Eladósodni Ukrajnáért?

Abból a pénzből kell kijönnünk, ami rendelkezésünkre áll – így hangzott a CDU-s mantra, és szó sem volt az alaptörvényben rögzített adósságfék elengedéséről, épp ellenkezőleg.

„A válasz egyértelmű: nem!” – jelentette ki Friedrich Merz még novemberben a Deutschlandfunknak adott interjújában, amikor arról kérdezték, hogy elképzelhetőnek tartja-e az adósságfék elengedését. Az FDP-s Christian Lindner is ezért borította fel a jelzőlámpa-koalíciót: pénzügyminiszterként nem akarta vállalni, hogy beleegyezik az ország eladósításába, de partnerei, az SPD és a Zöldek akkora nyomást gyakoroltak rá, hogy kénytelen volt kilépni a hárompárti kormányzásból. Arra még álmában sem gondolt senki, hogy épp a magát konzervatívnak nevező CDU lesz az, aki minden korábbi nyilatkozata ellenére kinyitja a zsilipet.

Az SPD-vel folytatott úgynevezett szondázó megbeszélések harmadik napján aztán 180 fokos fordulat állt be. Friedrich Merz megállapodott az SPD-vel, hogy megnyitják a pénzcsapot.

„Tekintettel a szabadságunkat és a kontinensünket fenyegető veszélyekre, gondolni kell a védelmünkre. Whatever it takes” – azaz kerül, amibe kerül, így hangzott Friedrich Merz bejelentése, amivel még párttársait, a legdörzsöltebb CDU-s, illetve CSU-s képviselőket is meglepte.

Demokrácia, deficit

Az alkotmányban rögzített adósságfék azt jelenti, hogy az eladósodás mértéke nem haladhatja meg a bruttó hazai termék 0,35 százalékát. Érdemes megjegyezni, hogy ebben a precedens nélküli eladósodásban mekkora összegről van szó. 500 milliárd euróról az infrastruktúra-fejlesztésre, a honvédelmi kiadásoknak pedig az eddigi nyilatkozatok alapján nem lenne felső határuk!

Ehhez képest a 2025-re tervezett szövetségi költségvetés főösszege 488,6 milliárd euró. Vagyis az éves költségvetés főösszegét meghaladó és felülről nyitott, gigaösszegű hitelcsomagról van szó. Ráadásul a hiteleket a pénzpiacról veszik fel, tehát kamatostul kell őket visszafizetni. Németország már most is 1700 milliárd eurós adóssághegyen ül, amely évtizedek alatt halmozódott fel. 2024-ben a kamatterhek 33 milliárdot tettek ki, 2023-ban 39 milliárdot.

Példátlan az az eljárás is, amivel mindezt keresztül akarják vinni. A hitelfelvételhez ugyanis alkotmánymódosításra van szükség, ami kétharmados többséget igényel. Az új Bundestagban a CDU–CSU-nak, az SPD-nek és a Zöldeknek együtt sincs már meg a kétharmados többsége, ezért az AfD és a Baloldal (Die Linke) blokkolni tudja a kétharmados törvények elfogadását. A régiben a rendszerpártoknak még megvolt a kétharmaduk, ezért döntöttek úgy a CDU és az SPD vezetői, hogy szavazzon a leváltott, de formálisan még érvényben lévő Bundestag az új helyett!

Jogi aggályok

Az alkotmányjogászok nagyon megosztottak a kérdésben. Gregor Laudage alkotmányjogász szerint három lehetőség is adott: egyfelől a parlamenti többség dönthet úgy, hogy a megnövekedett védelmi költségvetés finanszírozására új hiteleket vesz fel (erre már Olaf Scholz kormányzása idején is volt példa). Laudage szerint ahhoz, hogy ezek a hitelek ne essenek az alaptörvény 109. és 115. cikkében előírt adósságfék hatálya alá, arra lehet hivatkozni, hogy rendkívüli vészhelyzet áll fenn. Csakhogy a Szövetségi Alkotmánybíróság 2023. végi határozata megerősítette az adósságfék intézményét és ezzel precedenst teremtett, így nem valószínű, hogy jogszerű lenne egy éven belül kétszer is veszélyhelyzetet kihirdetni.

Szóba jöhet másfelől az alkotmányjogász szerint az alaptörvény 87/a cikkének módosítása. Ez könnyen végrehajtható lenne, de az adósságfék alapvető reformja nem. Új hitelek a költségvetés finanszírozására az adósságféken kívül jogilag könnyen kezdeményezhetők, a speciális alap biztosítja, hogy a pénzt ne lehessen más célokra elkölteni. De ehhez is kétharmad kell.

A harmadik lehetőség az adósságfék újraértelmezése. Ám az alaptörvény 109. cikkének 3. pontja nem írható át egyszerűen. Itt minden szónak súlya van, amit patikamérlegen mérnek. Nincs egyetértés abban, hogy milyen legyen egy új pénzügyi alaptörvény, erre nincs precedens sem a tudományban, sem a politikában. Valójában a pénzügyi rendszer alapvető reformjára volna szükség, ez azonban ilyen rövid idő alatt nem valósítható meg.

De vajon legitim-e a régi Bundestag képviselőinek szavazatával elfogadni egy kétharmados jogszabályt? Az alkotmányjogász szerint igen, mivel a Bundestag jogállásában semmi nem változott azzal, hogy kihirdették a választás eredményeit. A szavazók politikai mandátumot adtak az új képviselőknek, de a régi Bundestag ügyvezetőként továbbra is demokratikus legitimációval bír. Az alaptörvény 39. cikkének 1. bekezdése szerint ugyanis a Bundestagot négy évre választják, mandátuma az új parlament megalakulásával ér véget. Erre harminc nap áll rendelkezésre. Az új Bundestag március 25-én ül össze. Tehát még van bő két hét.

Másképp látják a kérdést a Verfassungsblog.de alkotmányjogászai, akik szerint az új választás politikai fordulópontot jelent a választók akaratának kifejezésével. A szavazással járó legitimációs hatás miatt a választásnak közvetlen jogkövetkezményei is vannak. „Az új Bundestag legitimitása a régiét felülírja, ezért a régi Bundestag nem használhatja fel a hatáskörét az új rovására. Nem hozhat olyan döntéseket, amelyek különleges felhatalmazást igényelnek. Az az elképzelés tehát, hogy a régi Bundestag szavazataival az alkotmányt érintő szinten külön alapról döntsenek az új megkerülésével, nemcsak politikailag, hanem alkotmányossági szempontból is megengedhetetlen. Ezenkívül az alaptörvény 20. cikke nem teszi lehetővé az új Bundestag késleltetett legitimációját. A néptől eredő államhatalmat választások útján gyakorolják, nem pedig köztes aktusok révén. Az, hogy a hatalomátvételhez szükséges az új parlament megalakulása időpontjának meghatározása, nem változtat azon a tényen, hogy a választók a legitimációt már e határidő előtt megadták.”

Az AfD már jelezte, hogy az alkotmánybírósághoz fordul. Az ellenzéki párt felszólította Bärbel Bast, a Bundestag elnökét (SPD), hogy törölje a régi parlament rendkívüli üléseit, amelyeken a CDU–CSU, illetve az SPD pénzügyi határozatairól szavaznának, ellenkező esetben a karlsruhei alkotmánybírósághoz fordulnak.

Puccs a jövő ellen

Peter Boehringer, az AfD Bundestag-frakciójának költségvetés-politikai szóvivője szerint soha nem csapták be még ennyire a választókat egy szövetségi választás után: kevesebb mint 24 óra elteltével Merz nem csak azt az ígéretét vonta vissza, hogy lezárja a határokat az illegális migránsok előtt. Közvetlenül a tűzszünetről szóló tárgyalások megkezdése előtt azt is kijelentette, hogy Ukrajnának feltétlenül meg kell nyernie a háborút. Ez a jelenlegi terv pedig, hogy megszüntetik az adósságféket Ukrajnáért, botrány. Jogilag, demokráciaelméleti szempontból és anyagilag is. A 20. Bundestag legkésőbb az új választással már a múlt része. Még soha nem fogadott el törvényt a régi törvényhozás a választás és az új parlament megalakulása közti 30 napban, főleg nem az alaptörvény módosítását.

Az AfD felhívással fordul a közvéleményhez, a CDU–CSU- és SPD-frakcióiban ülő „értelmes képviselőkhöz”, valamint az FDP-hez és a Zöldekhez is: ne támogassák ezt a könyörtelen puccsot az állami vagyon és a jövő generáció békéje és boldogulása ellen!

A CDU felől is jönnek kritikus hangok. Wolfgang Steiger, a CDU gazdasági tanácsának főtitkára különösen az infrastruktúrára fordítandó hitelkeretet bírálja.

– Ez egy olyan vegyesbolt, ami ismét felpörgeti az inflációt. Nagy lesz a kísértés, hogy minden lehetséges beruházást az 500 milliárdos speciális alapba toljunk.

Johannes Winkel, a Junge Union elnöke, a Bundestag újonnan megválasztott tagja szerint a döntés kemény csapás a fiatalabb generációkra nézve. A kölcsönt ugyanis egyszer vissza kell fizetni.

A törvény elfogadásához szükség van a Bundesrat kétharmados többségére is. A Bundesratban a tartományi kormányok tagjai ülnek. Ha abból indulunk ki, hogy azon tartományok kormányai, ahol az FDP, a BSW vagy a Baloldal van kormányon, elutasítják a törvényt, akkor a kétharmados többség elképzelhetetlen Bajorország hat szavazata nélkül. Bajorországban a CSU koalícióban kormányoz a Szabad Választókkal (Freie Wähler).

Hubert Aiwanger, a Szabad Választók elnöke számára elégtétel lenne, hogy a szövetségi választások elvesztése után a bajor párt a mérleg nyelve lehet a szövetségi politikában. Markus Söder, a CSU elnöke számára viszont felettébb kínos lenne, ha épp Bajorországon bukna meg az a projekt, aminek tető alá hozásában ő maga is aktívan részt vett. Márpedig a Szabad Választók egyelőre kitartanak amellett, hogy nem írnak alá biankó csekket…