Fotó: YouTube (képernyőfotó)
Hirdetés

Az exhumálást februárban rendelte el a spanyol kormány, de Franco leszármazottai a bírósághoz fordultak, amely júniusban átmeneti intézkedésként felfüggesztette a síráthelyezés végrehajtását.

A hattagú bírói testület egyhangúlag hozott keddi döntésével elutasította a család keresetét, amellyel megpróbálta megakadályozni az exhumálást.

A bíróság azt is megállapította, hogy nem lehet a volt diktátort a Madrid belvárosában található Almudena katedrálisban újratemetni, amit a hozzátartozók az egyetlen elfogadható helyként neveztek meg.

A határozat részletes indoklását a napokban teszi közzé a legfelsőbb bíróság, amelynek épülete előtt a diktatúra áldozatainak hozzátartozói gyűltek össze délelőtt, hogy együtt várják a döntést.

Volt, aki az elhunyt áldozatok fényképeit mutatta fel, más köztársasági zászlót feszített ki, és mindannyian skandálva követelték az exhumálást, amelynek engedélyezését kitörő örömmel fogadták.

„A spanyol demokrácia nagy győzelmének” nevezte a határozatot Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök Twitter-üzenetében.

Mint írta, „a kormány cselekedeteit mindig az az elszántság vezette, hogy jóvátegye a francóizmus áldozatainak szenvedését.”

A szocialista kormány 2018 júniusában egyik első intézkedéseként jelentette be Franco exhumálásának tervét. Egyik fő érve a síráthelyezés mellett az volt, hogy egy demokratikus országban nem őrizheti mauzóleum egy diktátor emlékét. Az erről szóló kormányzati előterjesztést a spanyol parlament tavaly szeptember közepén szavazta meg.

A kabinet idén márciusban azt is meghatározta, hogy Francót a főváros környékén található El Pardo-Mingorubbio temetőjében temessék újra, ahol felesége, Carmen Polo Martínez-Valdés is nyugszik 1988 óta.

A Franco család azonban minden lehetséges jogi eszközt fel kíván használni az exhumálás meghiúsítása érdekében.

Luis Felipe Utrera-Molina ügyvéd a spanyol közszolgálati televíziónak úgy nyilatkozott, hogy készek a spanyol alkotmánybírósághoz vagy akár az Emberi Jogok Európai Bíróságához is fordulni.

Spanyolországban 36 éven át, a spanyol polgárháború 1939-es befejezésétől egészen a tábornok 1975-ben bekövetkezett haláláig tartott Francisco Franco diktatúrája.

Uralma, a monarchista-nacionalista jobboldali és a köztársaságpárti baloldali erők között zajló polgárháborút követően kemény megtorlásokkal kezdődött, több ezer embert bebörtönöztek, és legkevesebb 30 ezer embert kivégeztek.

A Madridtól mintegy 50 kilométerre található, gigantikus kőkeresztjéről már messziről látható Elesettek Völgye a diktátor polgárháborús győzelmének jelképeként épült több ezer fogoly rabszolgamunkájával.

Mivel a bazilika hatalmas kriptája túl nagynak bizonyult, Franco odaszállíttatta a köztársaságiak oldalán elesettek holttesteit is a hozzátartozók beleegyezése vagy tudomása nélkül. Hivatalos becslések szerint 30 ezer embert temettek el ott, egyes történészek azonban ennek legalább a dupláját tartják reálisnak.

A diktátor exhumálásának kérdése újranyitotta Spanyolországban a közéleti vitát arról, hogy ezzel csupán a sebeket tépik fel vagy valóban a megbékélést szolgálják.