Jó barátság, kemény szavak

Nagy nemzetközi konferenciát hívna össze elnöksége első évében Joe Biden, ahol a liberális demokráciát hirdető kormányok megvitatnák, hogyan lehet „megvédeni a világot” az illiberális rendszerektől. A hír valószínűleg Magyarországra nézve sem ígér sok jót. Könnyen lehet, hogy az új amerikai kormány a hazai ellenzék mellett tör lándzsát a kormány ellenében.

A demokraták és hazánk

A demokraták és a hazai baloldal afférja nem ma kezdődött. Glant Tibor, a Debreceni Egyetem Észak-amerikai Tanszékének vezetője rámutat, hogy a Kádár-korszakban a magyar kommunista vezetés az amerikaiak szemében sikerrel vedlett át az 1956-os forradalom vérbe fojtóiból a kedvenc keleti barakkot vezető partnerekké. A két ország közötti nyitás keretében 1978-ban az akkor még szenátor Joe Biden is járt hazánkban nászútja alkalmával, amit kihasználva a kommunista elit számos tagjával találkozott. Az amerikai külügyminisztérium, vagyis a State Department technokratáinak zöme azóta is jellemzően a demokratákhoz húz, az ő viszonyuk hazánkhoz így a mai napig meghatározza a két ország kapcsolatait.

– A State Department a rendszerváltás előtt és azóta is megtartotta jó kapcsolatát a szocialista vezetéssel – fejti ki Glant Tibor. – Ennek jellegéről sokat elárul Mark Palmer (Reagan volt budapesti nagykövete, majd az amerikai külügyi tárcának a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára) memoárja. Ebben a politikus elmeséli, hogy az 1980-as évek végén ő javasolta az MSZMP-s elitnek (konkrétan Grósz Károlynak), hogy a rendszerváltáskor politikai hatalmukat gazdasági befolyásba mentsék át.

Az SZDSZ-hez köthető értelmiséghez fűződő informális kapcsolat az elkövetkező évtizedben is megmaradt, így a magyar liberális elit a State Department Magyarországról szerzett értesüléseinek fontos előszűrőjévé vált. Noha a konzervatív Fidesz megítélése ennek következtében soha nem volt túl kedvező a demokraták körében, a viszony az ezredfordulót követően vált igazán hűvössé.

– 2008-ban Orbán Viktor is részt vett John McCain kampánygyűlésén, a Fellegi Tamás volt fejlesztési miniszter által szervezett washingtoni magyar lobbicsoport pedig százezer dollárral támogatta McCain intézetét. Ezzel Magyarország, pontosabban a kormánypárt belépett az amerikai politika porondjára, így a támadások kereszttüzébe került, hiszen a demokraták immár rajta keresztül, közvetve a republikánusokat is támadták – mondja Glant Tibor.

Mindez persze nem állt meg a retorikánál: a Bajnai Gordon által 2011-ben alapított Haza és Haladás Alapítvány több mint százmillió forintot kapott egy Clinton-közeli think tanktől, a Center for American Progresstől.

– Bajnai Gordon támogatása a Közel‑
Keleten és Latin-Amerikában bevett amerikai gyakorlatot követte. Ennek értelmében a State Department kiválaszt egy esetleg angolszász egyetemet végzett, jó nyugati kapcsolatokkal bíró, angolul jól beszélő, az amerikai demokráciafelfogást teljes mértékben osztó politikust, akitől aztán érdekeinek feltétel nélküli képviseletét várja – összegzi Glant Tibor.

Az Obama-kormányzat utolsó éveiben a támadások sűrűbbé váltak, majd 2014 őszén csúcsosodtak ki, amikor az Egyesült Államok megtagadta a beutazást hat meg nem nevezett, korrupcióval megvádolt magyar köztisztviselőtől. Október végén pedig André Goodfriend ügyvivő is ott volt az internetadó elleni tüntetésen, amelynek a résztvevői később megrohamozták a Fidesz Lendvay utcai székházát. (A támadásban az amerikai diplomata természetesen nem vett részt.)

Miután aztán a Békemenettel utcára vonuló százezrek egyértelművé tették, hogy nincs társadalmi bázisuk az efféle hatalombuktató törekvéseknek, a támadások alábbhagytak. Közben azonban a Fidesz holdudvara minden korábbinál tudatosabban kezdte építeni a kapcsolatokat a republikánusok intézményeivel, ami természetesen nem volt szimpatikus a demokratáknak. A Clinton-közeli erők különösen rossz néven vették, hogy 2016-os tusványosi beszédében Orbán Viktor elsők között foglalt állást Donald Trump mellett.

A republikánus elnök viszont meghálálta a gesztust, a diplomáciai támadások csillapodtak. Noha egy demokrata kormány bizonyára offenzíva alá vette volna Magyarországot a CEU körüli harcok nyomán, Soros György és Hillary Clinton köreinek összefonódása miatt a Donald Trump által kinevezett nagykövet nem avatkozott be az ügyekbe. Legalább ennyire fontos gesztus volt, amikor 2018-ban a Trump-kormányzat befagyasztotta az Objektív média támogatása Magyarországon nevű program finanszírozását, melynek keretében a jellemzően vidéki, kormánykritikus orgánumok jutottak volna forráshoz.

A Trump-adminisztráció által delegált nagykövet, David B. Cornstein 2020. október 30-án fejezte be magyarországi szolgálatát. Hogy az új vezetés kit küld, egyelőre bizonytalan. Glant Tibor rámutat, hogy Magyarországra, hazánk méretei és amerikai szempontból periferikus pozíciója miatt, a mindenkori amerikai kormány jellemzően nem karrierdiplomatát, hanem politikai kinevezettet delegál nagykövetnek. Az Obama-vezetés alatti tapasztalatokból kiindulva most is jó esély van arra, hogy a diplomáciában kevésbé jártas, ellenben politikailag elkötelezett nagykövet érkezzen, aki aztán közeli kapcsolatot alakít ki egyes ellenzéki politikusokkal, értelmiségiekkel és sajtómunkásokkal.

Glant Tibor szerint ugyanakkor a kapcsolatok várható alakulásának az irányáról következtetéseket elsősorban nem a nagykövet, hanem a Deputy Chief of Mission, vagyis a helyettes küldöttségvezető személyéből lehet majd levonni, aki karrierdiplomataként a követség tényleges diplomáciai munkáját koordinálja.

Ami valójában számít

– Az amerikai–magyar viszonyban külön kell választani a retorikát és azokat az ügyeket, amelyeknek valóban tétjük van – mondja a Demokratának Magyarics Tamás, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének professzora, rámutatva, hogy a gazdasági kapcsolatok még Obama alatt is zavartalanok voltak a két ország közt. Változás most sem várható, hiszen ezeknek a megromlása egyik félnek sem érdeke: Magyarországon ma nagyjából 1500 amerikai vállalat több mint százezer munkavállalót foglalkoztat.

Legalább ennyire jó Magyarics Tamás szerint a katonai együttműködés. Magyarország még 2014-ben vállalta, hogy a védelmi kiadásai a NATO által előirányzottakkal összhangban 2024-re elérik a GDP két százalékát. Idén augusztusban Benkő Tibor honvédelmi miniszter és David Cornstein amerikai nagykövet szándéknyilatkozatot írtak alá: Magyarország egymilliárd dollár értékben vásárol légvédelmi rendszert az Egyesült Államoktól.

– Egyeznek továbbá az amerikai és magyar elképzelések Európa Oroszországtól való energiafüggőségének enyhítéséről is, melynek egyik konkrét, mindkét fél által szorgalmazott eszköze a cseppfolyósított gáz és az észak–déli gázfolyosó lenne – sorolja a kapcsolódási pontokat Magyarics Tamás.

A professzor rámutat arra is, hogy az Egyesült Államok számára Magyarország elsősorban tágabb geopolitikai kontextusban érdekes.

– A hidegháború idején a szovjet–amerikai, ma pedig az orosz–amerikai és egyre inkább kínai–amerikai szembenállás hat ki a magyar–amerikai viszonyra. A demokrata adminisztráció az eddigieknél keményebben készül fellépni Pekinggel szemben, ennek érdekében egységfrontot szándékozik kiépíteni szövetségeseivel – magyarázza Magyarics Tamás. Úgy látja: a jövőben nemcsak hazánk, de a keleti nyitásban érdekelt 16+1-ek is nyomás alá kerülhetnek, és feszültségek várhatók az Európába irányuló kínai 5G-techológia kapcsán is.

De fontos Ukrajna NATO-hoz való csatlakozásának a kérdése is. A demokrata kormányok jellemzően a hidegháborús Oroszország politikát viszik tovább, ezért céljuk, hogy Kijev minél közelebb kerüljön az euroatlanti közösséghez, amit viszont Magyarország most akadályoz.

– Fontos, hogy a magyar kormány és hold­udvara egyértelművé tegyék, hogy Ukrajna NATO-integrációjának a vétója mögött nem elvi problémák – és főleg nem a hazai ellenzék által sugallt területi revíziós törekvések – állnak, hanem tényleg kizárólag a kárpátaljai magyar kisebbség védelme – vélekedik Glant Tibor.

Informális nyomásgyakorlás

– Egyelőre nem látszik még, hogy az Obama-kormányzat utolsó éveinek kioktató külpolitikája tér-e vissza, vagy pedig egyfajta ignorálás – mondja Magyarics Tamás. Glant Tibor nem zárja ki, hogy Magyarországot a jövőben is belpolitikai célokra használják fel a demokraták, rosszabb esetben pedig hazánkon keresztül is ütik majd tovább a republikánusokat.

Magyarics Tamás szerint a demokrata adminisztrációnak számos eszköze van az informális nyomásgyakorlásra. A különféle NGO-k támogatása csak az első a sorban. Elképzelhető, hogy ismét amerikai forrásokhoz jutnak különféle ellenzéki orgánumok, és az sem lehetetlen, hogy az informális kapcsolatrendszereket kihasználva Magyarországra rossz fényt vető anyagok jelennek meg rangos amerikai médiumokban, munícióval látva el a hazai ellenzéket. A közösségi média pedig szintén számos lehetőséget kínál a nyomásgyakorlásra.

Ahogy egyes demokrata körök egykor Bajnai Gordont támogatták, úgy lehet, hogy a jövőben az ellenzék erősebbnek tűnő csoportjai irányába kezdenek el tapogatózni. Mindezekkel együtt a demokrata adminisztráció nem feltétlenül érdekelt a Fidesz-kormány bukásában, hiszen a németek és oroszok közti régió politikai stabilitása az első világháború óta prioritást élvez a térséggel kapcsolatos amerikai politikában.

– Az Egyesült Államoknak semmiképp nem érdeke, hogy Magyarországnak gyenge kormánya legyen. Márpedig ellenzéki győzelem esetén ez is benne van a pakliban – mondja Magyarics Tamás. – Az már persze más kérdés, hogy a formális és informális csatornákon milyen információk és helyzetértékelések jutnak el a döntéshozókhoz és a fősodrú médiához az itthoni állapotokról – teszi hozzá.