N95-ös maszkoknak a felét szintén Kína gyártja. A rendkívüli helyzetre való tekintettel a termékeiket Kínában előállító külföldi cégeket államilag kötelezték arra, hogy produktumaikat a pekingi kormánynak adják el, amiket aztán az politikai és egyéb szempontokat figyelembe véve közvetít a rászoruló országoknak. És ez nem csak a védőfelszerelések frontján van így: ma már a vírus és a nyomában járó másodlagos fertőzések leküzdéséhez szükséges gyógyszerek összetevőinek jelentős részét is Kínában gyártják.

Hivatalos információk szerint az Egyesült Államok stratégiai készletei maszkokból csak egy százalékát teszik ki annak, amire a járvány elfajulása esetén szükség lehet. Eközben Kínának az amerikai gyógyszergyártásban való részesedése 95 százalékos, a legtöbb gyógyszer egyébbel nem helyettesíthető hozzávalóit pedig ugyancsak Kínában gyártják. Amerika tehát legnagyobb riválisára szorul annak érdekében, hogy el tudja látni saját lakosságát. Noha a Nyugatot temetni korai lenne, és a járvány vége is messze van még, nem kizárt, hogy a koronavírus-járvány úgy kerül be a történelembe, mint az az esemény, amely végleg megrengette a Nyugat globális dominanciáját, és elhozta Kína felemelkedését.