Lesz-e Kijev magyar falu?

Az orosz–ukrán háború kezdete óta tudva levő, hogy Ukrajna, legalábbis eddigi formájában, megszűnt létezni. Az orosz haderő célja bevallottan a klasszikus területszerzés, a már elfoglalt stratégiai területeket pedig nem fogják feladni. Mivel Moszkva pontos céljai felől csak találgatások vannak, a közbeszédben egymást érik a vágy, illetve félelem vezérelte elképzelések, amelyekbe történelmi fóbiák és revizionista illúziók is vegyülnek.

Az első térkép február 20-án kezdett terjedni az ukrán Twitter-fiókokon. A kísérő szöveg szerint az ország területe javának Oroszország, Lengyelország, Románia és Magyarország közötti újraosztását javasló vázlatot eredetileg az orosz állami televízióban mutatták be a közelmúltban. Pár napra rá kiderült, hogy valóban így történt, de még 2018 szeptemberében, egy nem túl befolyásos elemző mutatta be egy vitaműsorban, majd a feledés homályába merült.

Május közepén Roman Giertych, Lengyelország 2006 és 2007 között szolgáló miniszterelnök-helyettese osztott meg írást a Facebookon Orbán terve címmel, amelyben azt állította: igenis létezett egy magyar–lengyel–orosz titkos terv Ukrajna felosztására. Giertych szerint Varsó és Budapest tudott a készülő offenzíváról és azt tervezték, hogy miután az oroszok villámháborúval elfoglalják Ukrajna Dnyepertől keletre eső, jórészt orosz ajkú felét, a lengyel, illetve a magyar hadsereg a maradék részre békefenntartóként vonul be. Giertych elmélete szerint a magyar és a lengyel kormány külön amiatt vállalt korábban konfliktusokat Brüsszellel és kritizálta Washington regionális politikáját, hogy ezzel előkészítsék közvéleményüket az orosz fordulatra és a területszerző háborúra. Az atlantista nézeteiről ismert politikus állítását nem támasztotta alá bizonyítékokkal.

Az efféle híresztelések nem új keletűek. 2014 októberében a brüsszeli Politicóban jelent meg egy riport, amelyben Radek Sikorski, Lengyelország korábbi miniszterelnöke is megszólalt. A Giertychhez hasonlóan atlantista héja hírében álló politikusnak a kelet-ukrajnai hibrid háború árnyékában született nyilatkozata szerint évekkel korábban Vlagyimir Putyin egy moszkvai találkozón azt mondta Donald Tusknak: „Ukrajna egy mesterséges ország, Lwów egy lengyel város, miért nem osztozunk meg egymás között?” Az Európai Tanács elnökeként felelős pozíciót betöltő Donald Tusk azonnal cáfolta a Sikorski szavait, amire ő elnézést kért és rossz memóriájára fogta a dolgot. Később kiderült, hogy valóban készült egy feljegyzés, de nem moszkvai, hanem egy lengyelországi találkozóról, amelyen Putyin megosztotta Tuskkal a közismert történelmi tényt, miszerint Lwów, vagy ahogy az ukránok hívják, Lviv valamikor lengyel város volt. Felosztásról szó viszont sem esett.

Dmitrij Medvegyev térképe tehát nem légüres térbe érkezett. Sőt, maga az egykori elnök sem először ragadtatta magát provokatív Telegram-posztra. A háború kezdete óta a Nyugat egykori liberális kedvence, az elhunyt Vlagyimir Zsirinovszkij babérjaira pályázva, atomháborúval riogatott, Joe Bident demens bácsinak nevezte, és azt is kilátásba helyezte, hogy az orosz hadsereg meg sem áll a lengyel határig. Június közepén pedig így fogalmazott: „Láttam egy hírt, miszerint Ukrajna cseppfolyós gázt akar vásárolni tengerentúli gazdáitól, kétéves fizetési határidővel, máskülönben megfagyna a télen. Csak egy kérdés: ki mondta, hogy két év múlva Ukrajna egyáltalán még rajta lesz a térképen?”

Az Ukrajna felosztását ábrázoló térképéről Medvegyev azt állította, hogy „nyugati elemzőktől” származik. Hogy pontosan kiktől, azt nem árulta el. Sejtelmességével alighanem Varsónak próbált fricskát adni.

Mindezt azonban érdemes a helyén kezelni. Tudni kell, hogy az egykori kormányfő és elnök a Kremlhez közeli liberálisok képviselője, akiket a háború kezdete óta folyamatosan szorítanak ki a hatalom belső köréből az erőszakszervekhez kötődő erők. Ezért miközben belső riválisai a frontokon, Dmitrij Medvegyev a kommunikációs háborúban vetette be magát, próbálva bizonyítani lojalitását Vlagyimir Putyin iránt.

Bár Oroszország területeket akar és fog szerezni, esze ágában sincs felosztani Ukrajnát. Nem érdeke ugyanis, hogy a jelenleginél közelebb kerüljenek hozzá a NATO-tag Lengyelország, Magyarország és Románia határai. Ezen államok csakis akkor szakíthatnának ki maguknak területeket, ha arra az Észak-atlanti Szövetség nagyobb tagjai, elsősorban az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország is áldását adná. És bár már a Nyugat is beletörődött Ukrajna határainak megváltozásába, egy európai ország ilyen mértékű és ily módon történő széthullása olyan precedenst teremtene, ami az egész kontinensen kinyitná Pandóra szelencéjét. Egyébként is: a történelem bebizonyította, hogy területet nem kapni, hanem szerezni szokás. Erre azonban ma sem katonai erő, sem politikai akarat nincs a térségben.