Kancellár második nekifutásra

Név szerinti, úgynevezett próbaszavazással kezdődött a nap. Ez bevált gyakorlat minden olyan fontos döntés előtt, ahol biztosítani kell a többséget. A CDU–CSU és az SPD képviselői a kancellárválasztást megelőzően külön üléseztek. Ekkor még mindenki biztos volt abban, hogy Friedrich Merz megválasztása alig egy órán belül eldől.

Ám amikor a házelnök kihirdette a végeredményt, megfagyott a levegő az ülésteremben. Merz a szükséges 316 igen szavazat helyett csak 310-et kapott. Hat voks hiányzott a kancellárrá választásához, ami egyébként bőven meglett volna a CDU–CSU és az SPD 328 képviselőjének igen szavazatával, akik teljes létszámban meg is jelentek. 18 képviselő azonban megvonta Merztől a bizalmat. Közülük hárman tartózkodtak, a többiek nemmel voksoltak. Az eredmény kihirdetésekor sokan először fel sem fogták, mi történt.

Az ülésteremben a döbbenet mély csendje. Merz minden erejével megpróbálja megőrizni a nyugalmát. Zsebre teszi a jegyzetét, a tollát. Hirtelen feláll és kisiet a teremből. Egy szót sem szól. Bámuló tekintetek követik. Felesége és két lánya megkövült arccal nézi a vendégkarzatról.

Merz az irodájába siet, Lars Klingbeil, az SPD elnöke összegyűjti a képviselőket. A CDU-sok tapssal köszöntik a kancellárjelöltjüket, de közben mindenki tudja, hogy az árulók is ott vannak és a többiekkel együtt tapsolnak.

– Ez a hajó léket kapott – jegyzi meg az egyik CDU-s képviselő. Merz kezdetben hallgat, hagyja, hogy frakcióvezetője, Jens Spahn tegye a dolgát. Spahn felteszi neki a kérdést: Ma akarod? A gyors, még aznapi újabb választási körhöz kétharmados többségre van szükség. Enélkül csak három nap múlva, pénteken lehet megismételni a kancellárválasztást. A kétharmadhoz azonban szinte minden frakció szavazata kell, a Zöldek mellett az AfD vagy a Die Linke (Baloldal) voksai.

A sikertelen kancellárválasztás azonnali negatív hatást gyakorolt a részvénypiacokra. A DAX enyhe emelkedéssel kezdte a napot, miután azonban kiderült, hogy a CDU jelöltje megbukott az első fordulóban, a vezető index zuhanni kezdett.

A Bundestagban ott vannak a külföldi újságírók, érkeztek az első nemzetközi reakciók. Ha sokáig várnak, bármi megtörténhet. Kormányellenes tüntetések, elszabaduló indulatok…

A tárgyalás órákon át zárt ajtók mögött zajlik. Az ügyvédek a paragrafusokban kutatnak, a helyzet bonyolultabb annál, mint ahogy sokan elképzelték: a törvény értelmében napokig nem történhet semmi. Leghamarabb pénteken lehet újra szavazni. Vagy el kell térni a házszabálytól, de azt csak kétharmados többséggel lehet. Ahhoz pedig muszáj tárgyalni az ellenzékkel. Konkrétan a Baloldallal, mivel az AfD-vel minden együttműködés kizárt. Bár az Alternatíva azonnal jelezte, hogy megszavazza a napirendtől való eltérést és az aznapi kancellárválasztás második fordulóját.

Merzék mégis úgy döntenek, hogy a Baloldal szavazatait kérik, noha korábban velük is kizárták az együttműködést.

– Ilyen helyzetben figyelmen kívül kell hagyni a párt határozatait – tanácsolja Serap Güler (CDU), aki ezzel a mondattal megnyitotta az utat a kancellárválasztás második fordulója előtt. Így történhetett meg, hogy a Baloldal, a kommunista SED utódpártja lett a királycsináló az egykor egyértelműen antikommunista CDU kancellárválasztásán.

Alexander Dobrindt (CSU) kinevezett belügyminiszter azonnal megtette az ehhez szükséges lépést: ő állapodott meg Janine Wisslerrel, a Baloldal társelnökével, és nem zárta ki, hogy a jövőben is sor kerülhet hasonlóra a kétharmados többség biztosítása érdekében. A jelenlegi Bundestagban a CDU–CSU és az SPD mellett a Zöldek és a Baloldal képviselőinek a szavazata is kell a kétharmadhoz, ha az AfD-t továbbra is karanténban akarják tartani.

Hogy ki volt az a 18 képviselő, aki meg akarta buktatni a kancellárt, nem derül ki egyhamar, mivel a voksolás titkos. Mindkét frakció azt állítja magáról, hogy a Merz ellen szavazók nem közülük valók. De tagadhatatlanul voltak jelek mindkét pártban: tömeges kilépések a CDU-ból Merz megszegett választási ígéretei és a hatalmas adósságcsomag miatt.

Az SPD-nél a tárcák elosztása miatt. Boris Pistorius kivételével az SPD valamennyi miniszterét leváltotta. Voltak olyan SPD-s képviselők, mint például Sebastian Roloff, aki azt mondta nemrégiben, hogy legalább hárommaréknyi Merz-ellenlábasról tud. Most azt állítja, hogy Merzre szavazott és nem ismer senkit, aki ellene szavazott volna.

Délután 16 óra 15 perckor a második körben 325-re nőtt az igenek aránya, hárman továbbra is tartózkodtak. De ezzel már együtt lehet élni. Friedrich Merz mégis kancellár lett.

A történelmi fiaskó után a nemzetközi sajtóban futótűzként terjedt a hír. A Kreml is elmondta a véleményét. Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy „az elmúlt években Németország oly mértékben elveszítette szuverenitása, tekintélye és nemzetközi szerepvállalása maradványait, hogy az arcok a berlini politikai olimpia színpadán már nem játszanak szerepet”.

A Kommerszant című moszkvai napilap szerint „bárhogy lesz is, az elmúlt nap viharos eseményei megmutatták, hogy Németországban nem lehet politikai stabilitásra számítani. Merz csak a második szavazási körben lett megválasztva, ami rámutat a nagykoalíció gyengeségeire már kezdettől fogva. A nyilvánvaló egység hiánya és a kölcsönös bizalom alacsony szintje lesz a fő probléma, amelyet a kormánynak kezelnie kell, még mielőtt nekilátna megvalósítani a programját.”.

A londoni Financial Times szerint „ez az incidens összetört valamit, ami az újonnan megválasztott kancellárok számára a legfontosabb: a tekintélyt”.

A Die Presse című osztrák lap ezt írta: „Ilyesmi még soha nem fordult elő a Német Szövetségi Köztársaságban. De legalább a reakció ismerős volt. A sikertelen szavazást nemzeti válságnak és Németország katasztrófájának nevezni tipikusan német, a kollektív hiperventiláció aktusa. A nemzeti válság végül hat órán át tartott, de a túlzásoktól függetlenül ez a kedd még sokáig sajog majd a csontokban. Az új kancellár megsérült.”

Az olasz Corriere della Sera szerint „ilyen kudarcra még nem volt példa. Németország még soha nem látott helyzetben van, amelyből Merz erősen meggyengülve kerül ki. Győzelem helyett ez a káosz napja, amely az európai szövetségeseket tanácstalanná teszi és elbizonytalanítja.”.

„Váratlan és kijózanító visszaütés Merznek” – írja a The New York Times. A lap úgy véli, Németországra egyre nagyobb nyomás nehezedik mind gazdasági, mind biztonság- és külpolitikai szempontból.

A dán Politiken című lap így vélekedett: „Merz megbotlott. Európa aggodalommal nézi, amint Németországot megrázza egy váratlan politikai dráma. Ez bizonytalanságot kelt a kontinens vezetésével kapcsolatban egy olyan turbulens időszakban, amikor a problémák egyre halmozódnak.”

A választási kudarc minden eddiginél jobban rávilágít három dologra. Az első, hogy milyen ingatag az a többség, amire Friedrich Merz kormánya épít. A második, hogy a képviselők már nem riadnak vissza az ellenállás eszközeitől, például a frakciófegyelem megsértésétől, ami korábban a Bundestagban elképzelhetetlen lett volna. Végül a harmadik, hogy Friedrich Merz kormánya a baloldali alkuk és kompromisszumok kormánya lesz, amely számára nem a CDU ígéreteinek, hanem a hatalomnak a mindenáron való megtartása lesz a legfontosabb.