Fotó: MTI/Nemes János
Ukrán határőrök mérik egy belépő gépkocsivezető testhőmérsékletét a Csaphoz közeli Tiszai közúti határátkelőn
Hirdetés

– Kárpátalja sokszínű. Épelméjű ember, legyen az ukrán, ruszin, magyar, orosz vagy cigány, nem fordít hátat a másiknak csak azért, mert más nemzetiségi csoportból származik. Szerencsére a szélsőségesek kisebbségben vannak. A tüzet fentről szítják, a sajtóban hamis információkkal és a magyar szövegek szándékos félrefordításával manipulálnak – mondja Judit. A 35 éves beregszászi nő szerint azonban a magyarok kénytelenek tűrni a provokációt.

– Nem vonulnunk utcára, nem hangoztatjuk, hogy milyen alkotmányos jogainak vannak. Mi az évtizedek alatt azt tanultuk meg, hogy jobb hallgatni, mert az egyik kormány jön, a másik megy, sőt, időnként az országhatárok is változnak a fejünk felett – teszi hozzá.

Legutóbb Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hivatalos kijevi útja előtt fenyegették vérontással a kárpátaljai magyarokat. Hazánk kijevi nagykövetsége, az ungvári főkonzulátus, a beregszászi konzulátus, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ egyaránt kapott olyan e-mailt, amelyben magukat ukrán hazafiaknak nevező ismeretlenek kilátásba helyezték, hogy a magyar külügyminiszter látogatása esetén „a magyarok a saját vérükben fognak megfulladni”.

A fenyegetéseket azonban már senki nem veszi komolyan, állítólag ehhez is hozzá lehet szokni. Ennek ellenére mindenkiben ott lapul a félelem. A magyarok attól tartanak, hogy előbb-utóbb sikerül Kárpátalján is összeugrasztani az embereket. A lakosság ugyanis már végtelenül feszült a közállapotok miatt. Tovább fokozzák ezt a vírushelyzet miatti korlátozások, illetve a folyamatosan zajló magyarellenes uszítások is.

Korábban írtuk


István egy Csap melletti faluban él, véleménye szerint Volodimir Zelenszkij és csapata totális alkalmatlanságát leplezi a nemzetiségi kártya kijátszásával. Bár belföldön és külföldön egyaránt nagy reménységnek tartották a komikusból lett elnököt, mára minden illúzió szertefoszlott. Zelenszkij pártja megválasztásakor széles társadalmi támogatottságnak örvendett, mára azonban népszerűsége 15 százalékra zuhant.

Nem véletlenül. Ukrajnában az elmúlt hetekben is tüntetések zajlottak az egekbe szökő gázárak miatt. Az átlagkeresetű polgárok már nem tudják kifizetni a közköltségeket. Januárban egy köbméter gáz ára a korábbi sokszorosára nőtt, amivel párhuzamosan minden más is drágult, miközben az ukrán minimálnyugdíj ötven euró körüli összegre rúg. A Beregszász környéki iskolákban azért maradt hatályban a távoktatás, mert az állam nem ad pénzt az fűtésükre. Kijev most meghátrált, mérsékelték az árakat, de mindenki arra számít, hogy az IMF újabb emelésre kényszeríti a kormányt.

Egy ideje már nem csak a gázért fizetnek a fogyasztók, hanem a vezetéket karbantartó állami cégnek is. Hihetetlen, de a földgáz árában nincs benne annak a fogyasztókhoz való eljuttatása. A hírek szerint a villamosenergia-szolgáltatók is valami hasonlón gondolkodnak.

Fotó: MTI/Nemes János
Ungvári család, miután segélycsomagot kapott a Katolikus Karitász segélyprogramja keretében 2019 áprilisában

– Nem értem, hogy a villanyoszlop működtetése miért kerül pénzbe – kommentálja a hírt István.

Edina kisgyermekes óvónő Beregszászban. Elmondása szerint a feszültség fő oka a mindent átható kiszámíthatatlanság és a jövőkép hiánya. A kormány gyakran egyik napról a másikra gondolja meg magát, és hoz az egy héttel korábbival ellentétes döntéseket.

A kárpátaljai ukránok egyelőre nem vevők az uszításra. Az itteniek nemzetiségtől függetlenül osztoznak a megélhetési gondokban, ami számukra sokkal komolyabb fenyegetés, mint a nem létező magyar szeparatizmus.

A vendéglátásból élő Krisztina szerint bár Kárpátalján sosem volt kolbászból a kerítés, az utóbbi időben a koronavírus tovább rontotta a helyzetet. A vállalkozásokat szinte semmivel nem segítette az állam. Akik vállalták, hogy teljesen bezárják az üzletüket, csupán egyszeri 40 ezer forintos segélyt kaptak, néhány hónapja pedig egy szintén egyszeri 80 ezer forintos programot hirdettek a vállalkozók számára. A feltételek azonban teljesíthetetlenek voltak. A különféle adókat a lezárások ellenére is fizetni kell. A Krisztinát foglalkoztató vendéglő átállt a házhoz szállításra, így az alkalmazottakat épphogy ki tudják fizetni.

Badó Zsolt kárpátaljai újságíró szerint a magyar intézményeknek címzett fenyegetőlevelek körül számos tisztázatlan kérdés van.

– Ha én írnék valamelyik európai uniós ország nagykövetségnek ilyen leveleket, akkor biztos hogy a felelős szolgálatok már megtaláltak volna – mondja. Két dolgot jelenthet, hogy nem találják a levélírót: vagy dilettánsok dolgoznak az ukrán titkosszolgálatokban, vagy az ő tudtukkal történt az akció. Az újságíró úgy érzi, hogy Joe Biden győzelme után felerősödtek a támadások, mintha bátrabbak lennének a fenyegetések mögött álló szélsőséges csoportok.

– Nagyüzemi hangulatkeltés zajlik, a csapból is az folyik, hogy sokan vagyunk, el akarjuk venni Kárpátalját, miközben a magyarok már szinte teljesen eltűntek innen. Az utóbbi egy-két évben elképesztő iramú elvándorlás zajlik. Kiürültek a falvaink, a városaink, a magyarok fölszámolják a saját közösségeiket – teszi hozzá Badó Zsolt.

Pedig az ukránoknak érteniük kellene a magyarok helyzetét: történelmük folyamán ők is sokszor megélték, hogy elnyomják őket, ennek ellenére most épp ők teszik ugyanezt a magyarokkal.

– Amikor azt mondjuk, hogy magyarok vagyunk, és magyarul akarunk tanulni, ugyanakkor az iskolában jól el akarjuk sajátítani az ukrán nyelvet, ezt ők értik. Nem tudom, hogy ennek ellenére miért kell ez a nyelvtörvény. Semmi értelme egy önmagát megszüntető, elvándorló kisebbséget ilyen agresszív módon elnyomni. Hacsak nem az a céljuk, hogy a valós problémákról tereljék el a figyelmet.

Ilyen körülmények között nagyon sokat jelentett a helyi magyarságnak a magyar külügyminiszter látogatása. Megkönnyebbülést hozott a tudat, hogy számíthatnak az anyaországra. Az ukrán külügyér persze a találkozó előtt arról biztosította az ukrán sajtót, hogy a nyelvtörvény és nemzetiségi kérdés nem fog napirendre kerülni. A magyar kormány számára azonban a magyarok biztonsága nem választható el a kapcsolatok normalizálásától. E határozott álláspont az ukrán médiában is megjelent, Szijjártó Péter múlt héten elhangzott szavait cenzúra nélkül hozta le a televízió. Az írott sajtó is sokat foglalkozott a találkozóval. Mindez azért nagy szó, mivel a magyarországi adományokról rendszerint elfelejt beszámolni az ukrán média, így például a Budapesttől a koronavírus-járvány során kapott száz lélegeztetőgép sem bizonyult hírértékűnek.

Attila egy Beregszász melletti faluban él. A 40 éves férfi keserűséggel a hangjában mondja el, hogy már rég nem táplál reményeket Ukrajna jövőjét illetően. Amióta az ország függetlenné vált, minden évben egyre romlik a helyzet.

A kétezres évek elején volt ugyan egy rövid felívelő szakasz. A nyersvas világpiaci ára akkor magas volt, az ukrán export pedig lendületet adott a gazdaságnak. A Krivoj Rog-i (ma Krivij Rih) vasérc és a donecki szén közel voltak egymáshoz, így a nyers vasat olcsón elő lehetett állítani. A szénbányák azóta a szakadárok kezére kerültek, így jelentős bevételi forrásoktól esik el az ország.

– Gyarmatosítás folyik, ezt szenvedjük most – mondja István. Elmondása szerint – ezt a többi beszélgetőpartnerünk is osztja – a valós döntéshozók között nincs ukrán. Az ország vezetőinek semmilyen önállósága nincs, Ukrajna jövőjéről nem Ukrajnában és nem ukránok döntenek.

A kárpátaljai magyaroknak egyedül a magyar kormány segítsége ad reményt. A többség úgy látja, az anyaországi vezetés mindent megtesz, hogy segítse túlélésüket, és hogy megoldódjon a két ország közötti konfliktus.

A magyar pártok túl gyengék ahhoz, hogy változást érjenek el az ukrán politikában. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) az őszi önkormányzati választásokon a szavazatok 11,61 százalékát szerezte meg, ennek ellenére kiszorították a megyei tanács vezetésére alakult koalícióból. A helyiek szerint Kárpátaljai jelenlegi kormányzója, aki korábban az ukrán belbiztonsági szolgálat tisztje volt, akadályozta meg, hogy a magyarok pozíció­kat szerezzenek. Ehhez a központi sajtó is segítségére volt, amely nagy terjedelemben foglalkozott olyan „botrányos” ügyekkel, mint hogy a magyar többségű települések képviselő-testületi ülésén a magyar himnuszt is eléneklik a résztvevők. Úgy tűnik, erre is lesz politikai megoldás: a Volodimir Zelenszkij államfő vezette A Nép Szolgája párt egyik képviselője múlt héten módosító tervezetet nyújtott be a helyi önkormányzatokról szóló törvényhez, amely megtiltaná a külföldi állami himnuszok éneklését és lejátszását a tanácsüléseken.

Az aggodalmakat erősíti, hogy Ukrajna rosszul ál a koronavírus elleni vakcina beszerzéséért folyó versenyben. Nemrég még úgy volt, hogy február elején kezdődik a lakosság beoltása, utóbb az időpont május-júniusra tolódott. Az elmúlt héten aztán az egészségügyi miniszter helyettese bejelentette, hogy február közepén mégis oltani kezdenek, mivel a Covax-rendszer keretében Ukrajna is kap ingyenvakcinát. Két nappal később ismét meggondolták magukat, miután kiderült, hogy Ukrajna mégsem kap ingyenvakcinát, mivel az Európai Uniónak nincs felajánlható készlete. Hogy milyen forrásból szerez az ukrán kormány oltóanyagot, az egyelőre talány. Az orosz vakcina a két ország közötti feszültségek miatt szóba sem jöhet, ahogy a kormányra gyakorolt amerikai befolyás miatt Kínából sem vásárolhatnak. Rossz nyelvek szerint a politikai elit és a leggazdagabbak már szereztek maguknak vakcinát, és magánklinikákon beoltatták magukat. A brit The Economist hetilap szerint Ukrajnának csak valamikor 2023-ban lesz teljes hozzáférése a Covid–19 elleni vakcinához. Viktor Ljasko egészségügyiminiszter-helyettes továbbra is kitart a nyári dátum mellett.

De nemcsak az oltóanyag forrása a talány, hanem az is, hogy pontosan hány adag vakcinára van szükség. Az országban ugyanis 2001 óta nem volt hivatalos népszámlálás. A függetlenség kikiáltásakor 52 millió lakosa volt Ukrajnának, 2001-ben már csak 46 milliót számoltak össze. Az elemzők többsége úgy saccolja, hogy jelenleg a népesség már jóval 40 millió alatt van, tehát harminc év alatt 15 millió ember tűnt el az országból. Akik elmentek, azoknak eszük ágában sincs visszatérni. Nincs miért, nincs hova.

Fotó: Facebook.com/Szijjártó Péter
Szijjártó Péter az egyik ukrán televíziónak nyilatkozik

Kimozdítható-e a holtpontról a magyar–ukrán viszony?

Sokat nem lehetett várni Szijjártó Péter külügyminiszter múlt heti kijevi tárgyalásaitól. A magyar–ukrán viszony tavaly ősz óta folyamatosan romlik, így már a párbeszéd életben tartása is komoly sikernek tekinthető. Kijev hangos kardcsörtetéssel és egyre nagyobb önbizalommal mélyíti a konfliktust, Budapest a korábbi nyilvános viták helyett a diplomácia eszközeivel igyekszik kiutat keresni a reménytelennek tűnő helyzetből. Erősen kérdéses azonban, hogy a magyar szempontból romló nemzetközi környezetben kompromisszumra lehet-e jutni a mind pökhendibb ukrán diplomáciával.

A szélsőségesek sűrűsödő fenyegetéseitől a külügyminiszter sértő kioktatásáig az ukrán fél bőven szolgáltatott ürügyet arra, hogy Szijjártó Péter végül lemondja kijevi látogatását. A magyar külügyminiszternek azonban nyomós oka volt arra, hogy elutazzon az ukrán fővárosba. Mindenekelőtt az, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség az ukrán hatalom túszává vált, így az anyaország nem teheti meg, hogy ne tárgyaljon Kijevvel. Budapest közben rájött arra is, hogy a nyomásgyakorlás eszközei behatároltak, hiszen a megválasztásakor még megbékélést ígérő Volodimir Zelenszkij elnök mozgástere egyre szűkül, így nem engedheti meg magának, hogy változtasson a diszkriminatív oktatási törvényen. Ráadásul Joe Biden hatalomra jutása is Kijev magabiztosságát növeli, ami ismét csak a diplomáciai kiútkeresés felé löki a magyar kormányt. A helyzet bonyolultsága azt követeli meg a magyar diplomáciától, hogy több síkon mozogva próbáljon zöld ágra vergődni a keleti szomszéddal.

A magyar–ukrán viszony az év végére történelmi mélypontra jutott. Az ukrán kormány népszerűsége zuhanásával párhuzamosan erősítette az ellenségképet és pengetett nacionalista húrokat. Ennek a politikának az egyik terepévé vált Kárpátalja és fő témájává az állítólagos magyar szeparatizmus. Azzal még nagy baj nem lenne, hogy a párhuzamosan folyó ukrán és magyar nemzetépítés néhány helyen ütközik. Még azt is megérthetjük, hogy a Krím elvesztésének fájdalma és a Donbaszban kialakult helyzet érzékenyebbé tette Kijevet, ám az már teljesen elfogadhatatlan, hogy az ukrán hatalom egy ideje már nemcsak a kisebbségi jogok durva csorbításával, hanem magyar kormányzati szereplők kitiltásával, helyi képviselők vegzálásával kompenzálja frusztrációját. Kijev már ott tart, hogy kommandósokat küld a magyar alapítványok székhelyére, és hazaárulással, valamint szeparatizmussal vádol magyar kisebbségi politikusokat. Úgy tűnik, hogy Ukrajna a Donbasszal és Oroszországgal nem tud mit kezdeni, így nemzetállami ambícióit a gyengébb kisebbségeken éli ki. Az orosz mellé új ellenségképeket épít, amihez kapóra jön számára, hogy Budapest nemzetben gondolkodva kiállt a kárpátaljai magyar kisebbség védelmében.

De a magyar kormány nemcsak felszólalt a jogsértések miatt, hanem a már említett nemzet- és persze klientúraépítés jegyében anyagi segítséget is nyújt a Kijev által cserbenhagyott régiónak. Nemcsak a magyaroknak, de az ukránoknak is. Részt vesz az infrastruktúra modernizációjában, gazdaságfejlesztő pályázatokat hirdet, gyógyszert, lélegeztetőgépeket adományoz, vagy éppen fizetéskiegészítést ad a tanároknak. Így az a paradox helyzet állt elő, hogy a magyar állam részben átvette a nem vagy éppen csak működő ukrán állam egyes funkcióit. Kijev ezt a támogatást elfogadja, ugyanakkor rossz szemmel nézi a magyar befolyás növekedését, és szeparatizmust lát benne. Ebben az ukrán állam és a hangos szélsőséges nacionalisták tökéletesen egyetértenek. Míg a szélsőségesek halállal fenyegetik a Kijevbe készülő Szijjártó Pétert és vérontással a kárpátaljai magyarokat, addig a külügyminiszter ukrán kollégája kioktató és sértő hangnemben figyelmezteti Budapestet az általa meghúzott „vörös vonalra”, a játékszabályok betartására.

Az ukrán hatalom önbizalmát növeli, hogy az új amerikai elnök személyében erős támogatót kapott. Tisztában van vele, hogy az Európai Unió nem igazán foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel, az euroatlanti integráció vontatottságáért ráadásul Budapestet teheti a hazai közvélemény előtt felelőssé. Ebben a helyzetben a magyar diplomáciának minden tudására szükség lesz, hiszen egyszerre kell javítani a kétoldalú kapcsolatokat és megvédeni a kárpátaljai nemzettársak, valamint a saját érdekeit. Nem lesz egyszerű mutatvány!

Stier Gábor