Menyasszonytánc
Putyin lassan, fokról fokra megszelídíti az Európai Uniót.
A brit hercegek esküvőivel vetekedett az osztrák külügyminiszter asszony stájerországi lagzijának hírverése. Egy díszvendég miatt, aki történetesen az orosz „cár” volt. Vlagyimir Putyin benézett, mosolygott, koccintott, megforgatta az arát, majd továbbment Berlinbe. Az osztrák esküvő látványos üzenet volt Angela Merkelnek: Moszkva kikerülhetetlen a világ nagy kérdéseinek rendezésében. Talán Európa érdeke is az együttműködés.
Fotó: MTI/EPA
„Bella gerant alii, tu felix Austria nube!” Azaz: Viseljenek csak mások háborút: te, boldog Ausztria, házasodj! A Miksa császár XV. századból származó mondása óhatatlanul felmerült, amikor Vlagyimir Putyin sajtófőnöke megerősítette, az orosz elnök ott lesz Karin Kneissl osztrák külügyminiszter esküvőjén. Az esetben nem kell bulvár jellegű áthallásokat keresni, a bécsi diplomata asszony se nem lánya, se nem rokona Putyinnak. Egyszerűen profi a szakmájában. A kellő időben értette meg, hogy „ezzel az orosszal” érdemes barátságot kötni. Megfelelő kontaktust is gyorsan talált.
Az ezredfordulón regnáló Thomas Klestil osztrák államfő híresen jóban volt Vlagyimir Putyinnal. Az orosz elnök kedvenc kutyájának, Koni névre hallgató labradorjának egyik kölykét is szívesen ajándékba adta a bécsi politikusnak. Az osztrák külügyminisztérium Oroszországgal foglalkozó osztályát évek óta Margot Klestil-Löffler vezeti. Az egykori elnök özvegye. Ő bejáratos Moszkvába, megteremtette a személyes kapcsolatot a Kremllel.
Csak egy tánc volt
Mindez természetesen nem lett volna elegendő ok arra, hogy Vlagyimir Putyin elmenjen egy EU-tag külügyminiszter esküvőjére. Az orosz államfőnek gyakorta vannak civil gesztusai, meglepő kiszólásai – azonban ezek közül egyik sincs ok nélkül. Putyinról életrajzírói sokszor megfogalmazták: a hírszerző múltjából vett gyakorlatból adódóan minden szempontból felméri partnereit. Annak idején George W. Bushsal találkozva – az amerikai elnök alkoholproblémáit ismerve – letiltott minden koccintást. Angela Merkellel is kedves volt, német klasszikusokat idézett, amikor úgy kellett tárgyalnia. Aztán behívta említett kutyáját a tárgyalások bizonyos pillanatában. Ugyanis tudta, hogy Merkel retteg az ebektől.
A mostani esküvői látogatás mögött is valami ilyesmi volt. A német kancellárt figyelmeztette tárgyalásuk előtt arra, hogy Oroszország aduk kérdésében finoman szólva sem áll rosszul az Európai Uniót illetően. Mert ezen a lagzin Putyin és az ajándékba hozott kozák kórus hangja kétségkívül háttérbe szorította a többi vendéget. A dalok szépek voltak, főleg, hogy a külügyminiszter asszony férjének kedvenc Udo Jürgens-slágerét németül is elénekelték.
Azonban ami igazán érdekes: ott volt a teljes osztrák politikai elit. Heinz-Christian Strache, a koalíciós partner Szabadságpárt vezetője még hagyományos stájer rövidnadrágot is vett. Sebastian Kurz néppárti kancellár szintén megjelent, sőt Putyinnal együtt távozott, alighanem volt még megbeszélnivalójuk a grazi repülőtér felé. Putyin limuzinjában.
Az orosz elnök a minap Helsinkiben tárgyalva ezt így fogalmazta meg: „Magánjellegű látogatás volt, amely lehetőséget adott fontos dolgok megbeszélésére is”. Hozzátett még valamit: „Ausztria nemcsak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésben játszik nagyon pozitív szerepet, hanem az Európai Unió és Oroszország közötti párbeszéd kialakításában is.”
A lagzin volt még egy érdekes vendég, akit elkerült a média figyelme. Ő Mohammed Barkindo volt, az olajexportáló országokat tömörítő OPEC főtitkára. Putyin berlini tárgyalásainak meghatározó kérdése az energiapolitika volt.
Fotó: MTI/EPA
Gnädige Angela!
Vlagyimir Putyin elégedett lehetett a stájer kitérővel. Nem azért, amit a bécsi szociáldemokrata média azonnal sulykolni kezdett: Ausztria lett Putyin „trójai falova” az Európai Unióban. Ez csak egy szólam, amit bárki megkap, aki észszerű kapcsolatokat akar építeni Oroszországgal. A bécsi vezetés pontosan felmérte azt, hogy amennyiben nem akarja a német–francia dominanciájú Európai Egyesült Államokat, akkor lépnie kell. Moszkvát lehet szeretni, vagy sem, de tárgyalni és üzletet kötni velük hasznos. Sőt, most életbevágóan fontos. Ausztria az elsők között akar lenni ebben, ez a nemzeti érdeke.
Ezt a Vlagyimir Putyint invitáló Angela Merkel is tudta.
A német kancellár furcsa helyzetben van. Az a világ, amelyben ő hitt, és viszonylag tehetségesen üzemeltetett, már nem működik. Németországban lassan ráomlik minden: most még egyszer tudott kancellár lenni, összetákolni egy koalíciót a bajorokkal és a szocdemekkel, de ez már csak az „ússzuk meg még pár percre” stratégiája.
A német politika adenaueri hagyományai az amerikaiakkal való szövetségen, a franciákkal való kiegyezésen és a szovjetekkel (oroszokkal) való üzletelésen alapulnak. Ebből a képletből pillanatnyilag két együttható nem működik. Donald Trump politikája kiszámíthatatlan, ami meg világos belőle, az az, hogy a németek alkalmazkodjanak Washington érdekeihez. Nem úgy, mint korábban, amikor tárgyaltak erről, hanem úgy, hogy ez van, ezt kapjátok.
Trump nem hajlandó elfogadni azt a korábbi dealt sem, hogy a második világháború után „megtisztult” Németország legyen Európa vezető hatalma. Ő inkább a franciákra fogadna. Emmanuele Macron pillanatnyilag Franciaország valaha regnáló legnépszerűtlenebb elnöke, ha külpolitikában a „francia gőgre” játszva nem ér el sikert, akkor megbukik. Ebből kifolyólag már nem kompromisszumot, együttműködést akar a németekkel, hanem vezető szerepet magának.
Angela Merkel ebben a hangulatban fogadta Vlagyimir Putyint. Utóbbi elegáns és kedves volt, de minden mozdulatában jelezte: itt ő tesz szívességet. Amennyiben akar. Német tisztelettudással köszöntötte „Gnädige Angelát”, azonban nyilvánvalóvá tette, ez most már az ő „esküvője”.
Ukrajna, migránsok
Miről tárgyaltak? Értelemszerűen csak reakciók vannak. Merkel és Putyin feltűnően félrevonult, nem volt szakértő, tanácsadó, a lehallgató technológiát sem vitték magukkal.
Mit lehet sejteni? Először ott volt a gáz, azaz az Északi Áramlat 2. Ez biztosítja a Nyugat energiaellátását. Felfoghatatlanul nagy üzlet, amelynek egy igazi ellenérdekelt fele van. A cseppfolyósított gázt Európában eladni vágyó USA. Csakhogy ez nem egyszerűen Gazprom-buli – ott vannak a német, osztrák cégek nyíltan, és még sokan Európából, vagy így, vagy úgy. Technikailag is ez a biztos. Szólhat Merkel Putyinnak, hogy nem akarja a vezetéket? Hát nem.
Természetesen ezt így nem mondhatja ki, ezért hangsúlyozza, nagyon fontos, hogy megmaradjon a hagyományos, Ukrajnán keresztül vezető útvonal is. Putyin mosolyog. Szerinte ez magától értetődő, egy apróság van, aminek majd meg kell felelnie a régi gázvezetéknek: a megtérülés. Ha megéri, jó. És ha nem? Piacgazdaság van.
Ukrajna. A németek benne voltak elejétől fogva az ország „demokratizálásában” (destabilizálásában – a szerk.). Hitellel, politikai és egyéb támogatással. Egy bonni kutatóintézet szerint Németországnak ez eddig 12,45 milliárd eurójába került. Ehhez még csapjuk hozzá a szankcióháborút. Ami nem bontotta le a „putyini rezsimet”, viszont a kényszerhelyzetből kifolyólag megteremtette a modern orosz mezőgazdaságot. Az európai termelők meg hoppon maradtak.
Merkel közölte, hogy a szankcióknak vége lesz, amennyiben mindenki betartja az úgynevezett minszki békemegállapodást. Putyin szerint ez szintén rendben lenne, de akkor Berlin gyakoroljon hatást Kijevre. Adjon jogokat például a nemzeti kisebbségeknek, autonómiát és olyan dolgokat, amik mind benne vannak az említett dokumentumkötegben.
Putyin felvetette azt is, hogy miután az Iszlám Államot nagyjából kiverték Szíriából, talán az EU érdekét is az szolgálná, ha a migránsok hazatérnének. Mert hasznosabb lenne ott új életet teremteni, mint itt dotálni őket. Merkel – furcsa módon – erre sem reagált.
Vlagyimir Putyin rövid európai turnéja kiverte a biztosítékot a liberális-szocialista véleményalkotóknál. Pedig érdemes lenne azon elgondolkodniuk, hogy mi is ma Európa igazi érdeke.