Elszólás vagy provokáció?
Kimaradni, minden áron!
Kár szépíteni, Annalena Baerbock kijelentette, hogy Németország háborúban áll Oroszországgal. Sőt, nemcsak Németország. A többes szám használata arra utal, hogy a német külügyminiszter értelmezésében a teljes EU hadban áll Moszkvával. Nekünk viszont Magyarország biztonsága az első, ezért Magyarország nem áll háborúban senkivel – szögezte le Orbán Viktor miniszterelnök.
Baerbock szó szerint ezt mondta: „Oroszországgal állunk háborúban, nem egymással.” Nehezen tekinthető ez a kijelentés afféle freudi elszólásnak, noha a német sajtó minden igyekezettel azon van, hogy a kijelentés súlyát utólag tompítsa, mivel meg nem történtté tenni már nem lehet.
Egyes cikkek azt bizonygatják, hogy csak véletlenül csúszott ki a zöldek politikusának száján ez a szerencsétlen mondat. Ám a mondanivaló tartalmán túl legalább ennyire lényeges, hogy ezt a kijelentését Baerbock nem a konyhájában, mosogatás közben, hanem Strasbourgban, német külügyminiszterként tette. Ha csak véletlen elszólás volt, annak egyetlen következménye lehet: Annalena Baerbock azonnali lemondása. Erre azonban ez idáig nem került sor, ami azt a gyanút erősíti, hogy kijelentése nagyon is tudatos volt.
Szavai szabályos pánikot váltottak ki a német médiában, több sajtóorgánum rohamtempóban igyekszik tompítani a kijelentés okozta sokkot. A Bild megkeresésére a német külügy utólagos magyarázkodásba kezdett: „A nemzetközi jog egyértelmű. Ukrajna egyéni önvédelmi jogának támogatása az orosz támadó háborúval szemben nem teszi Németországot konfliktusban résztvevő féllé, ahogyan azt az ENSZ Alapokmánya is rögzíti” – áll a német külügyminisztérium válaszában, amit először a Bild idézett, majd több sajtóorgánum is átvett.
Moszkvában is egyre nagyobb az aggodalom az Oroszország elleni háborúról szóló nyilatkozat miatt. Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Maria Zakharova magyarázatot követel a moszkvai német nagykövettől az ellentmondásos berlini nyilatkozatok miatt: Németország egyrészt kijelenti, hogy nem részese az ukrajnai konfliktusnak, másrészt Baerbock azt állítja, hogy Európa országai háborúban állnak Oroszországgal. „Ön érti, hogy mit beszél?” – teszi fel a kérdést Zakharova.
Közben egyre emelik a tétet. Eleinte Németország csak sisakokat küldött az ukrán katonáknak és közben humanitárius segítséget nyújtott a háború elől menekülőknek. Azután haszongépjárműveket, nyergesvontatókat, határőr járműveket. Majd jöttek az aknamentesítők, a tüzérségi lőszerek, a gránátvetők, a rakétavetők. A nehéz gépfegyverek, a Gepard nevű légvédelmi harckocsik, a páncélozott járművek, a páncéltörő aknák, a Marder nevű páncélozott szállítójárművek. A 2022. január 1. és 2023. január 23. közötti időszakban a kiadott fegyverexport összértéke 2,34 milliárd euró. A teljes lista megtalálható a német szövetségi kormány honlapján.
Közben egyre nagyobb nyomás nehezedett a német kormányra, amelynek sokáig ellenállt. Németország eddig nem küldött tankokat. Múlt szerdán jött a száznyolcvan fokos fordulat. Scholz kancellár az USA és néhány EU-ország nyomására végül bejelentette, hogy Németország 14 Leopard 2-es harckocsit szállít Ukrajnának. A csomag az ukrán legénység Bundeswehr általi kiképzése mellett logisztikát, lőszert és a rendszerek karbantartását is tartalmazza. A kancellár igyekezett megnyugtatni a rémült újságírókat: arról már szó sem lehet, hogy vadászgépeket vagy szárazföldi csapatokat is Ukrajnába vezényeljenek.
– Bízzanak a kormányban! – kérte.
De vajon mire lehet alapozni a bizalmat? Még nincs egy éve, hogy Scholz kancellárt Moszkvában fogadta Vlagyimir Putyin orosz elnök. Scholz a sajtótájékoztatón leszögezte: az ő generációja még tudja, mi a háború, és minden eszközzel el szeretné kerülni. A II. világháború óta elképzelhetetlen, hogy háború legyen Európában, tette hozzá.
Nem telt el egy év, és a Scholz-kormány külügyminisztere kiejtette a száján az akár hadüzenetnek is felfogható mondatot: „Háborúban állunk Oroszországgal”. A génjeinkbe beleivódott történelmi tapasztalat alapján nem igazán szeretnénk belegondolni abba, hogy milyen következményekkel járhat ez a kvázi hadüzenet és mi vár ránk egy újabb év múlva…
A jog alapvetően kétféle háborút ismer: az önvédelmit és a támadót. Ahhoz, hogy Németország önvédelmi háborúba kezdjen, az kell, hogy fegyveresen megtámadják, majd ezt a tényt a Bundestagnak a Bundesrattal egyetértésben, kétharmados többséggel meg kell állapítania és ki kell hirdetnie. Ilyenről nyilvánvalóan szó sincs.
Támadó háborút viszont Németország egyáltalán nem indíthat, sőt még előkészületeket sem tehet egy támadó háborúhoz. Az ENSZ alapokmánya mellett Németország alkotmánya (26.§. 1.) is egyértelműen tiltja a támadó háborúban való részvételt, beleértve annak előkészítését is: „Alkotmányellenesek azok a cselekedetek, amelyek alkalmasak arra, illetve azzal a szándékkal történnek, hogy megzavarják a népek békés egymás mellett élését, különös tekintettel egy támadó háborúra való felkészülésre” – szögezi le a német alkotmány.
Mivel önvédelmi jog alkalmazására kizárólag konkrét fegyveres támadás esetén van lehetőség, az egyébként jogász végzettségű, de le nem doktorált Baerbock háborúja de jure és de facto csak támadó lehet. Ez a hátborzongató ebben az egészben, és Isten óvjon minket, hogy ebbe (ismét) belesodródjunk.
Ezzel szemben – és az olvasó megnyugtatására – idézzük Orbán Viktornak a Kossuth rádió Jó reggelt Magyarország! című műsorában január 27-én elhangzott szavait:
„Nem tudom, hogy ez szerencse-e, vagy a Jóisten segített meg bennünket, de, ugye, a háború kezdete meg a magyar választási kampány a 2022-es évnek az elején nagyjából egybeesett. És a kampányokról sok rosszat lehet mondani, szoktak is a médiában rosszakat mondani, de azért van annak haszna is, mert az egy olyan időszak, amikor nyíltan meg egyenesen kell beszélni, és ezért Magyarország rá volt kényszerítve, mi, magyar vezetők rá voltunk kényszerítve, hogy nagyon világosan és egyenesen fogalmazzuk meg, minden magyar ember számára érthető módon, hogy mit akarunk. A baloldal meg is mondta, hogy ő azt fogja tenni, amit a nemzetközi közösség mond. Tehát ha a baloldal lenne ma kormányon, akkor mi is úgy, mondjuk, nyakig állnánk a háborúban, mint a németek. Már mi is elküldtük volna a tankjainkat, a használaton kívül lévő egykori orosz fegyvereinket, és mi is benne lennénk a háborúban, mint fegyverszállító felek. A baloldal megmondta, hogy ha ő mandátumot kap, akkor együtt úszik, együtt utazik a nemzetközi közösséggel. Azt fogja tenni, amit a többiek, durvábban fogalmazva: azt fogja tenni, amit mondanak nekik. Mi pedig azt mondtuk, hogy van magyar nemzeti érdek, ráadásul egy nagyon éles nemzeti érdekünk van, mert van az országnak egy érdeke, meg a Kárpátalján élő magyaroknak is van egy érdeke, és ez a nemzeti érdek azt adja ki, hogy Magyarország kimaradjon ebből a háborúból. És így a magyar választáson az emberek valójában választottak háború és béke között is. És a békét választották. És ezért a magyar kormány meg tudta vetni a sarkát. Az elején kimondtuk, hogy ez nem a mi háborúnk, nem akarunk beszorulni az oroszok meg az ukránok közé, ez egy olyan háború, egy olyan konfliktus, amit lokalizálni kellene, nem pedig nemzetköziesíteni, és Magyarország mindent meg fog tenni a béke érdekében. Ezzel leütöttük azokat a cölöpöket, amihez odakötöttük utána a lovunkat. Ezért Magyarország nem sodródik bele a háborúba. Ha a magyar kormány véletlenül ebbe az irányba szeretne lépéseket tenni, ami kizárt, amíg én vagyok a miniszterelnök, akkor is szembetalálná magát a nyilvánvaló népakarattal, hiszen az emberek néhány hónappal ezelőtt világosan elmondták, hogy mit várnak el a magyar vezetőktől. Nos, ezért bennünket nem fenyeget a belesodródás, de a többieket bizony nemcsak hogy fenyegeti, hanem már el is sodorta az ár. És utána jönnek a nyilatkozatok, hogy most akkor ők háborúban állnak-e Oroszországgal vagy nem? Ami egy nevetséges helyzet, mert hogy ki áll háborúban a másikkal, az nem nyilatkozatoknak a kérdése. Hogyha te fegyvert küldesz, hogyha te finanszírozod a hadban álló felek egyikének teljes éves költségvetését, kilátásba helyezel újabb fegyverszállításokat, egyre modernebbeket, akkor mondhatsz, amit akarsz, mindegy, te mit nyilatkozol, te benne vagy a háborúban. Ráadásul a másik fél, akivel szemben szállítod a fegyvereket, és támogatod az egyik felet, dönti el igazából, hogy téged úgy tekint-e, mint aki vele háborúban áll, mindegy, hogy te mit mondasz. Ezért háború esetén – még egyszer mondom – nagyon világosan és határozottan kell kijelölni egy országnak a pozícióját. Ez az, amit én megtanultam az elmúlt év során, és örülök, hogy egyelőre, amit tettünk, Magyarország érdekét szolgálja.”