A homoszexualitás mellett a szingliség divattá válása is veszéllyel fenyeget
Egyedül a világ ellen
Noha az egyedülálló nők és férfiak döntő többsége a magányt inkább szenvedésként éli meg és vágyik párkapcsolatra, egyre szélesebb körben terjed az a szemlélet, amely szerint a szingliség nem kényszerű, hanem tudatosan választott életforma. Nyugaton már vannak, akik ezt a felfogást továbbgondolva önmagukkal lépnek párkapcsolatba vagy kötnek házasságot, így hangsúlyozva az önszeretet és függetlenség jelentőségét.Bár az ember társas lény, vannak, akik fizikai vagy mentális korlátaik miatt képtelenek a másokhoz való kapcsolódásra. Míg egyesek pszichológushoz fordulnak és hosszú időn át keményen dolgoznak azon, hogy levetkőzzék a gátlásaikat vagy megszabaduljanak a komoly és tartós párkapcsolat útjában álló tulajdonságaiktól, mások az egyszerűbb megoldást választják: inkább elhitetik magukkal, hogy igazán szabadok és felhőtlenül boldogok csak akkor lehetnek, ha nem köteleződnek el senki mellett.
A szex vajon mi?
Az elmagányosodás világszerte egyre nagyobb mértéket ölt, és ma már nem csak az idősebbek körében jellemző. Olyan népegészségügyi problémáról beszélünk, amely komoly gazdasági terhet is jelent. Nem csoda, hogy néhány államban, mint például Japán, már magányügyi minisztert is kineveztek a probléma orvoslása érdekében. Köztudott, a távol-keleti országban különösen nagy a baj, a párkapcsolattól és a szexualitástól való elfordulás egyre elterjedtebb, sokan még az első csókig sem jutnak el életük során. Nem csoda, hogy a világ ezen pontján az egyik legalacsonyabb a születési ráta. Hasonlóan rossz a helyzet Dél-Koreában, ahol gyakorlatilag minden harmadik ember társ nélkül éli mindennapjait. Van egy társadalmi réteg, amelynek tagjai kifejezetten elutasítják a hagyományos értékrendet és tudatosan egyedül élnek, a család és a munka helyett inkább magukkal törődnek.
Hazánkban még nem ennyire elkeserítő a helyzet, de vészjóslóak az adatok: az egyszemélyes háztartások aránya 2011 és 2022 között 30-ról 36 százalékra emelkedett. A szakemberek egy része azt állítja, az ilyenfajta jelenségek a társadalmi és gazdasági változásokkal állnak összefüggésben. Szerintük a magas megélhetési költségek, a munkahelyi stressz és az intenzív társadalmi nyomás miatt választják egyre többen a szingli életmódot. Arról már sokkal kevesebb szó esik, hogy mekkora felelőssége van e probléma elburjánzásában a médiának, ahonnan ömlenek ránk a filmek, reklámok és cikkek, amelyek azt a hamis illúziót keltik, hogy a hiba biztosan nem bennünk van, valahol vár ránk a tökéletes társ, ezért nem érdemes alkalmazkodni, küzdeni, ha egy párkapcsolatban valami nem úgy alakul, ahogy elképzeltük.
Holtomiglan, holtomiglan
A szologámia, vagyis amikor valaki saját magát választja élete párjául, nem új keletű. Bár beleillene azon deviáns magatartásformákközé, amik az utóbbi időben váltak divattá, gondolata már az emancipáció hajnalán felmerült. Dennis Rodman, az ismert biszexuális amerikai kosárlabdázó 1996-ban, az elsők között, menyasszonyi ruhában jelentette be, hogy saját magával házasodik össze. Őt követte a hírességek közül a brazil szupermodell, Adriana Lima, aki jegygyűrűvel pecsételte meg a saját magával való kapcsolatát. Az igazi úttörők azonban nem ők, hanem egy kitalált személy, a 2000-es évek egyik legnépszerűbb sorozatának főszereplője volt.
„Aznap este úgy döntöttem, nem várom meg, amíg bekötik a fejemet, inkább bekötöttem saját magamat” – mondta Carrie Bradshaw a Szex és New York egyik epizódjában, mielőtt elmesélte volna barátainak, hogy férjhez megy magához. Sarah Jessica Parker ikonikus karakterének mondata óriási löketet adott adott ahhoz, hogy világszerte ezrek adják fel a fárasztó és kudarcokkal teli párkeresést vagy kilépjenek éppen aktuális kapcsolatukból, és a társ nélküli létet válasszák. Emma Watson brit színésznő, a Harry Potter-filmsorozat Hermione-ja, aki elkötelezett feminista, 2019-ben, egy Vogue-interjúban beszélt arról, hogy önmagával él párkapcsolatban. A „self-partnered” kifejezést használta arra, hogy kifejezze, egyedülállóként is teljes és boldog az élete.
Hasonlóan gondolkodott ebben a kérdésben a polgárpukkasztó viselkedésével rendszeresen reflektorfénybe kerülő popdíva, Lady Gaga is. A melegjogi aktivistaként is tevékenykedő sztár, aki többek között Magyarországnak az LMBTQ-közösséghez való hozzáállását is kritizálta, 2020-ban Valentin-nap alkalmából jelentette be, hogy eljegyzi saját magát. Cris Galera brazil modell is így döntött, ám ő azóta már a váláson is túl van, miután megcsalta saját magát. Nem ő azonban az egyetlen, akinek így alakult az élete. Sophie Tanner PR- és tartalom-tanácsadó, rendezvényszervező 2015-ben, húsz év randevúzás után vette feleségül saját magát. A szertartáson édesapja kísérte az „oltárhoz”, ahol aztán meggyűrűzte magát. Azt nyilatkozta, amióta „megnősült”, nem érzi, hogy bocsánatot kellene kérnie egyedülálló állapota miatt és elmagyaráznia, miért nem állapodott még meg. Bár a felhajtás nagy volt, a különös frigy mindössze három hónapig tartott, Ruari Barratt brit újságíró ugyanis elrabolta a hölgy szívét. Bár a felsorolt példák többsége az angolul beszélő világhoz tartozik, ma már nem csak a liberális irányvonalat lelkesen követő, önmagából kifordult Nyugaton dívik az ilyesmi. Indiában például egy fiatal nő hindu szokás szerint megtartott menyegzőn kötött házasságot magával, elmondása szerint azért, mert menyasszony mindig, feleség azonban sosem szeretett volna lenni.
Torz példakép
Az elmúlt évtizedekben a normális, férfi és nő között kötött házasságok száma soha nem látott mélységbe süllyedt a fejlett országokban. Az Egyesült Államokban például 1980-ban a negyven év alattiak csupán hat százaléka volt egyedülálló, napjainkra ez az arány 25 százalékra nőtt. A folyamat visszafordítása reménytelennek tűnik, főleg úgy, hogy dübörög a me too kampány: az amerikai fiatalok ötöde úgy véli, már az is zaklatásnak minősül, ha egy nőt meghívnak egy italra.
Magyarországon az USA-éhoz hasonló tendencia figyelhető meg: 1990-ben a lakosság 61,2, ma csak 37,1 százaléka házas. Ezzel párhuzamosan a válások száma is jelentősen emelkedik, és mind többen választják a házasság nélküli együttélést. Növekszik ugyanakkor azok száma is, akik szingli létükre szeretnének gyereket – és vállalnak is. Ez a trend szintén inkább a fejlett országokban figyelhető meg, ahol az egyedülálló szülőség egyre elfogadottabb. Magyarországon a közelmúltban törvényi változások történtek, amelyek megnehezítik a nem házasságban élők számára az örökbefogadást. Többek között bevezették, hogy az egyedül jelentkezőknél az alkalmassági javaslatot a családpolitikáért felelős miniszternek is jóvá kell hagynia. Az új jogszabály szerint egyedülállók csak olyan gyereket kaphatnak, akiért egyetlen házasságban élő szülőpár sem jelentkezett. Ugyanakkor a törvény 2006 óta lehetővé teszi, hogy egyedülálló nők is részt vegyenek lombikprogramban, ha bizonyítottan fennáll náluk a meddőség, vagy megállapítják, hogy vészesen közel járnak a fogamzóképtelen korhoz.
A Reddit közösségi oldal egyik felhasználója aggasztó adatot osztott meg a napokban. Egyes kutatások szerint 2030-ra a 25 és 45 év közöttiek fele tartósan egyedülálló lesz, azoknak a nem párkapcsolatban élő nőknek a fele pedig, akik 30 éves korukra nem szültek gyereket, az előrejelzések szerint soha nem is fog. A világ össznépessége utoljára körülbelül 700 évvel ezelőtt csökkent, akkor a pestis idézte elő. Most a közelgő depopuláció hátterében új jelenség áll: a gyermek utáni vágy világméretű csökkenése. Ha a népességfogyással fordított, a válások számával pedig egyenes arányban nő az egyedül gyermeket vállalók aránya, az azt jelenti, hogy egyre több gyerek kénytelen majd csonka családban felnőni, vagyis egyre kevesebben kapnak valós képet arról, hogyan is néz ki egy normális, heteroszexuális házaspár és a nagybetűs család.