Lopakodó rasszizmus
Az USA után Németországban is felütötte a fejét a szélsőséges Kína-, illetve Ázsia-ellenesség, amely egyre gyakrabban csap át durva rasszizmusba. Ám miközben a muszlim bevándorlókkal szembeni ellenszenvet mélyen elítéli és a szélsőjobb bűnének tartja a nyugati elit, az ázsiai embereket érő rasszista inzultusokat tétlenül nézi.
2021. március 16., Atlanta. Nyolc halott, hatan közülük ázsiai származásúak.
– Az utca túloldalán hallottuk a lövéseket – mondja az egyik szemtanú a CNN újságírójának. Egyetlen óra leforgása alatt nyolc embert lőtt le az atlantai ámokfutó. Az áldozatok közül hat nő ázsiai származású volt.
Miközben az Egyesült Államokban egyre több követője van a BLM-mozgalomnak, amely harsányan hirdeti, hogy „véget kell vetni a rasszista gyűlöletnek, a kizsákmányolásnak és szenvedésnek, és együtt kell éreznünk a tőlünk különböző emberek fájdalmával és szenvedésével”, addig a járvány kitörése óta megsokasodtak az ázsiaiak elleni rasszista indíttatású bűncselekmények. A Kaliforniai Egyetem rendőrségi adatokra alapozó kutatása szerint az ázsiaiakkal szembeni gyűlölet Amerika 16 legnagyobb városában a koronavírus-járvány kitörése óta 149 százalékkal nőtt!
Németországban is fokozódik az Ázsia-ellenesség. A hétköznapi rasszizmus olykor csak a lenéző pillantásokban, verbális fenyegetésben, sértegetésben, zaklatásban ölt testet. A gyűlölethullám azonban egyre gyakrabban egészen a fizikai bántalmazásig fajul.
Münchenben egy kínai nőt fertőtlenítőszerrel locsolt le a szomszédja. A kínaiakat újabban a hongkongi 1968-as influenzajárvány mintájára „Kong Flu”-nak csúfolják, gyakran beléjük kötnek, leköpik őket az utcán. Az ok a koronavírus-járvány, amiért őket teszik felelőssé. Ebben a médiának óriási szerepe van, amely gyakorlatilag egyenlőségjelet tett Kína és a járvány közé.
– Szar kínai! Te vagy a járvány! – ilyen, és ehhez hasonló sértéseket kell elviselniük az ázsiai származású embereknek nap mint nap. De lehet valaki japán vagy dél-koreai, az atrocitásokat nem ússza meg, mert az európaiak többsége a kinézet alapján nem tud különbséget tenni.
– Korona! Korona! – ezt kiabálta egy fiatal férfiakból álló csoport is egy ázsiai szupermarket előtt Berlin-Charlottenburgban. A szöuli származású dél-koreai nőre többen szándékosan ráköhögtek, majd csúfolni kezdték. A nő utána sokat sírt, még a német férje is nehezen tudta megvigasztalni.
– Eddig azt hittem, hogy idetartozom, de ma már úgy érzem, idegen vagyok. Ez fáj – mondta a nő az rbb.24.de nevű internetes hírportálnak.
Berlinben körülbelül 165 ezer ázsiai származású ember él. Hye Seon is megbánta már, hogy elköltözött Budapestről. Csak 2019 decembere óta van Berlinben, de szinte el sem meri hagyni a házat, ahol lakik, mert valahányszor kilép az utcára, mindig történik valami. A nő Berlin Neukölln városnegyedében lakik. Tolmácsként, fordítóként dolgozik, ám egyre gyakrabban teszi fel a kérdést magának:
– Mit rontottam el?
Magát okolja azért, mert nem tudja feldolgozni azt a hétköznapi rasszizmust, amivel már több mint egy éve szembesülni kénytelen.
– Mély levegőt vesznek, azután rám fújják, ha elmegyek előttük. Utána nevetnek. Lehet, hogy nekik vicces, én viszont nagyon rosszul érzem magam – panaszolja a nő, akit korábban lenyűgözött a németek racionális gondolkodása. Amióta Berlinben él, határozottan megváltozott az országról alkotott képe.
– Élhetek itt valaha is normális életet? – teszi fel magának a kérdést. Hye Seon a legszívesebben visszatérne Budapestre, de azon is gondolkodik, hogy végleg hazaköltözik Szöulba.
A témával a közelmúltban a ZDF német közszolgálati televízió is foglalkozott. Dr. Kimino Sudra, a berlini Humboldt Egyetem egyik projektjének munkatársa szerint a fokozódó Ázsia-ellenesség oka, hogy a vírust számos tudósítás megszemélyesítette: rasszosította, kulturalizálta, az ázsiaiak testével, illetve magukkal az ázsiaiakkal azonosította. Ennek lett a következménye az emberek viselkedése, mondja a kutató. A felmérés eredménye mellbevágó: a több mint 700 résztvevő 80 százaléka átélt valamilyen verbális vagy fizikai támadást 2020 októbere és decembere között.
Dr. Liya Yu kétéves korától élt Bajorországban, később Észak-Rajna-Vesztfáliába költözött. A Cambridge Egyetemen végzett, doktori disszertációját a New York-i Columbia Egyetem Államtudományi Karán védte meg, témája a rasszizmus és a dehumanizáció volt. Liya Yu szerint az ázsiaiak csendes, visszahúzódó, magukat gyakran alárendelő emberek. A bölcsészettudományok terén a nyugati társaikhoz képest komoly lemaradásban vannak, gyakran nehézségekbe ütköznek. Ennek oka, hogy nehezen tudják kibontakoztatni az egyéniségüket. Amilyen jók a matematikában, olyan nehezen fejezik ki az érzelmeiket. Liya Yu szerint ezért van, hogy a nyugati társadalom sztereotipizálja őket, és könnyebben válnak áldozattá.
Ebben a neveltetésnek is nagy a szerepe.
Dat Voung a kilencvenes években költözött Vietnámból Németországba. Ma híres éttermet visz Berlin belvárosában. Sikerét annak köszönheti, hogy szakított a gyermekkori nevelés beidegződéseivel, amely arra tanította, hogy legyen türelmes és alázatos, mert csak így juthat előre. Dat szerint a nyugati világban ezzel a hozzáállással nem sokra viszi, mert észre sem veszik, ezért stratégiát váltott. Kiállt az érdekeiért, felismerte, hogy a siker alapja a helyes önértékelés. Monsieur Voung nevű étterme ma a kulináris élvezetek közismert színtere. Legalábbis egyelőre.
Bár a vírust elsősorban a muszlim bevándorlók hurcolják be Németországba, a támadások mégis az ázsiaiakat érik. A közelmúltban több lap is közölt részleteket arról, hogy Németországban a súlyos állapotban lévő koronavírusos betegek több mint 90 százaléka migrációs hátterű, az intenzív osztályokon fekvő Covid-fertőzöttek több mint fele migráns. Ehhez képest ma egyre több német úgy látja, a legnagyobb veszélyt Németországra és a világra is Kína jelenti. A vírust a kelet-ázsiai népcsoporttal azonosítják, végletesen leegyszerűsítve a problémát arra, hogy a koronavírust először Vuhanban észlelték. Ám sem az eredetét, sem a keletkezése körülményeit máig nem tisztázták hitelt érdemlően.
A sárga veszedelem mint rasszista előítélet nem új keletű. Az ázsiaiakat fenyegetésnek tekintő ideológia alapjai már az ókori Görögországban is fellelhetők. A XIX. és XX. században elsősorban Kína és a kínaiak ellen irányult, de alapvetően nem nemzeti, hanem faji alapú jelenség, amelynek középpontjában az alacsonyabb rendűnek és kulturálatlannak kikiáltott távol-keleti embertömeg képe áll, egészen a görög–perzsa háborúk idejére visszanyúlóan. A nyugati gyarmatosító hatalmak ebbe a gondolatkörbe illesztették a kelet-ázsiaiakat is.
A jelenség leírása, illetve a sárga veszedelem kifejezés Jakov Novikov orosz szociológus nevéhez fűződik. Erre hivatkozva bátorította II. Vilmos német császár a nyugati hatalmakat Kína gyarmatosítására, amit a császár birodalmi érdeknek tekintett, és ennek igazolására használta a „die gelbe Gefahr” kifejezést. 1900. július 27-én II. Vilmos elmondta hírhedt Hunnenrede (hun beszéd) című szónoklatát:
„Ha az ellenség elé értek, azt meg kell verni. Kegyelem nincs! Aki a kezeitekbe kerül, legyen a ti áldozatotok. Miként Attila, hun király örök nevet szerzett magának, úgy legyen a német név általatok Kínában ezer évre oly emlékezetes, hogy soha többé kínai még csak sandán se merészeljen nézni egy németre.” A német felsőbbrendűség talaján máig tovább élnek, és most, a járvány hatására újra szárba szökkentek a császár szavai.
A sárga veszedelem rasszista sztereotípiái a XIX. század végére elterjedtek, ekkor kezdett nagyszámú kínai Ausztráliába, Kanadába, az Egyesült Államokba és Új-Zélandra bevándorolni. Mivel alacsonyabb bérért is hajlandóak voltak dolgozni, hamarosan rasszista támadások kereszttüzébe kerültek.
James Palmer történész A véres fehér báró című, 2009-ben megjelent művében részletesen ír a XIX. századi Európáról, amelyből a sárga veszedelem ideológiája kinőtt: „Az 1890-es évek elhozták Európába a sárga veszedelem fantomját, a gondolatot, amely szerint az ázsiaiak világuralomra emelkednek. […] Emellett jelen volt az Abendland, az alkony földje süllyedésének érzete is.”
Ezeket a sorokat akár a mai viszonyokról is írhatta volna… „Oroszország Ázsiával való azonosítása odáig vezetett, hogy Németország a nyugat érdekeit szembeállította Oroszország „»ázsiai barbárságával«.”
A náci diktatúra idején az oroszellenes propaganda összemosta Oroszországot Ázsiával. A hitleri propaganda „ázsiai milliókról, mongol hordákról” vizionált, amelyek Európa elözönlésével fenyegetnek.
Az Egyesült Államokban a sárga veszedelem rasszista ideológiája az 1871-es Los Angeles-i lincseléssel vette kezdetét. Innen indult a Kína-ellenes pogrom. Kínaiakat érő leszámolások, a seattle-i kínai negyed felgyújtása, véres gyilkosságsorozat vette kezdetét. Ebből az időből származik az „annyi esélye van, mint a kínainak a pokolban” kifejezés.
Kínának ma az a legfőbb „bűne”, hogy a világ második legnagyobb gazdasága, és a GDP-növekedés trendjét tekintve még ebben az évtizedben világelső lehet. Már jelenleg is a világ legnagyobb exportőre, a kínai gazdaság teljesítménye tavaly a koronavírus-járvány alatt is nőtt. Vezető szerepe egyre nyilvánvalóbb a világ kulcsfontosságú iparágaiban, a robottechnikától a biotechnológián keresztül a mesterséges intelligenciáig.
A Nyugat újra fenyegetve érzi magát: attól tart, hogy ebben a versenyben lemarad. Elveszíti piacait, meggyöngül az ereje, ha a sárkány előbújik a fészkéből és a világ vezető gazdasági erejévé növi ki magát. Magyarország felismerte, hogy a keleti nyitás a XXI. század sorskérdése. A Nyugat azonban, úgy tűnik, továbbra is mereven ragaszkodik az évszázados beidegződéseihez.