Hirdetés

– Akkor következhet be gyökeres változás Európában, ha előbb Franciaországban is fordulat lesz 2027-ben, ez a Patrióták fő céljának is tekinthető. Hogy áll az ön ellen folytatott jogi és politikai hadjárat, engedik-e, hogy elinduljon a 2027-es elnökválasztáson?

– Két hónappal ezelőtt egy bíróság öt évre eltiltott a közügyektől, és az ítéletében nyíltan elismerte, hogy beavatkozik a francia demokratikus életbe: az ítéletet azonnali hatállyal végrehajthatónak nyilvánította. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a fellebbezésem és annak ellenére, hogy jelenleg még mindig ártatlannak kell tekinteni, nem indulhatok semmilyen választáson. Ez súlyos és példátlan beavatkozás az igazságszolgáltatás részéről az alapvető jogaimba, nyilvánvaló céllal. Meg akarják akadályozni, hogy induljak az elnökválasztáson. Mindezek ellenére meggyőződésem, hogy a fellebbviteli eljárás során jövőre igazolni fogják az ártatlanságomat. És most még elszántabb vagyok, hogy a 2027-es elnökválasztáson – ártatlanságom elismerését követően – képviseljem a francia embereket.

– Miközben Brüsszel évek óta alaptalanul támadja Magyarországot a jogállamiságra hivatkozva, az ön esetében a választhatóságtól való eltiltás jogi lehetőségének az alkotmánytanács döntése ágyazott meg, amelynek elnöke Emmanuel Macron volt párttitkára. Nekünk, magyaroknak van tapasztalatunk, milyenek a kommunista módszerek, de mit szólnak ahhoz a franciák, hogy a politikai ellenfelekkel ilyen eszközökkel akarnak leszámolni?

– Ha hihetek annak a több százezer aláírásnak, amelyet az elítélésemet követő napokban gyűjtöttünk össze, akkor rosszul állnak a dolgok, de nem számomra, hanem azok számára, akik ebben az igazságtalan döntésben részt vettek. A francia racionális nép, különösen érzékeny az igazságtalanságra és az önkényre. És ha hihetek a következő elnökválasztásra vonatkozó közvélemény-kutatási eredményeknek, amelyek történelmi magasságokban járnak, akkor nyilvánvaló, hogy a franciák készen állnak arra, hogy hallassák a hangjukat az urnáknál, amint lehetőségük nyílik rá.

Korábban írtuk

– A mi szemünkben ön egy szabadságharcos, az ön harca egy Franciaországért folytatott szabadságharc. Ön és Jordan Bardella rendkívül népszerű hazájában, hiszen az embereknek elegük van a baloldali–liberális kormányokból és abból, hogy kiszolgáltatják a francia nemzeti érdeket a globalista és brüsszeli elitnek. Készülve a legrosszabbra, csereszabatosak-e Bardellával az elnökválasztás szempontjából?

– Jordan Bardellával évek óta politikai párost alkotunk, ami számunkra a bizalmat és az egymást kiegészítő képességeket jelenti. Éppen ezért nem vagyunk felcserélhetők! De ha az igazságszolgáltatás megakadályoz abban, hogy elinduljak, Jordan lesz a jelöltem, a mi jelöltünk. Megvan hozzá minden képessége. Ebben az esetben teljes támogatásomat élvezni fogja, ahogy, ebben biztos vagyok, több millió francia emberét is.

– Napjainkban a népszuverenitás válságát éljük: sok szempontból már nem az európai polgárok akarata érvényesül, sokkal inkább politikai ideológiai értékek kerülnek előtérbe, amelyeket az elit jogi és politikai eszközökkel próbál meg ráerőltetni a szuverén tagállamokra. Lesz-e reneszánsza Rousseau és a demokrácia hazájában a népszuverenitásnak?

– Mélyen meg vagyok győződve róla, hogy igen, mert a népszuverenitás politikai és történelmi kultúránk egyik meghatározó szervezési alapelve. Éppen ezért szerepel a programomban a népszavazás intézményének megnövelt szerepe, természetesen a migráció témájában is, de nem kizárólag abban. Egy politikai mozgalom küldetése lényegében az, hogy testet adjon a többségi akaratnak, hogy megvédje, képviselje és megvalósítsa az emberek szándékait. De való igaz, több évtized technokrata irányítása után Európában ez az alapvető igazság egyesek számára már-már felforgató gondolatnak tűnhet (nevet).

– A magyar kormány volt az első Európában, amelyik megkérdezte az embereket az illegális migrációról. Hogy áll az önök terve az erről szóló népszavazási kezdeményezésről?

– Programunkat teljesen átlátható módon mutattuk be a francia népnek a 2022-es elnökválasztási kampány során. Ez a terv lehetővé teszi majd, hogy végre visszavegyük az irányítást a migrációs politikánk és az állampolgársági jogunk felett, ahogyan azt a honfitársaink követelik. Ez a szöveg ma készen áll arra, hogy a szuverén nép szavazására bocsássuk. Alig várom, hogy ez a nap elérkezzen.

– A francia Védelmi és Nemzetbiztonsági Tanács ülésén nemrég bemutatták a francia hírszerző szolgálatok által a Muszlim Testvériség beszűrődéséről készített jelentést, amely szerint súlyos veszélyt jelent az iszlamista beszivárgás a francia köztársaságra. Végső céljuk az iszlám törvénykezés, a saria bevezetése, és áthelyeznék cselekvési területüket Európába azzal a szándékkal, hogy erőteljes, tervezett és jól kidolgozott módon beszivárogjanak a közéletbe. Ki fogja megvédeni az európaiakat ettől?

– Először is elmondom, kik nem fogják megvédeni őket soha: az Európai Bizottság és a hagyományos pártok. Európa népei ezt már nagyon is jól megértették. Az európai közvélemény ma teljes mértékben tisztában van az iszlamista veszéllyel, amelyre a Nemzeti Tömörülés már évtizedek óta figyelmeztet. Nem is olyan régen még összeesküvés-elméletnek bélyegezték, ha valaki szóba hozta ezt az egzisztenciális fenyegetést. Ma már szinte közmegegyezést képez, kivéve néhány szélsőbaloldali pártot, amelyek gyakorlatilag a behódolást választották. A holnap patrióta többségeinek együttműködése Európa-szerte kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy véget vessünk az iszlamizmus terjedésének és megnyilvánulásainak a társadalmainkban.

– Brüsszelben egy birodalmi gépezet üzemel, amely el akarja törölni a nemzetállami szempontokat, és a válságokból és kudarcokból a lernéi Hüdra módjára még több fejjel kerül ki. Hogy állunk Brüsszel elfoglalásával?

– „Százszor is újra kell kezdeni a munkát” – tartja a francia közmondás. Választásról választásra folyamatosan építjük azt a patrióta többséget, amely hamarosan az Európai Unió sorsát fogja meghatározni. Ez egy mély és megállíthatatlan választói dinamika. És éppen ezért az Európai Bizottság egyre támadóbb hangnemet és módszereket alkalmaz a nemzeti demokratikus megnyilvánulásokkal szemben, mert ezek közvetlenül fenyegetik azt az antidemokratikus rendet, amelyet igyekeznek fenntartani. Éberen kell figyelnünk tehát minden ilyen esetre, fel kell hívnunk rá a közvélemény figyelmét, amikor csak szükséges, és nem szabad semmit szó nélkül hagyni. A patrióták győzelme nemsokára megjutalmazza erőfeszítéseinket, ebben biztos vagyok.

– Az európai alapnépesség minden országban csökken, ezzel párhuzamosan a bevándoroltak aránya nő. A magyar kormány nyíltan meghirdette akcióit a népességfogyás lassítására vagy akár megállítására. Mi a helyzet Franciaországban, és hogyan látja Nyugat-Európa jövőjét ebben a kontextusban?

– A francia demográfiai helyzet dinamikája rendkívül aggasztó. Hogy csak későn ismertük fel ennek súlyát, annál is érthetőbb, mert hosszú ideig Franciaország kivételnek számított Európában. Ma azonban a teljes termékenység arányszám, az 1,6 a legalacsonyabb 1945 óta. Ez az európai demográfiai tél a létünket fenyegeti, és nagyon ambiciózus családpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé egész Európában. Ez természetesen óriási feladat, amely évekig velünk marad, bármilyen forgatókönyv valósuljon is meg. E veszély a következő francia elnökválasztási kampány egyik központi témája lesz. Meggyőződésem, hogy ha újra jövőképet és jóléti perspektívát tudunk adni népeinknek, akkor sikerül elindítani egy demográfiai fordulatot.

– Az orosz kultúra elszakíthatatlan része az egyetemes európai kultúrának, elég, ha Tolsztojra, Csehovra, Bulgakovra vagy Muszorgszkijra, Sosztakovicsra vagy akár Chagallra, Kandinszkijra és még számos alkotóra gondolunk. Lát-e esélyt arra, hogy az ukrajnai háború lezárását követően Nyugat-Európa képes legyen rendezni a viszonyát Kelet-Európával, azaz Oroszországgal is?

– Nemcsak hogy képes rá, de kötelessége is. Az ilyen kiegyensúlyozott kapcsolatok alternatívája a folyamatos háborús állapot, amelyet soha nem fogok elfogadni, mert ez további ezrek halálához vezetne. Ezért a mi feladatunk lesz a következő években ezeknek a kapcsolatoknak a helyreállítása, az ellenkezőjét állítani felelőtlenség és tudatlanság lenne egyszerre.

– A geopolitikánál maradva, De Gaulle-nak egy fontos öröksége az egyenlő távolság politikája (equidistance). Vagyis amikor a független Franciaország azonos távolságot próbált tartani Kelet és Nyugat között. Ezt mi ma úgy hívjuk, hogy konnektivitás. Szerintünk csak ilyen, kölcsönös előnyökön és tiszteleten alapuló politika vezethet Európa versenyképességének növeléséhez. Mi a Nemzeti Tömörülés viszonyulása ehhez a kérdéshez?

– Ez valóban mélyen De Gaulle-i felfogás. Mindig is nemzetközi identitásunk részét képezte, hogy Franciaország egy észszerűségre és egyensúlyra törekvő hatalom, ahogyan maga a francia nép is. Ami Magyarországnak a konnektivitás, az nekünk a nem igazodás politikája (non-alignement). Ez az álláspont ráadásul jelentős befolyásszerző eszköz is, hiszen lehetővé teszi számunkra, hogy bizalmi alapon folytassunk párbeszédet számos szereplővel. Mélységesen érzékelem azt a várakozást, hogy sok klasszikus partnerünk Európában, de például Afrikában is kívánja ennek a történelmi szerepnek a visszatérését, amelyet Emmanuel Macron kiszámíthatatlan politikája és stratégiai látásmódjának hiánya 2017 óta súlyosan meggyengített.

– Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszterrel folytatott ma tárgyalást, aki francia konzervatív fiatalok hívására érkezett Párizsba egy Ukrajna gyorsított uniós felvételéről szóló fórumra. A legfontosabb kérdés ma Brüsszelben Ukrajna felgyorsított csatlakozása az Európai Unióhoz, amit az Európai Bizottság elnöke már 2030-ig levezényelne. Bóka János európai körútjának tapasztalataiból is látszik, hogy az európai fiataloknak komoly aggályaik vannak, féltik Európa versenyképességét, a munkaerőpiacot, a mezőgazdaságot, és nem akarnak további eurómilliárdokat fizetni az ukránoknak. Ezzel szemben a baloldali francia kormány ezután is finanszírozni akarja a háborút, Emmanuel Macron további fegyvereket és katonákat küldene Ukrajnába, puszival fogadja az ukrán elnököt. Van-e esély arra, hogy Párizsban vagy Brüsszelben meghallgassák a franciák véleményét Ukrajnáról?

– Nagyon kevés esély van arra, hogy megkérdezzék a francia nép véleményét ebben a kérdésben, ezért is fontosak az ehhez hasonló események. Minden közvélemény-kutatás egyértelműen azt mutatja, hogy a franciák többsége ellenzi Ukrajna európai uniós csatlakozását, aminek rendkívül egyszerű okai vannak. Már most is megtapasztalhattuk, milyen következményekkel járhat a határok teljes megnyitása a kereskedelem terén bizonyos ágazatokban a francia gazdaságra nézve. Ez pedig a katasztrófa. Ukrajna belépése az Európai Unióba nemcsak komoly gazdasági problémákat jelentene olyan ágazatok számára, amelyek már most is súlyosan meggyengültek Franciaországban, hanem emellett az Európai Uniót közvetlenül szembeállítaná Oroszországgal is, egyfajta lappangó konfliktust teremtve, amely Damoklesz kardjaként lebegne felettünk, és állandó fenyegetettségben tartana minket. Egy helyi konfliktust alakítana az Európai Unió és Oroszország közötti nyílt szembenállássá. Egyetlen észszerű érv sem szól Ukrajna csatlakozása mellett, különösen mivel egyáltalán nem felelnek meg azoknak a kritériumoknak, amelyeket az uniós csatlakozáshoz elvárnak. Emlékeztetnék arra, hogy az Európai Számvevőszék 2021-es jelentése a háború kitörése előtt nagyon keményen és határozottan bírálta Ukrajnát a korrupció miatt. Ezek a problémák azóta sem oldódtak meg. Jól látható, hogy az Európai Unió ismét egy válságot használ ki saját terveinek előmozdítására. Ez jelenleg nem más, mint a mindenáron való bővítés. Az ukrajnai háborút arra használja fel, hogy felgyorsítsa az eljárásokat, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem tartja be őket. Figyelmen kívül hagyja a követelményeket és kritériumokat, és kényszerhelyzetbe hozza a kormányokat. Emmanuel Macron természetesen támogatja a csatlakozást, de a francia nép ellene van. De hát Macronnak már csak két éve van hátra, utána vége. Ez azért mégiscsak jó hír az egész történetben.

– Brüsszel orosz rulettet játszik Ukrajnával, kockáztatja Európa jövőjét, békéjét és biztonságát. Miért ez a háborús pszichózis, miért akarnak mindenáron felvenni egy háborúban álló országot az Európai Unióba?

– Az Európai Uniónak az a meggyőződése, hogy létét az Oroszországgal való szembenállás határozza meg. Ukrajna nyilvánvalóan a legjobb eszköz arra, hogy ezt a magas intenzitású konfrontációt fenntartsák Oroszországgal, akár kereskedelmi, akár diplomáciai tekintetben. Valahányszor felmerül a béke felé vezető utak felvázolása, akár csak felvetődik a békés megoldás lehetősége, az Európai Unió rögtön arra ösztönzi Ukrajnát, hogy tanúsítson ellenállást és ne legyen nyitott semmiféle tárgyalásra. Nyilvánvaló, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti feszültségek eszkalálódásának egyik oka éppen az volt, hogy utóbbi az Európai Unióhoz történő közeledést tűzte ki célul, kezdve egy szabadkereskedelmi megállapodással. Az EU-nak van tehát egy eszköze, amely igen hatékonyan képes magas szinten tartani a feszültséget.

– Beszéljünk az Európai Néppártról. Az Ukrajnát támogató magyar ellenzék nyilvánvalóvá tette, hogy Manfred Weberrel kötöttek szövetséget arra, hogy bábkormányt hozzanak létre Magyarországon, és elmondták: minél rosszabb Magyarországnak, annál jobb nekik. Ez komoly mélypont, jól mutatja, hogy az Európai Néppárt az elmúlt években teljesen balra sodródott. Hogyan látja most a Néppártot?

– Nos, az Európai Néppárt valójában a hagyományos pártok összessége, amelyek súlyos felelősséget viselnek országaink jelenlegi drámai helyzetéért. Minél kevesebb szavazójuk van, annál inkább autoriter módon viselkednek, múltbeli győzelmeikből próbálnak megélni, és meg akarják őrizni a hatalmukat, rá akarják kényszeríteni másokra a nézeteiket. El akarják kerülni a felelősségre vonást, vagyis annak a vizsgálatát, hogy ők mennyiben okolhatók a kialakult helyzetért, legyen szó a migrációról, a gazdaságról vagy Európa világpolitikai súlyának elvesztéséről. Ez mind az ő mérlegük. Koalíciókat alkotnak, hogy megvédjék azokat az álláspontokat, amelyek valójában védhetetlenek. Mert objektívan nézve, Ukrajna belépése az Európai Unióba nem védhető. Nincs egyetlen pozitív hozadéka sem az európaiak vagy az európai országok számára, csak hátrányokkal jár. Ezért próbálják ezt a döntést kizárólag erkölcsi megfontolásokkal igazolni, hiszen objektív és gyakorlati szempontól káros és mérgező. Csakhogy ha közelebbről megnézzük, világossá válik: az ő erkölcsük mindig a helyzettől függ, képlékeny és következetlen.

– Orbán Viktor miniszterelnök Je suis Marine kiírással fejezte ki önnel való szolidaritását a közösségi médiában. Magyarországon nagy küzdelmet folytat a jobboldal a balliberális médiatúlsúllyal szemben, nemrég létrejött a miniszterelnök kezdeményezésére a Harcosok Klubja, ami egyfajta online forradalom a részben külföldi finanszírozásból működő, globalista programot követő médiumok serege ellen. Mik a francia tapasztalatok e téren, és mit üzen a magyar patrióta harcosoknak?

– Először is engedje meg, hogy elmondjam, rendkívül meghatott Orbán Viktor támogatása, akit az egyik legélesebb eszű, legintelligensebb és legbátrabb európai vezetőnek tartok. Az általa vívott harc rendkívül nehéz, mégsem tért le soha az útjáról, ez az első megjegyzésem. Másodszor, teljesen igaza van: a közösségi médiában zajló küzdelem rendkívül egyenlőtlen, mert ezeknek a platformoknak a hátterében – amelyek ellenfeleink kezében vannak – óriási pénzügyi források állnak, néha még számítógépes botok is. Ezzel szemben mi ezt a harcot becsületesen vívjuk, a saját erőnkkel, valódi emberekkel és nem gépekkel vagy algoritmusokkal. Mi is megtapasztaljuk Franciaországban a közösségi média támadásait, amelyeket gyakran a szélsőbaloldal szervez rendkívül agresszív módon, és a céljuk nem más, mint a vezetőink, képviselőink, szavazóink megfélemlítése. De rossz ellenfelet választottak, mert mi is harcosok vagyunk, és ennél jóval több kellene ahhoz, hogy eltérítsenek bennünket a küzdelmünktől. Az önök által vállalt misszió kulcsfontosságú. Különösen azért, mert ma ugyan az Európai Unió sokat beszél a külföldi beavatkozásokról, de látványosan szemet huny azok felett a befolyások felett, amelyek éppen a közösségi médián keresztül történnek. Például a Soros-féle struktúrák és az ilyen szervezetek sokasodása révén, amelyek olyanok, mint a matrjoska babák: az egyik szervezetben van egy másik, abban egy újabb és így tovább. Ez aztán egy rendkívül sűrű hálózatot hoz létre. Mi viszont azért vagyunk erősek a közösségi médiában, mert az igazságot mondjuk. Ez a mi igazi erőnk, és ezt a világ összes pénzével sem lehet elérni, ha valaki hazugságokra építkezik. Ezért úgy gondolom, hogy rendkívül pozitív, amit önök csinálnak. Stratégiájukat minden olyan országban alkalmazni kellene, ahol a mieinkkel azonos elveket védelmeznek.

– Tavaly év végén készített a Demokrata interjút Jordan Bardellával, aki akkor arról beszélt, azon dolgoznak, hogy újra eljöjjön Alain Delon Franciaországa. Hogy állnak ezzel a projekttel?

– Ez az egyik legfőbb kérdés, amelyben a francia népnek döntést kell majd hoznia a következő években. Mert Alain Delon Franciaországa az elegancia, a tisztelettudás és a jólét Franciaországa volt. Vagyis egy életstílus, az a sajátos, szelíd francia életérzés, ami mára szinte teljesen eltűnt, elveszett az elmúlt évtizedek során. Elég csak megnézni, mi történt a PSG Bajnokok Ligája győzelme után… Pedig ez a Franciaország még megvan, csak nem látni, lejáratták, kigúnyolták, nevetségessé tették a progresszív erők. De még mindig itt van, csak újra láthatóvá kell tenni. Én már régóta Franciaország újjászületésének gondolatát képviselem, ez egyfajta párhuzam a reneszánsz korával. A reneszánsz ugyanis nemcsak az obskuritás, a feudalizmus elleni küzdelmet jelentette, hanem a szépség visszatérését is. A mai világban a ránk erőltetett csúfság gyakran egy pusztító ideológia eszköze. Ezért mi a szépség védelmére kelünk. És úgy gondolom, hogy Jordan Bardella egyfajta fizikai megtestesítője ennek az Alain Delon-i Franciaországnak: megjelenésében is az eleganciát, a tartást, azokat az értékeket képviseli, amelyekkel azonosulni tudunk, és amelyeket újra látni szeretnénk Franciaországban.