Kínai terjeszkedés, nyugati képmutatás

Tavaly decemberben az Egyesült Államok nyomására letartóztatták Kanadában a Huawei pénzügyi igazgatóját, majd Lengyelországban robbant ki kémbotrány a techcég egyik kínai alkalmazottja körül, aminek szintén letartóztatás lett a vége. Nem sokkal később az amerikai Google belengette, hogy a jövőben a Huawei készülékein nem futhat operációs rendszerük, az Android. Noha a kínai gyártó csak tavaly több mint kétszázmillió mobilt adott el, ezzel világszerte a második, az Egyesült Államokkal mégsem a polgári felhasználóknak szánt telefonok miatt áll hadilábon. A békétlenség oka az 5G hálózatok kiépítéséért folytatott, egyre erősödő piaci verseny.

Ki hálózza be Európát?

Az ötödik generációs vezeték nélküli hálózat lényegesen hatékonyabb lesz a jelenleg is használt 4G-nél, és jelentősége messze túlmutat azon, hogy milyen gyorsan tudunk például egy videót letölteni a mobilunkra. Robbanás előtt áll ugyanis az IoT, azaz „a dolgok internete”, amely az egymással is kommunikáló okoseszközök széles körű elterjedését és az adatforgalom oly mértékű növekedését eredményezi, amit már csak az 5G hálózat bír el. A technológia birtoklása tehát nemcsak presztízst, hanem hatalmat is jelent. Washington ezért minden követ megmozgat, nehogy a rivális Kína egyik legnagyobb vállalata nyerje ezeket a tendereket.

Ez a kérdés olyannyira fontos az amerikaiaknak, hogy Michael Pompeo külügyminiszter februári budapesti látogatása, majd Orbán Viktor washingtoni vizitje alatt is megpróbálták elérni, hogy hazánk is szakítson a Huaweijel. Emellett az ellenzéki média, főleg annak tengerentúli pénzekből támogatott része is erőteljesen revolverezi a kormányt Kína-barát politikája miatt. Ők elsősorban a Huawei jelentette biztonsági kockázatokkal érvelnek, és igyekeznek azt sugallni, hogy hazánk egyedüliként ragaszkodik a kínai céghez, mintegy beengedve a kommunista állam trójai falovát az Európai Unióba. Szerintük ahol a Huawei építi ki a mobilhálózatot, ott nem lesz biztonságban az adatforgalom, a hálózat pedig a hekkertámadásokat is megkönnyíti. Előszeretettel hangoztatják továbbá, hogy választhatnánk az európai gyártókat is. A valóság azonban egészen más.

–  Az 5G nem csak az átviteli hálózatból áll, amit a kínaiak építenek ki, a végpontokon minden további nélkül lehet majd titkosított kommunikációt folytatni. Persze a kockázat jelen van, de ezen a téren nagyon egyoldalú az amerikai kommunikáció – mondja Krasznay Csaba. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kiberbiztonsági szakértője kérdésünkre azt is kifejtette, hogy még a nagy európai gyártók, például a Nokia vagy az Ericson is jelentős mértékben kínai beszállítókkal dolgoznak, így a termékeik csak névleg európaiak.

Az is köztudott, hogy a gyártók kivétel nélkül lehetőséget biztosítanak a megfigyelésre, bukott már le ezzel az Apple és a Microsoft is. Ezt próbálja relativizálni az a sokat hangoztatott érv, amely szerint inkább a jogállami alapokon működő Egyesült Államok szolgálatai kémkedjenek utánunk, mintsem az autoriter Kína. Ez azonban eléggé álszent, hiszen a titkosszolgálati tevékenység, főleg a virtuá­lis térben történő adatlopás mindenhol hasonló módon zajlik, az államok berendezkedésétől függetlenül.

Dúl a háború

A telekommunikáció, majd az informatika az euroatlanti világban született meg, így sokáig evidencia volt a térség vezető pozíciója. Ám a geopolitikai változások ezt is felülírták. Az Egyesült Államok hegemóniája megszűnt, a feltörekvő Kína pedig elsősorban nem a fegyverkezés, hanem a gazdaság frontján kezdett bele a trónfosztásba. Ennek a folyamatnak a része most a Huawei-botránysorozat is.

A nemrég kirobbantott kereskedelmi háború, illetve a kínai techóriás ellen az idén lefolytatott támadássorozat valójában azt mutatja, hogy az amerikai elit – némi fáziskéséssel – felismerte, hogy ezt a meccset akár el is veszítheti. Ebből következik az is, hogy Washington jelenleg csak arra képes, hogy erőnek erejével keresztbe feküdjön a kínai térnyerésnek 5G-fronton, versenyképes alternatívát viszont nem nyújt. A technikai fejlődés azonban iszonyú tempót diktál, aki lemarad, az hamar kiszorul a mezőnyből. Így hiába dühöng az amerikai külügy, sokan már csak gyakorlati okokból is a Huawei mellett döntenek.

Ha mindez nem lenne elég, a mesterséges intelligencia miatt is főhet a washingtoni döntéshozók feje. Sokáig ezen a területen is megkérdőjelezhetetlennek tűnt a Szilícium-völgy dominanciája, ám Kína itt is felzárkózik. Bár Amerika és Kína még nincs ugyanabban a súlycsoportban, nem árt megjegyezni, hogy a nyugati gazdasági modellbe szinte bele van kódolva, hogy az ázsiai vetélytársával folytatott harcban újra meg újra hibákat kövessen el. Mert amíg az amerikai oldalon az államtól független, profitorientált óriáscégek pörgetik a technikai fejlődést, addig a kínai cégek szimbiózisban vannak az állammal, igazgatóik többsége vagy a hadseregből, vagy a Kommunista Pártból ejtőernyőzött a cég élére, így összehangoltabban tudnak nemzetstratégiai célokat megvalósítani. A Huawei alapítója például korábban a kínai néphadsereg mérnöke volt, a kommunista pártnak pedig 1978 óta tagja.

Jó a keleti nyitás

A magyar kormányról eddig lepergett az amerikai nyomásgyakorlás, sőt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter éppen a napokban jelentette be a Hungcsiao Nemzetközi Gazdasági Fórumon, hogy a Huawei közreműködésével épül ki Magyarországon az 5G hálózat. A külügyminiszter korábban sem rejtette véka alá a véleményét, ha a kínai cég miatt támadták hazánkat. „Jelen van Magyarországon? Igen. Kik a fő szerződő partnereik? Egy német és egy brit cég. Szóval itt lenne végre az ideje, hogy magunk mögött hagyjuk a képmutatást, amikor Kínáról beszélünk” – vetette Mike Pompeo szemére. A döntés logikus, elvégre a Huaweijel a kormány stratégiai szövetséget kötött, a cég meghatározó szereplője a magyar iparnak, nem mellékesen mintegy kétezer embernek ad munkát. Biatorbágyi logisztikai központja európai szinten is jelentős, és a kormány sem lát nemzetbiztonsági kockázatot a kínai cégben.

–  A Huawei termékeinek biztonságával összefüggő kérdések régóta napirenden vannak a nemzetközi kapcsolatok különböző szintjein, ami elsősorban az Egyesült Államok és Kína közötti gazdasági és kereskedelmi ellentéteknek, valamint az 5G mobilhálózatok kiépítéséért folytatott versengésnek az eredménye – mondta a Demokratának Berzsenyi Dániel.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kiberbiztonsági elemzője szerint kezelhetők a Huawei hardvereiben és szoftvereiben, valamint az ezek fejlesztési folyamataiban azonosított kockázati tényezők. Ezt bizonyítja, hogy a kínai céggel hazánk mellett az Egyesült Királyság és Németország is együttműködik. A Magyar Honvédség beszállítói között pedig nem szerepel a Huawei, így a NATO nem is panaszkodik ez ügyben.

Ráadásul az Orbán-kormány keleti nyitásának köszönhetően mára az ázsiai nagyhatalom Magyarország kilencedik legjelentősebb kereskedelmi partnere lett, az Európai Unió tagországait leszámítva pedig az első. A stratégiának köszönhetően számos kínai cég települt hazánkba, de más előnyöket is hozott. A Huawei Technologies például vállalta az infokommunikációs szektor iránt érdeklődő fiatal magyar tehetségek támogatását, ezt a célt szolgálja az Ezer álom elnevezésű kezdeményezésük. A Magyar Nemzeti Bank és a Fudan Egyetem pedig arról kötött megállapodást, hogy a kínai felsőoktatási intézmény campust létesít Magyarországon is, hogy a gazdaság- és társadalomtudományok, valamint az informatika képzési területeit erősítse a Bölcs Vár tudásközpontban (amelyet az I. kerület frissen megválasztott ellenzéki polgármestere, V. Naszály Márta éppen most akar bezáratni).

Ha a magyar kormány behódol az amerikai nyomásnak, és hazánkban is megkezdődik a Huawei vesszőfutása, azzal éppen a keleti nyitás nehezen elért eredményei vesznének el. A mérleg egyik serpenyőjében a Kínával kiépített gazdasági kapcsolatok vannak, a másikban egy elégedett biccentés az amerikai külügyből. Magyarország nagyon helyesen az előbbiek mellett tette le a garast, és távol marad egy olyan globális sakkjátszmától, amelyhez semmilyen érdeke nem fűzi.