Küszöbön a krach

Matolcsy Györgynek, az MNB elnökének a Financial Timesban megjelent interjúja után, amelyben arról beszél, itt az ideje, hogy kiutat találjunk az eurócsapdából, a német lapok is élénken foglalkozni kezdtek a témával. Legkésőbb 2023-ra bedől az euró – kongatta meg a vészharangot két német közgazdász, Marc Friedrich és Matthias Weik. Nem az a kérdés, hogy összedől-e az EU-s kártyavár, hanem, hogy mikor. Minden idők legnagyobb krachja című könyvükből a Focus Online hozott le részleteket december 31-én, de a közölt szinopszis csak nagyon rövid ideig volt olvasható: a „hibás oldal” a Focus Online oldalán január 2-án már nem volt elérhető, és azóta is csak ez a hibaüzenet jelenik meg. A cikk tartalmát ugyanakkor több alternatív internetes portál is átvette, és egyre több német újság kezdett foglalkozni a témával.

A két közgazdász szerint az euró több okból nem működhet hosszú távon, mert már ma is csak az Európai Központi Bank intézkedései tartják mesterségesen életben. Az ár, amit ezért az eurózóna polgárai fizetnek, folyamatosan nő, állítják a szerzők. Az euró bedőlésének kiváltó okai közül négyet említenek: az első egy erős recesszió, a második az Irán és USA közti háború, a harmadik egy újabb menekülthullám, végül a negyedik a kereskedelmi bankok csődje. Emellett további nem várt és nem tervezhető események is közrejátszhatnak: egy nagyobb áramkimaradás, egy esetleges terrortámadás, polgárháborúk és természeti katasztrófák, állítják a szerzők. Az első négy kiváltó okkal részletesen foglalkoznak.

Erős recesszió

Jelenleg még a növekvő gazdaság egyben tartja az eurózónát. A prognózisok azonban egyre csökkenő növekedést tartalmaznak, és 2020-ra recesszióba fordul a gazdaság. A német autóipar már válságban van. Azok nélkül a hatalmas összegek nélkül, amelyeket Berlin utal Brüsszelnek, sötét kép rajzolódik ki. A recesszió hatására a csődben lévő államok (Olaszország, Spanyolország és Görögország) bankjai bedőlhetnek. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen akadályozni, gigantikus összegekre lenne szükség, 5 és 10 billió euró (!) közé teszik ezt a szerzők. Hol van ennyi pénz? Vélhetően a jegybankok kinyomtatják a szükséges bankjegyeket (ezzel tovább gyengítve a pénzt). Csakhogy, míg a 2008–2009-es pénzügyi válság idején a pénzintézeteket a jegybankok mentették meg, most adódik a kérdés: ki menti meg a jegybankokat? Egy súlyos recessziót az eurózóna nem élne túl.

Németországban az olcsó pénz miatt egyre drágábbak az ingatlanok, az értéktelen pénz emeli az árakat. Az alacsony (egyre inkább nullaszázalékos) kamatok és a magas infláció hatására tovább nyílik az olló a szegények és a gazdagok között. Erős Németország nélkül pedig összedől az EU-kártyavár. Ráadásul az eurózóna tagállamainak többsége sincs a topon.

Olaszországban a 2008-as pénzügyi válság óta a cégek negyede örökre lehúzta a rolót. Meddig tűrik az olaszok, hogy ők az eurózóna legnagyobb vesztesei? – teszik fel a kérdést, miután a 45 év alattiak többsége Olaszországban EU- és euróellenes, a fiatalok körében soha nem látott mértéket ölt a munkanélküliség. Minél rosszabb a gazdasági helyzet, annál inkább teljesíthetetlen ígéretekkel állnak elő a politikusok, akik a követeléseikkel nyomás alá helyezik az uniót. Az északi országok viszont, tartva a saját választóiktól, kénytelenek lesznek elzárni a pénzcsapokat. Olaszországnak előbb-utóbb nem lesz más választása, mint elhagyni az eurózónát.

Franciaország, az EU második legnagyobb gazdasága az eurózóna másik nagy vesztese. A gazdasági sarokszámok ijesztő csökkenést tükröznek. Az ipari termelés az euró bevezetése óta kilenc százalékkal csökkent. A 2008–2009-es válság Németországot is visszavetette, de míg az utóbbi magához tért, Franciaország nem mászott ki a gödörből. Ennél már csak a válságban vergődő déli országok ipari termelése aggasztóbb: Portugália mínusz 14 százalék, Olaszország és Görögország mínusz 19 százalék, Spanyolország mínusz 21 százalék. Franciaországban a recesszió előbb-utóbb aláássa Emmanuel Macron politikai hatalmát. A sárga mellényes tüntetések csak halvány előképei annak, ami Franciaországra vár, mert a kormány kénytelen lesz drasztikus mértékben adót emelni, hogy fenntartsa a szociális államot.

Irán–USA-háború

Amennyiben Irán és az Egyesült Államok közötti konfliktus háborúvá eszkalálódik, annak beláthatatlan következményei lesznek Németországra és Európára nézve. Ha az egész térség lángokban áll, kiesik az ellenőrzés alól, és destabilizálódik. Nem csak a töménytelen emberi szenvedés, a háború gazdasági hatásai is beláthatatlanok. Ha nem jön többé gáz és olaj a hatalmas tankereken a perzsa államból és Észak-Afrikából, az olajárak rövid időn belül az egekbe szöknek. Ez nemcsak Európában, hanem az egész világon lefojtja a gazdasági növekedést, és a világgazdaságot mély válságba sodorja.

Újabb menekültválság

Egy újabb menekültválságot már nem tudna Németország kezelni, sem pénzügyi, sem szociális értelemben. Egy Irán–USA-háború közvetlenül érintené Németországot, és drámai következményekkel járna. Ha csak az iráni lakosság 5-10 százaléka menekülne el, akkor 4-8 millió ember indulna el Európába, annak minden következményével együtt. A politikai erőtér az EU-n belül és Németországban teljesen átalakulna. A menekültek millióinak befogadását már nem lehetne eladni a választóknak, különösen nem egy gazdasági válsággal körítve. Ez a jobboldali pártok erősödését és térhódítását, illetve az EU és az eurózóna felbomlását idézné elő – állítják a szerzők. 

Bankok csődje

Egy újabb pénzügyi válság csak idő kérdése. Jó néhány olasz és spanyol zombibank működése költséges és elavult. Ezeket az Európai Központi Bank tartja életben. A különböző felvásárlási és mentőprogramok nélkül (PSPP – Public Sector Purchase Programme, CSPP – Corporate Sector Purchase Programme és TLTRO – Targeted longer-term refinancing operations) sokan közülük már nem léteznének. Olasz bankok mérlegeiben komoly összegű „szükségkölcsönök” szerepelnek, amelyekkel a fizetésképtelenséget, a csődhaladékot finanszírozzák. Az euróövezet vállalkozásainak 15 százaléka zombivállalkozás, világszerte ez a szám 13 százalék. Ezek a cégek az Európai Központi Bank olcsó hitelei és a különböző kölcsönfelvásárlások nélkül már rég nem működnének. A válság miatt ezeknek a vállalkozásoknak újabb hitelekre lesz szükségük, amelyet adott esetben nem kapnak meg. Ha becső­dölnek, magukkal rántják a bankjaikat, ami végzetes lehet, mert dominóhatást indít el. De a német bankok is ingatag lábakon állnak. A Deutsche Bank részvényeinek értékvesztése magáért beszél. A bank saját tőkéje 64 milliárd euró, miközben a részvénye már csak 12 milliárd eurót ér. A piac tehát sokkal kevesebbre értékeli, mert már mindenki tudja, hogy a Deutsche Bank állami beavatkozás nélkül nem lenne életképes – állítják a szerzők. 

Megoldást jelenthetne a nagyobb pénzügyi fegyelem, a maastrichti kritériumok következetes betartatása, ez azonban nem érdeke a déli államoknak, amelyek a brexit óta nagyobb súllyal bírnak az EU-n belül. A Heisse.de is a két szerzőtől idéz. Egy közmondás szerint őrültség, ha az ember mindig ugyanazt cselekszi, de folyton más eredményt vár tőle. Az Európai Központi Bank esete épp ilyen, mert már a 2008–2009-es válság is a túl alacsony kamatok és a túl olcsó pénz miatt következett be. Az euró nem egyesíti, hanem megosztja Európát: túl olcsó a németeknek, viszont a déli országok igen nagy árat fizetnek érte. Ám ahelyett, hogy befejeznék ezt az eurónak nevezett közös valutára alapozott kísérletet, az Európai Központi Bank és az EU mindent elkövet az életben tartására. 

Markus Krall pénzügyi szakértő szerint az euró kontrollálatlan összeomlása nyomán óriási káosz alakul ki: a bankok bedőlnek, a betétek elvesznek, egymás után mennek csődbe a cégek, és tömeges munkanélküliség lesz. De minden rosszban van valami jó: Krall szerint az összeomlás esélyt teremt az újrakezdésre, a valóságos teljesítményen alapuló piacgazdasághoz való visszatérésre. Ám félő, hogy ennek igen nagy ára lesz.