Erre a szuperfegyverre van szüksége Izraelnek a háború befejezéséhez
Az Amerikai Egyesült Államok légiereje (USAF) által rendszerbe állított GBU–57 Massive Ordnance Penetrator (MOP) a világ legnagyobb hagyományos, nem nukleáris bunkerromboló bombája. Soha nem vetették be éles körülmények között. Viszont most erre lenne szüksége Izraelnek ahhoz, hogy befejezze az iráni atomprogram felszámolását. A hegy gyomrába épített fordói urándúsítót ugyanis semmilyen más bomba nem képes elpusztítani.
Donald Trumpon a világ szeme, miután az amerikai elnök úgy nyilatkozott, két héten belül döntést hoz az USA katonai szerepvállalásáról Iránban. Egy dolgot már most biztosan tudunk: ha Izrael az eddigiekhez hasonló módon, a légierő alkalmazásával akarja lezárni a háborút, és ellehetetleníteni az iráni atomprogramot, akkor szüksége lesz a nagy testvér közvetlen támogatására. Ehhez ugyanis meg kell semmisítenie a fordói urándúsító üzemet is, mivel ez az iráni nukleáris program egyik kulcslétesítménye. Amitől Fordó különösen problémás célpont: az egész üzemet egy hegy mélyébe rejtették. A dúsító centrifugák egy része becslések szerint 80–90 méterrel a földfelszín alatt, masszív sziklaréteggel fedve helyezkedik el. Az épületegyüttest vastag vasbeton védőrétegek és robbanásbiztos kapuk is óvják, a külső bejáratokat erős légvédelem védi.
Sokáig úgy tartották, hogy Fordó sebezhetetlen a hagyományos bombákkal szemben. Az izraeli légierő birtokában lévő, legerősebb bunkerrombolók (például a GBU–28) nem rendelkeznek akkora átütőképességgel, hogy ~80 méternyi kőzeten és betonerősítésen keresztül is halálos csapást mérjenek a mélyben lévő centrifugákra. Ám a 2020-as évek elején az USA hadrendbe állított egy minden korábbinál erősebb fegyvert…
A Massive Ordnance Penetrator program gyökerei a 2000-es évek elejére nyúlnak vissza. Már 2002-ben elindult egy kísérleti fejlesztés egy nagyjából 30 000 fontos mélybunker-romboló bombára a Northrop Grumman és a Lockheed Martin bevonásával, ám ezt akkoriban technikai nehézségek és finanszírozási gondok miatt leállították. A 2003-as iraki invázió után az amerikai vezetés szembesült az addigi bunkerromboló fegyverek korlátaival: a bevetett bombák nem hatoltak elég mélyre, és nem okoztak kellő pusztítást a megerősített földalatti létesítményekben. Ezért ismét nekiláttak, hogy megalkossák az eddigi legnagyobb bunkerromboló bombát.
„Big BLU” néven emlegetett program keretében extra rombolóerejű bombákat fejlesztettek. Ennek részeként készült el például a GBU–43/B MOAB (Massive Ordnance Air Blast) is, egy 9,5 tonnás termobárikus „szuperbomba” a felszíni célok ellen. A MOP kifejlesztését végül az Air Force Research Laboratory (AFRL) végezte az Eglin légibázison, a tervezési és tesztelési munkálatok fő kivitelezője pedig a Boeing volt. A tervezett bomba jóval túlszárnyalta elődeit.
Felépítése és működési elve eltér a hagyományos rombolóbombákétól. Míg egy hasonló tömegű hagyományos légibomba (például a MOAB) tömegének túlnyomó részét a robbanóanyag adja, addig a MOP esetében mintegy 80 százalékát a rendkívül szilárd acélból készült ház és burkolat teszi ki, és csupán 20 százalék a robbanótöltet. Ez azért fontos, mert a bombának egy darabban kell maradnia a becsapódás pillanatában, sőt a lehető legmélyebbre kell „befúródnia” a célobjektumba vagy a földtömegbe, mielőtt a robbanás bekövetkezik.
A MOP-ot kezdettől fogva precíziós GPS/INS vezérlésűre tervezték, és úgy számoltak, hogy a lopakodó B–2 Spirit bombázó belső fegyverterében lesz szállítható. A bombát eleve a stratégiai bombázók képességeihez igazították, ezért jelenleg a B–2 az egyetlen hadrendben álló repülő, amely kompatibilis vele. Ebből kifolyólag csak ott lehet bevetni a bombát, ahol az amerikai légierő személyesen is beavatkozik, nem lehet csak úgy kölcsönadni.
Márpedig ha létezik fegyver Fordó ellen, az a GBU–57. Szakértők egyetértenek abban, hogy jelenleg ez az egyetlen nem nukleáris bomba a világon, amely esélyes egy ilyen célpont megsemmisítésére. De még a szuperbombából sem elegendő egy darab, hiszen „csak” 60 méter vasbeton leküzdésére képes, a megoldás az lenne, ha többet is bevetnének belőle. Az első bomba valószínűleg a felső kőzetrétegek és védőbeton legnagyobb részét át tudná törni, de a robbanás még a célobjektum felett következne be. A katonai tervezők ezért úgy számolnak, hogy szükség esetén több MOP bombát is be kell vetni egymás után. Mivel egy B–2 egyszerre két bombát hordoz, egy hullámban akár kettőt is célba juttathatnak.
