Előrehozott választások Szlovákiában

Amikor 2002 őszén megalakult Szlovákiában a kormánykoalíció – amelynek tagja a Magyar Koalíció Pártja is -, Bugár Béla, a magyar párt elnöke a kormánykoalíciós tárgyalások politikai alkujának eredményeképpen lemondott arról, hogy a szlovák parlament elnöke legyen, holott e poszt a Magyar Koalíció Pártját illette volna. Ez volt az ára annak, hogy 2004 őszén – 85 év után – megnyithatta kapuit Révkomáromban a felvidéki magyarság első egyeteme, a Selye János Egyetem. Akkor maga Bugár sem gondolta, hogy három és fél év múlva mégiscsak a szlovák parlament elnöke lesz.

Kormányválság, miniszterkeringő, újfajta politikai szóhasználat – tömören így lehetne jellemezni a jelenlegi szlovák belpolitikai helyzetet. A kormányválság nem új dolog Szlovákiában, szinte 2002-től, a kormánykoalíció megalakulása óta tart. Arra azonban senki sem számított, hogy fél évvel a jelenlegi ciklus lejárta előtt előrehozott választásokat írnak ki az országban. Az elmúlt négy évben néhány kormánykoalíciós párt már fenyegetőzött a kormányból való kilépéssel, de ez most nemcsak ígéret maradt: a Kereszténydemokrata Mozgalom valóban kilépett.

A válságot látszólag a lelkiismereti szabadságról szóló törvénytervezet robbantotta ki. Szlovákia ugyanis 2000-ben aláírta a vatikáni alapszerződést, amely négy utószerződést feltételez. Ebből kettőt már elfogadott a szlovák törvényhozás, de a lelkiismeret szabadságáról és az egyházak finanszírozásáról szóló törvénytervezet vitájában most a kormány megbukott. Pontosabban fogalmazva: a Dzurinda-féle párt és a kereszténydemokraták egymásnak ugrottak, s ebből lett a politikai botrány, később pedig a kormányválság. Mindkét párt vezetője a jobboldal vezére akar lenni. Érdekesség, hogy a Kereszténydemokrata Párt a kormányprogram többi pontjának végrehajtását nem kezelte ilyen ingerülten. Ezért tűnik politikai színjátéknak a kormányból való kilépése. A jelenlegi helyzet ugyanis nem a vatikáni szerződés, hanem sokkal inkább a jobboldali hatalmi vetélkedés miatt állt elő, ami a Dzurinda-párt és a kereszténydemokraták között robbant ki. Politikai színjáték ide vagy oda, a kormánykoalíció felrobbant.

A kereszténydemokraták távozásának módja sem volt zavartalan, hiszen mielőtt a parlament elnöke, Pavol Hrusovszky – aki egyben a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke – lemondott, kiírta a választásokat 2006. szeptember 16-ára. (A szlovák törvények szerint csak a parlament elnöke írhatja ki a parlamenti választásokat.) Ugyanaznap este azonban a parlamentben a pártvezetők megegyeztek, hogy június 17-én lesznek az idő előtti választások. Később a szlovák kormány és a törvényhozás egyhangúlag megszavazta ezt a javaslatot. Ezt követően Hrusovszky átruházta házelnöki jogköreit Bugár Béla addigi parlamenti alelnökre.

A szlovák nacionalista köröknek persze több sem kellett, hiszen ismét előhúzták a magyar kártyát. „Nincs menekvés, a szlovák kormány és az ország végleg a magyarok uralma alá került” – jelentette ki a szélsőséges kijelentéseiről és magyarellenességéről ismert Ján Slota, majd hozzátette: „Az sem lepne meg, ha a szlovák parlament élén eszkimó állna.” De az ellenzéki Meciar-féle politikai mozgalom és a Robert Fico vezette Irány nevű párt sem látja szívesen Bugárt a parlament élén.

A szlovák alkotmányjogászok úgy vélik: azzal, hogy Hrusovszky lemondása előtt megbízta első alelnökét, Bugárt a házelnöki hatáskörök gyakorlásával, nem feltétlenül kell új vezetőt választani. Bugár egyébként az összes házelnöki kompetenciával élhet. A választásokat is kiírhatja, hiszen a szlovák parlament a napokban olyan alkotmánytörvényt fogadott el, amely megsemmisíti a Hrusovszky által kiírt szeptember 16-i időpontot, és az új házelnököt, Bugár Bélát hatalmazta fel azzal, hogy kiírja a választást. Az alkotmánytörvény pedig egyenrangú az alaptörvénnyel. Ezt persze nem mindenki gondolja így, különösen a parlament alkotmányjogi bizottsága nem. Ennek ellenére nem szorgalmazzák a házelnök mihamarabbi megválasztását, ugyanis más személyben nem tudnak megegyezni. Egyelőre tehát Bugár marad a szlovák parlament elnöke.

Az már csak olaj volt a tűzre, hogy a kereszténydemokrata kormánytagok kilépését követően újabb magyar minisztere lett a csonka kormánynak, mégpedig Szigeti László személyében, aki addig oktatásügyi államtitkár volt, most közoktatási miniszter lett. Az elmúlt napokban valóságos miniszterkeringő zajlott Szlovákiában, hiszen amint a KDM-miniszterek távoztak, Ivan Gasparovics köztársasági elnök azonnal kinevezte helyettük az addigi tárca-államtitkárokat.

A csonka kormány aránylag gyorsan oldotta meg a válságot: tudta, hogy a lehető legrosszabb megoldás egy hivatalnokkormány létrehozása lett volna, ezért stabilitási paktumot javasolt az ellenzéknek, hogy tolerálják a kormányt az előrehozott választásokig. A kabinet megbuktatását és az azzal együtt járó káoszt Szlovákia tehát elkerülte. Az ellenzéki politikai pártok vezetői szerint Dzurinda miniszterelnököt már nincs értelme megbuktatni. Ezt csupán Robert Fico gondolja másként. Ő azonban bizalmatlansági indítványával minden bizonynyal egyedül marad, hiszen Meciar és pártja sem támogatja őt ebben.

Hogyan tovább? – ez most a legfontosabb kérdés Szlovákiában. Nos, miután már biztos az előrehozott választások időpontja, a privatizációt az eredetileg javasolt március 31-e helyett már most leállítják. A kormány kidolgozza az előrehozott választásokról szóló törvényt, ügyvivő kormányként működik majd, komolyabb döntéseket már nem hoz. A jelentős kisebbségbe szorult kormány ezentúl már a független honatyák támogatásával sem lenne képes fontos törvényeket elfogadtatni, hacsak erről nem sikerül az ellenzékkel is megegyezni. Erre azonban a következő négy hónapban nincs sok esély.

A helyzet minden bizonnyal hatással lesz a szlovák gazdaságra is. A botrány napján a szlovák korona 37,70 korona/eurónál érte el mélypontját, ám később 37,550 korona/euróra erősödött, majd ismét gyengült. Gazdasági szakértők szerint a korona hullámzása a következő hónapokra is jellemző lesz.

Mostantól az összes szlovákiai párt csak a választásokra készül, s lehet találgatni, ki kivel léphet koalícióra. A felmérések szerint Robert Fico pártja, az Irány nyerheti meg a választásokat, bár négy éve ugyanezt az eredményt jósolták a közvélemény-kutató intézetek, és mégis Dzurinda nyert biztos fölénnyel. Mindenesetre most Fico vezet. Nem kizárt, hogy a kereszténydemokraták többek között azért szálltak ki a kormányhajóból, hogy közelebb kerülhessenek Ficóhoz. Tény viszont, hogy a Magyar Koalíció Pártját és a Kereszténydemokrata Pártot háttéregyezség köti egymáshoz a közös fellépésről, így nem kizárt, hogy a választások után is megkerülhetetlen blokkot képeznek majd. Nagy kérdés azonban az, hogy az MKP szövetkezne-e a magyarellenességéről (is) híres Ficóval, vagy inkább – nyolc év után – ellenzékbe vonul. További nagy kérdés az, hogy vajon Dzurindának jót vagy rosszat tesz majd az előrehozott választás, hiszen jelenleg nincs senki, akivel a kormányfő együttműködhetne, kivéve Bugárékat. Dzurinda ugyan a napokban megerősítette: továbbra is az MKP-t és a kereszténydemokratákat tartja legközelebbi partnerének, a mostani konfliktus után azonban nehéz elképzelni együttműködését a Kereszténydemokrata Párttal.

Ez fordítva is igaz. Dzurinda és Meciar együttműködéséből sem lesz politikai házasság, hiszen a kormányfő júniusig sem kér Meciar támogatásából. És azután sem. Nincs kizárva azonban, hogy az előrehozott választásból éppen Dzurinda pártja húzza majd a legtöbb hasznot, és megismétlődik a négy évvel ezelőtti sikerük, amelyre akkor maga Dzurinda sem számított.

Nem elhanyagolható szempont, hogy a kereszténydemokraták és az MKP választói fegyelmezettek. Ez a választói fegyelmezettség az országos választásokon megismétlődhet, annak ellenére, hogy a Magyar Koalíció Pártja a tavaly őszi megyei választásokon a vártnál sokkal rosszabbul szerepelt.

S hogy hogyan vélekedik minderről a kisember? Szlovákiában a lakosság csaknem fele – 48 százaléka – szerint az elkövetkező hónapokban az ország gazdasági helyzete rosszabbra fordul. Az Európai Unióban így Szlovákia az egyik legszkeptikusabb országnak számít, hiszen az uniós országok átlagában a pesszimisták száma 39 százalék. A szlovákiai gazdasági helyzet javulására a lakosság 17 százaléka számít, az EU-átlag ez esetben 19 százalék. Jelentős különbség van az uniós átlag és a szlovákiai valóság között az elkövetkező egy évre szóló elvárásokban is. A lakosság mintegy 31 százaléka szerint változatlan marad az ország gazdasági helyzete. Míg Szlovákiában az elkövetkező egy évben a lakosság 19 százaléka számít anyagi helyzetének a javulására, addig az EU átlaga 35 százalék. Akármilyen kormánya és parlamentje is lesz Szlovákiának június 17-e után, ezeket a gazdasági és társadalomtudományi mutatókat javítania kell.

Ami az előrehozott választások időpontját illeti, csak az mondható: uraim, tetszettek volna gondolkodni… Június 17-én ugyanis a fél világ a televízió előtt ül és nézi a foci vb-t. Most már csak az a kérdés: június 17-én ki kinek lő majd gólokat?

Tarics Péter