Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Kovács Attila, Patricia Chagnon, EP-képviselő (Nemzeti Tömörülés, RN) Hermann Tertsch, EP-képviselő (Vox), Schaller-Baross Ernő, EP-képviselő (Fidesz)
Hirdetés

– Napirendre került az Európai Parlamentben a jogállamiság spanyolországi helyzete. Melyek azok az ügyek, amik miatt még a parlament baloldali többsége is bírálja Pedro Sánchez kormányát?

– A lista olyan hosszú, hogy nem lenne elég időnk a végére jutni. A gyökere az egésznek az, hogy a szocialista pártnak távolról sincs többsége, ezért szélsőséges pártok támogatására szorul rá, noha pontosan ezek azok a pártok, akikről a legutóbbi választási kampány utolsó napjáig azt állította Sánchez, hogy sosem áll össze velük. Azt ígérte, nem fog együttműködni az EH Bilduval (az ETA baszk szeparatista terrorszervezet 2003-ban betiltott politikai szárnya, a Batasuna utóda – a szerk.), a szeparatista Katalán Republikánus Baloldallal, de a Podemos párttal sem, amit Venezuelából finanszíroznak. Mégis pont ezt tette, hiszen a Podemos tagja a kormánynak, a költségvetés elfogadtatásához pedig a szeparatistákra is szükségük volt. Sánchez folyamatosan engedményeket tesz a Frankenstein-koalíció tagjainak, hogy megszavazzák a javaslatait. Például amnesztiát kaptak a katalán függetlenséget 2017-ben alkotmányellenesen kikiáltó politikusok. Vagy ott van a nemierőszak-törvény, amelyben egy kiskapu lehetővé tette erőszaktevők börtönbüntetésének csökkenését. Botrány, ami történik, és ne legyenek kétségeink, ha egy konzervatív kormány hozna ilyen döntéseket, nagy visszhangja lenne. De mivel szocialista kormányról van szó, Ursula von der Leyen mosolyog, a pénzek pedig jönnek. Csak azt nem tudjuk, hogy aztán hová tűnnek.

– Lehet bármilyen következménye Sánchezre nézve a mostani EP-vitának?

– A hallgatást mindenképpen sikerült megtörni, már ez is nagyon fontos. Meglátjuk, mi történik ezután, az Európai Bizottságtól mindenesetre nem számítunk segítségre. Éppen olyan korrupt, mint a kormányunk. Csak abban bízhatunk, hogy a spanyolok le fogják váltani ezeket az embereket. A kormány ugyanis nagyon veszélyes, és nagy befolyással vannak rá a drogkartellekkel együttműködő dél-amerikai baloldali szövetségesei.

Korábban írtuk

– Apropó korrupció. A spanyol szocialistáknak is lehet köze az utóbbi hetekben kitört brüsszeli korrupciós botrányhoz?

– Nem az a kérdés, hogy van-e közük, hanem, hogy mikor derül mindez ki. Ne feledjük, a mostani botrány egyik főszereplője Marokkó. Ez pedig azért érdekes, mert e vonatkozásában Sánchez tavaly példátlan lépést tett, amikor támogatásáról biztosította a Nyugat-Szaharára vonatkozó marokkói álláspontot. Ez radikális fordulat volt, hiszen mindeddig alapvetés volt, hogy Madrid az 1975-ig spanyol gyarmat Nyugat-Szaharáról szóló algériai–marokkói vitának az ENSZ-határozatok útján történő rendezését támogatja. Ráadásul Spanyolország a legtöbb gázt Algériából importálja, erre Sánchez mindenféle egyeztetés nélkül fogta magát és Marokkó mellé állt. A Pegasus-botrány Spanyolországot is elérte, vizsgálták Rabat szerepét is abban, a miniszterelnök telefonját is megfertőzték a kémprogrammal. A marokkói király olyasmit tudhat Sánchezről, ami nagyon-nagyon súlyosan terhelő lehet.

– Az idén választásokat tartanak Spanyolországban. Jelenleg a szocialisták (PSOE) 25, a jobbközép Néppárt (PP) 31, a Vox 15, a Podemos 10 százalékon áll. Reálisnak tartja, hogy ha győz a Néppárt, szövetségre léphet a Vox-szal?

– Ez az egyetlen lehetséges megoldás. Természetesen leginkább egyedül szeretnének kormányozni, de hát ezzel mi is így lennénk. Sajnos a Néppárton belül komoly erők vannak, akik inkább a szocialistákkal való kiegyezést támogatnánk, mintsem a jobboldal felé való nyitást. Ha úgy döntenek, hogy mindenki egy oldalon, és csak mi vagyunk velük szemben, az is óriási lehetőséget jelent számunkra, egy Meloni-pillanatot (Giorgia Meloni pártja nem csatlakozott Mario Draghi egységkormányához és a legerősebb olasz párttá nőtte ki magát – a szerk). Akkor csak idő kérdése lenne, hogy a Néppárt eltűnjön. Meglátjuk.

– Spanyolországban is súlyos probléma az illegális bevándorlás. Kormányra kerülésük esetén keresnék az együttműködést Magyarországgal ezen a téren?

– Igen, mindenképpen. Vannak véleménykülönbségek köztünk és a magyar kormány közt, például szeretnénk, ha a háború kérdésében a lengyelhez közelebbi álláspontra helyezkednének. Reméljük, hogy így lesz, mert nagy szükség van a lengyel–magyar barátságra. De ami a bevándorlást illeti, száz százalékban azonos állásponton vagyunk. A 2015-ös migrációs válságtól kezdve üdvözöljük a magyar intézkedéseket. Magyarország tökéletesen eltalált migrációs politikát folytat, amit mi is követnénk.