Már megint a kvóta
Egy ideig úgy tűnt, a migránsok kötelező kvóták szerinti elosztása lekerült a napirendről, ám az elmúlt hetekben újranyíltak a frontvonalak. A déli államok egy, a korábbinál is szigorúbb tervvel lobbiznak, a V4-ek és szövetségeseik pedig változatlanul elutasítják az elképzelést. Az ellentétek az unió készülő új migrációs paktuma kapcsán éleződhetnek.
Új migrációs paktumon dolgozik az Európai Bizottság. Az unió döntéshozó szervének formálódó javaslatáról egyelőre nem sok konkrétumot lehet tudni; amikor a migrációért felelős svéd biztost, Ylva Johanssont faggatták, mindössze annyit árult el, optimista azt illetően, hogy sikerül minden tagállammal megegyezni. Ám ha igaz, amit a Právo cseh napilap brüsszeli körökre hivatkozva megszellőztetett, akkor nehéz futamnak tűnik eljutni az egyezségig. A cseh lap szerint ugyanis a készülő migrációs stratégia a kötelező kvótát is tartalmazni fogja. A baloldali újság értesülései nem tűnnek légből kapottnak, tekintve hogy amint a koronavírus-járvány alábbhagyott, máris újraéledt a kvóták körüli küzdelem. Ezzel párhuzamosan újra erőre kapott a migráció is, amelyet egy időre visszaszorított a koronavírus és a lezárt határok.
Az illegális bevándorlás frontvonalában lévő déli uniós tagállamok, azaz Olaszország, Spanyolország, Görögország, Ciprus és Málta máris azért lobbiznak, hogy az Európai Bizottság vezesse be a kötelező kvótákat. Ezt egy közösen megírt levélben követelték, amely a Corriere della Sera olasz lapban került nyilvánosságra. Úgy fogalmaznak, „szükség van egy minden tagállamra kiterjedő mechanizmus felállítására a tagállamok területére érkező minden személy kötelező és automatikus áthelyezéséről”. Ez a 2015-ben Brüsszel által erőltetett kvótarendszernél is szigorúbban hangzik.
Németország elnökségre készül
Luciana Lamorgese olasz belügyminiszter asszony az olasz püspöki kar napilapjának úgy nyilatkozott, tart tőle, hogy a nyári hónapokban megnő az Olaszországba érkező migránsok száma. Azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy a migráció kezeléséből az EU nem vonhatja ki magát, illetve a menekültek szétosztásában a visegrádi országoknak is részt kell venniük. Ám fél vagy sem Lamorgese a migrációtól, az olasz kormány gőzerővel dolgozik azon, hogy mielőbb átírja a Matteo Salvini nevéhez köthető, tavaly augusztusban hatályba lépett migrációs biztonsági törvénycsomagot.
A bevándorlásellenes erőknek az sem ígér sok jót, hogy júliustól Németország tölti be az unió soros elnöki tisztségét. A féléves elnökség egyik legfontosabb témája biztosan a bevándorlás lesz, amire már hangolnak is a németek. Horst Seehofer belügyminiszter nemrég úgy nyilatkozott, az EU elnökséget a határellenőrzések megerősítésére kell felhasználni, illetve a menekültügyi rendszer átalakítására. Emellett kritizálta az EU kelet-európai tagállamait, amiért nem akarnak menekülteket befogadni. Így nem kizárt, hogy míg a német elnökség alatt szigorodik majd a határvédelem, közben kiépül egy olyan rendszer, amely a migránsokat csak akkor engedi az EU területére, ha ellenőrizték, kaphatnak-e menedékjogot. Ugyanakkor akiket beengednek, azokat vélhetően kvóták szerint akarják majd szétosztani a németek.
A kötelező kvóták egyébként már a koronavírus-járvány alatt is szóba jöttek. Ylva Johansson, az Európai Bizottság belügyekért felelős tagja még május elején nyilatkozta, hogy közös uniós megközelítésre van szükség a menekült- és bevándorlási politika terén, és minden tagállamnak szolidaritást kell mutatnia – csak az állásfoglalás észrevétlen maradt a vírusról szóló hírek tengerében.
Régi nézeteltérések felébresztése
A kvóta bevezetéséről szóló újabb felvetések azonban az ellenállók táborát is szorosabbra kovácsolták. Június 3-án a V4-ek, illetve Észtország, Lettország és Szlovénia belügyminiszterei levélben írták meg közös álláspontjukat az Európai Bizottságnak. A négyoldalas állásfoglalást a cseh Hospodářské noviny szemlézte, amiben többek között ez olvasható: „meg kell ismételnünk határozott tiltakozásunkat a menedékkérők és a migránsok bármilyen formájú kötelező áthelyezésével kapcsolatban”. A szövetségesek ugyanakkor minden egyéb módon segítenék a frontvonalban lévő államokat, a levélben pénzügyi, technikai, operatív és szakértői támogatást helyeztek kilátásba. Ám leszögezték: „sokkal szélesebben kell értelmeznünk a szolidaritást, a lehetséges intézkedések listájának tiszteletben kell tartania az egyes államok preferenciáit és lehetőségeit”.
Érdekesség, hogy a kvótaterv ezúttal Nyugatról is kapott bírálatokat. Június 4-én Karl Nehammer osztrák és Mattias Tesfaye dán belügyminiszterek is levelet írtak az Európai Bizottságnak, amelyben úgy fogalmaztak, „olyan közös megoldásokat kell találnunk, amelyek megerősítik Európát, és nem olyan álláspontokat kell előterjeszteni, amelyek a régi nézeteltéréseket felébresztik”. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a kötelező áthelyezés nemcsak azzal a kockázattal jár, hogy „vonzó tényezőt hoz létre, amely növeli az Európába való illegális migrációt”, hanem veszélyezteti az új menekültügyi és migrációs politika egésze közös alapjának lehetőségét. És bár hangsúlyozzák a szolidaritás fontosságát, azt is hozzáteszik, hogy rugalmasnak kell lenni a tagállamokkal, elvégre a szolidaritás más formákban is megnyilvánulhat, nem csak a menedékkérők befogadásával.
Korbács és mézesmadzag
A migránsok kötelező elosztási mechanizmusának ötletét először Soros György vetette fel a Financial Times hasábjain a migrációs krízis tetőzésekor, 2015 nyarán. A bevándorláspárti spekuláns azzal érvelt, ha nem lesz egy állandó és kötelező eleme a közös uniós menekültügyi rendszernek, össze fog omlani. Az Európai Unió Tanácsa gyorsan lépett, 2015 szeptemberében határozattal fogadta el a kötelező át- és betelepítési kvótákat. Mint ismeretes, Magyarország, Csehország, Szlovákia és Románia ellene szavazott, Finnország pedig tartózkodott a szavazáson.
De hiába volt ellenszavazat, a többség erejével sikerült áterőltetni a határozatot, amelyben 160 ezer migráns áttelepítése mellett döntöttek. Ennek bukás lett a vége, ugyanis a határidőként megszabott két év alatt a menekültek egyharmadát sem sikerült átköltöztetni. Pedig előkerült a korbács és a mézesmadzag is, 2016-ban volt olyan EB-javaslat, amely szerint ha egy uniós tagország nem fogad be migránsokat a kvóta alapján, 250 ezer eurós szolidaritási bírságot kap a nyakába menekültenként. Ám ha a hivatalos kvóta szerint befogadja a menekülteket, akkor az EU hatezer eurót folyósít fejenként.
A kvótajavaslatnak legutóbb 2019 decemberében került elő egy variánsa, akkor a németek tettek le az unió asztalára egy új menekültügyi reformtervet, noha ennek szerzői kínosan ügyeltek rá, hogy véletlenül se használják benne a kötelező kvóta kifejezést. Pintér Sándor belügyminiszter az uniós belügyminiszterek ülésén elutasította a kvótarendszert, Andrej Babiš cseh miniszterelnök pedig kijelentette, „ezt a vitát 2018-ban már határozottan elutasítottuk, és semmiféle engedményt nem teszünk”.
Jelenleg azonban nagyon is valószínű, hogy az EU új migrációs paktumában újra feltűnik a kvótakérdés. Éppen most, amikor a földközi-tengeri migránstaxik újra kifutottak, és a koronavírus miatt amúgy is várható a migránsok számának növekedése, sokat számít, hogy Európa mennyire tárja szélesre kapuit a bevándorlók előtt.