Lengyel médiaszabadság-harc

A lengyel parlament alsóháza, a szejm által december 17-én elfogadott médiatörvény-módosítás szerint külföldi cégek kizárólag akkor kaphatnának médiaszolgáltatási engedélyt Lengyelországban, ha e vállalatokban az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli jogi személyek részesedése nem haladja meg a 49 százalékot.

Andrzej Duda elnök azonban elgáncsolta a törvénymódosítást. Az államfő nem lát kivetnivalót abban, hogy korlátozzák a külföldi tulajdonosok médiában való részesedését, de szerinte nem lehet szó visszamenőleges hatályról, a módosítás kizárólag a jövőre vonatkozhat. Érvei között szerepelt az is, hogy jelen helyzetben nincsen szüksége az országnak negatív bel- és külpolitikai visszhangokat kiváltó ügyekre.

A határozatot többen a száz százalékban az amerikai Discovery társaság tulajdonában levő hírcsatorna, az ellenzéki TVN24 hírtelevízió elleni támadásként értelmezték. Bár Mateusz Morawiecki miniszterelnök korábban tagadta, hogy a törvény valamely konkrét csatorna ellen irányulna, beszédes tény, hogy párttársaival, a kormányon lévő Jog és Igazságosság (PiS) politikusaival együtt már korábban felvetette a külföldi médiavállalatok visszaszorításának szükségességét.

„Lengyel” médiaviszonyok

A tervezet nem egyedülálló a nyugati világban. Az Egyesült Államok törvényei például tiltják a rádió- és televízióműsor-szórási engedélyek kiadását külföldi társaságok és más országok állampolgárai számára, valamint a tulajdonos cégben mindössze 25 százalék lehet az Egyesült Államokon kívüli tőke. Kivételes esetekben a Szövetségi Kommunikációs Bizottság e küszöb túllépése ellenére is megadhatja az engedélyt, ha úgy ítéli meg, hogy az a közérdeket szolgálja, és nem jelent veszélyt az ország biztonságára.

Az EU tagállamaiban sem új keletű a külső befolyásszerzés korlátozása a médiában. Franciaországban például a rádióban, a televízióban és a napisajtóban csak olyan jogalany kaphat országos műsorszolgáltatási engedélyt, amelynek külföldi részesedése nem haladja meg a húsz százalékot.

– Lengyelországban nincs egyensúly a médiában, nincs erős sajtó a kormány támogatására. Csekély ma a társadalom azon részének képviselete, amely nem ért egyet a baloldali-liberális irányzattal – mondta Marek Suski, a PiS képviselője a Polsat News-nak adott interjújában. Éppen ezért a politikus szükségesnek látja, hogy nőjön a pluralizmus a lengyelországi médiában.

Hogy erre mennyire megérett az idő, azt jól mutatják az ország sajtóviszonyai. Az országos televíziók mintegy 30 százaléka van külföldi tulajdonban, ám a fogyasztók elérésének tekintetében ennél dominánsabb szerepet töltenek be a piacon. A lengyel Ikalkulator portál adatai szerint 2019-ben a tíz legnézettebb tévéadó közül hat amerikai érdekeltségi körhöz, főként a Discovery tulajdonában álló, TVN24-et is tulajdonló TVN társagához tartozott. A legnépszerűbb rádióállomások esetében is csak egy hajszálnyival volt jobb a helyzet: a külföldi tőkével működő műsorszolgáltatók itt 51 százalékos túlsúlyban voltak a hallgatási idő arányát illetően. A legnépszerűbbek ma is a német és cseh tőkével üzemelő állomások, azonban utóbbiak esetében igencsak áttételes tőkéről beszélhetünk: 2019-ben ugyanis az országos vételkörzetű, második leghallgatottabb adót, a Radio Zetet, valamint a nagyobb városokban fogható Antyradiót, Meloradiót és Chillzetet magában foglaló Euro­Zet-csoportban hatvanszázalékos részesedést szerzett a cseh SFS Ventures vállalat, amelynek résztulajdonosa Soros György szervezete, az Open Society Institute (OSI) által támogatott Media Development Investment Fund (MDIF) is.

Ami a hírportálokat illet, a 2020. januári adatok szerint leggyakrabban a lengyel WP, a német–svájci Onet, valamint a már említett, Soros-közeli Radio Zet és az amerikai TVN24 honlapján olvastak híreket a lengyelek. A tíz legolvasottabb regionális portál közül pedig mindössze három van csak lengyel tulajdonban. A napilapok 2019-ben még többnyire hazai kézben voltak, azonban a legolvasottabb lap, a Fakt itt is a német médiaóriás, a kormányellenes hangokat erősítő Axel Springer kiadóhoz tartozik.

Azóta némileg átrendeződött a piac. Nemrég az amszterdami Pluralis, amelynek részvényesei közé tartozik a Soros György által támogatott Media Development Investment Fund, valamint a Soros Economic Development Fund is, bevásárolta magát a második legolvasottabb politikai tematikájú napilap, a Rzeczpospolita kiadójába. Így a tőzsde­spekuláns érdekeltségei immár vezető szerepet visznek a napilapok piacán, ugyanis az MDIF 2016-ban befektetett a Gazeta Wyborcza balliberális lap kiadójába, az Agora nevű cégbe, és a harmadik legnagyobb részvényese lett.

A legmegdöbbentőbb azonban, hogy a húsz legnépszerűbb havilapból mindössze három (!) volt lengyel kézben, az összes többi a német Bauer Media Group érdekeltségébe tartozott. Látható, hogy a lengyel kiadói piac nagy része külföldi befektetők, különösen német tőkéjű kiadók tulajdonában van, de nézzük, milyen a tulajdonosi hátterük, és hogyan fonódnak össze a politikával.

„Független-objektív” sajtó

A szocializmus bukását követően Lengyelország médiapiacát a – volt szocialista országokéhoz hasonlóan – a tőkeerős német cégek, mint az Axel Springer és a Bertelsmann gyakorlatilag letarolták látványosabb, korszerűbb tartalmaikkal.

Utóbbi több mint százezer dolgozójával, 18 milliárd eurós vagyonával és évi egymilliárd eurónyi profitjával a kontinens legnagyobb médiavállalata. A Bertelsmann ismerős lehet sokaknak, közel ötven országban van jelen, övé a magyar RTL Klubot is tulajdonló, kormánykritikus RTL, a Vox, a Bild, a Die Welt, a Der Spiegel és megannyi befolyásos német és külföldi médium.

Liz Mohn, aki 2021-ig a vállalathoz köthető Bertelsmann Alapítvány (Bertelsmann Stiftung) ellenőrzése alatt tartó Bertelsmann Verwaltungsgesellschaft irányítóbizottságának volt az elnöke és a mai napig tagja, szoros baráti viszonyt ápol Angela Merkellel, ráadásul vezetése alatt a Bertelsmann Alapítvány a korábbinál is szorosabbra fűzte kapcsolatát az Európai Unió intézményeivel. Az alapítvány jelentős szerepet vállal az Európai Bizottság kommunikációjában, és számos egyéb projekt mellett ők vezényelték le az több száz rendezvényt számláló EU Citizens Dialogue nevű, az Európai Unió intézményeit népszerűsítő programot is. Mindemellett évi 90 millió eurós költségvetésének egy részét a mai napig a nyugat-európai kormányoknak való tanácsadásra fordítja.

Az alapítvány hosszú keze elér az európai döntéshozókig is, baráti politikusok és hivatalnokok hálózatát hozva létre. Az Európai Bizottság korábbi főtitkára, a német Martin Selmayr korábban a Bertelsmann fő lobbistája volt Brüsszelben, mentora pedig a szintén német Elmar Brok, aki még parlamenti képviselősége alatt is a Bertelsmann tanácsadójaként dolgozott. Az EU média- és technikai portfólióját irányító Viviane Reding is az alapítványnál folytatta a munkát, de az Európai Bizottság korábbi elnökének, Jean-Claude Junckernek 2013-as kampányát szintén támogatta a Bertelsmann is. Érthető tehát, hogy – a gazdasági tényezők mellett – miért juttat pénzt a médiaholding minden olyan sajtóterméknek, amely a keresztény-konzervatív lengyel kormány megdöntésére tör.

Érdemes körülnézni az Axel Springer háza táján is, amely aztán 2014-ben összeolvadt a szintén sok kelet-közép-európai érdekeltséggel rendelkező osztrák Ringierrel (Ringier Axel Springer – RAS). A név onnan lehet ismerős, hogy a rendszerváltás után ez a cég vásárolta fel – tisztázatlan jogi környezetben – az MSZP által birtokolt vidéki lapokat, majd ültette át magához az ott dolgozó, korábbi rendszerhez hű újságírókat.

A Ringier Axel Springer az egyik legnagyobb kiadó Lengyelországban, többek között a Fakt bulvárnapilap, a Newsweek heti-, a Forbes havilap is a tulajdonában van, valamint az egyik legolvasottabb hírportál, az Onet.pl is. A médiakonszern alapítója a CDU-s Friede Springer, a Friede Springer Alapítvány kuratóriumi tanácsadója pedig nem más, mint dr. Joachim Sauer, Angela Merkel férje.

A Ringier Axel Springer német–svájci médiakonszern birtokában levő médiumok elfogultságához nem fér kétség. 2017-ben nagy botrányt keltett az a nyilvánosságra került belső körlevél, melyben a cég főnöke arra szólítja fel lengyelországi alkalmazottait, hogy Donald Tusk volt lengyel miniszterelnöknek az Európai Tanács élére való újraválasztása után helyezzék „megfelelő megvilágításba” Varsó és Brüsszel viszonyát. Az utasítás szerint a médiamunkásoknak hangsúlyozniuk kellett, hogy Tuskkal a lengyelek győztek, és mindazok, akik „büszkék az EU-tagságra”.

2020-ban az elmúlt évek legsúlyosabb diplomáciai konfliktusa alakult ki Lengyelország és Németország között, miután Varsó a lengyel elnökválasztásba való beavatkozással vádolta meg a német kormányt. Pedig Angela Merkeléknek nem is kellett beavatkozniuk, megtették helyettük a német médiavállalatok.

A már említett Fakt például a legutóbbi országgyűlési választás előtt azt állította, hogy az elnök megkegyelmezett egy elítélt pedofilnak. Noha az igazság az volt, hogy a férfi már letöltötte büntetését, és Andrzej Duda csupán a bűncselekmény már felnőtt áldozatának kérésére hatályon kívül helyezte a bíróság által elrendelt távolságtartási végzést. És bár a hír hamis volt, mérhető veszteséget okozott az államfőnek a konzervatív katolikus szavazók körében.

Nem sokkal azután pedig a szintén az Axel Springer tulajdonában álló Onet.pl nevű hírportál a varsói csata századik évfordulója alkalmából közölt lejárató cikket Lengyelországról. A húszas évek sztálinista propagangdaszócsövét, a Pravdát idéző írás szerint a lengyel fővárost védő hősök kegyetlenkedtek volna az egyébként rájuk támadó szovjet Vörös Hadsereg katonáival.

Politikai beavatkozás

Közép- és Kelet-Európában a külföldi tulajdonú média nemegyszer vált politikai fegyverré a közelmúltban. A térségben évtizedek óta zajlik a külföldi tőke média­gyarmatosítása, elég csak Soros György érdekeltségeit megemlíteni. Politikai ambícióikat nem is tagadják a hálózat emberei. Emlékezetes, hogy miután 2013-as „Euromajdan-forradalom” nyomán Ukrajna teljes káoszba süllyedt, az államhatalom pedig gyakorlatilag megszűnt, kiszivárgott egy hangfelvétel, amelyen Soros ukrajnai helytartója, Jevhen Bisztrickij arról beszél, hogy az általuk pénzelt „civil szervezeteknek” és a kormányzattal szemben álló médiának meghatározó szerepük volt a Janukovics-kormányzat megbuktatásában, így például az OSF, valamint a holland és az amerikai nagykövetség patronálásával életre hívott Hromadszke TV-nek, amely teljes vállszélességgel beszállt a kormányellenes tüntetések körüli médiakampányba.

De Robert Fico volt szlovák miniszterelnök is úgy véli, hogy kényszerű távozásában a Soros-hálózat keze is benne volt: 2018 tavaszán Ján Kuciak oknyomozó újságíró meggyilkolása után ugyanis tüntetések sorozata kezdődött kormánya ellen, amelyeket nagy hévvel támogattak a Soroshoz köthető sajtóorgánumok. A spekuláns médiaterjeszkedése az ellenzék győzelme után is töretlen: tavaly év elején a Soros-féle MDIF a Penta Investments nevű befektetői csoport 34 százalékos részesedését vásárolta meg a második legnagyobb szlovák kiadóban, a Petit Press Rt.-ben, amely összesen 35 szlovák sajtóterméket ad ki, köztük az ország legolvasottabb hírportálját, a liberális SME.sk-t.

Magyarország és Csehország még időben lépett, és keretek közé szorította a külföldi tulajdonú médiumokat. A lengyel kormány most a magyar úton haladva próbál minél nagyobb pluralizmust teremteni a médiában, a tét ugyanis nem kevesebb, mint az ország szuverenitása.