Fotó: shutterstock.com
Hirdetés

Az európai sajtó egyre többet foglalkozik az egyes országokat összekötő villamos hálózat összeomlásával. Filmek, könyvek, tévéműsorok találgatják, hogy mi történne, ha sötétbe borulna az egész kontinens. A globális üzemzavar pár másodperc alatt elérné Európa valamennyi részét. Az európai elektromos hálózat összeomlása láncreakciót indítana el: először csak annyit érzékelnénk, hogy nem ég a villany, de a helyzet az idő múlásával egyre drámaibbá válna. Órákkal-napokkal később már nem működne sem gáz-, sem vízszolgáltatás, azokhoz is áram kell; leolvadnának a hűtők, megszűnne a közvilágítás, nem működnének a közlekedési lámpák, leállnának a liftek. Egy idő után már a kórházak biztonsági rendszere sem bírná tovább. Elszabadulna a káosz, az embereken eluralkodna a pánik, megkezdődnének a fosztogatások… A leginkább kiszolgáltatottak a nagyvárosok lakói lennének, ahol nincs fúrt kút, nem lehet fával fűteni. De a vidékiek sem várhatnának sok jót, mert a totális áramkimaradás, az úgynevezett blackout idején előbb-utóbb akadozni kezd, majd megszűnik az élelmiszer-ellátás, így lassan elfogynak a tartalékok, hiszen manapság csak elvétve találni önellátó gazdaságot.

A lokális áramszünet és a rendszerszintű összeomlás között óriási a különbség. Előbbi esetén csak azt érzékeljük, hogy egy ideig nincs világítás, nem működik a televízió és a hűtő. Idővel leáll a fűtés, már nem lehet tankolni, nem jár a villamos… Az első órát a szakértők kulcsfontosságúnak, „aranyórának” nevezik, mert ha ekkor nem képesek a rendszert stabilizálni, az idő múlásával egyre kilátástalanabbá válik a helyzet, és egy sor olyan járulékos hiba lép fel, amelyek kijavításához akár több hónap kell. A költségekről nem is beszélve.

Ha azonban az áramszünet idején azt tapasztaljuk, hogy a mobilhálózat, az internet és a vezetékes telefon sem működik, és nem sugároznak a kereskedelmi rádiók sem, akkor minden valószínűség szerint súlyosabb a helyzet egy helyi áramszünetnél. Ez már a blackout, a teljes elsötétülés kezdete. Mindez nem utópia, hanem egy olyan fenyegetés, amelyre Európa nincs felkészülve.

Miközben Magyarországon semmit sem sejtettünk, egy hajszálon múlt, hogy idén január 8-án Európa megúszott egy nagy méretű áramkimaradást, írták meg a német és osztrák lapok. Ez volt minden idők második legnagyobb üzemzavara a 2006-os nagy áramszünet óta, amelynek során tízmillió háztartás maradt áram nélkül Nyugat-Európában. Idén január 8-án ugyanis kettészakadt az európai villamosenergia-hálózat, ami a kontinens északnyugati területén és Ausztriá­ban hirtelen frekvenciaeséshez vezetett. A Wien Energie bécsi áramszolgáltató szerint kis híján elsötétült Európa. A villamosenergia-rendszer az összeomlás szélére került, és csak a tűzoltásszerű beavatkozásnak köszönhetően sikerült elkerülni a rettegett blackoutot.

Korábban írtuk


Egy rendszerszintű összeomlásnak egyre nagyobb a veszélye. Ennek oka az, hogy a rendszerbe belépő megújulók, mindenekelőtt a szél- és naperőművek teljesítménye rendkívül ingadozó, és különösen a hidegebb téli időszakban nem képesek pótolni a szén- és atomerőművek által termelt áramot. Utóbbiak termelése sokkal pontosabban tervezhető, mint a megújulóké: ha nem fúj a szél, a szélkerekek nem forognak, ha nem süt a nap, jóval kevesebb energia termelődik.

Idén január 8-án 14 óra 5 perckor az európai hálózaton hirtelen 50,027-ről 49,74 hertzre csökkent a frekvencia 14 másodpercen belül. Végül egy teljes órán át tartó ingadozás után épp a kritikus határérték felett, 49,84 Hz-en megállapodott. Közben a dél-európai országokban 50,6-re ugrott, amelyen már nem lehetett szállítani az áramot, így a dél-európai térség leszakadt a rendszerről. Ez a másfél órás áramszünet érintette Szerbiát, Horvátországot és Romániát is.

Ahhoz, hogy a hálózati frekvenciát folyamatosan 50 Hz-en lehessen tartani, a termelésnek és a fogyasztásnak egyensúlyban kell lennie. Ha hirtelen megnő a fogyasztás, a termelés viszont nem követi, vagyis nincs elég áram, a frekvencia csökken. Az egyensúly fenntartása a rendszerirányítók feladata, akiknek ilyenkor akár drasztikusan is be kell avatkozniuk. Életbe lép a kikapcsolási terv, hogy csökkenjen a fogyasztás a hálózaton. Ez történt Franciaországban, ahol a január 8-i üzemzavar hatására automatikusan leállt az áramszolgáltatás 16 ipartelepen. De ez sem volt elég az egyensúly helyreállítására.

A másik beavatkozási mód a termelés erőteljes fokozása. Ezt Ausztriában egyre inkább gyors reagálású gázturbinák segítségével oldják meg. Ezek az erőművek „tűzoltó üzemmódban” szállítanak áramot a biztonsági hálózaton keresztül, és pótolják a kiesést a hálózaton. Az energia­szolgáltató szerint a hasonló sürgősségi beavatkozások száma drámaian megnőtt. Míg néhány évvel ezelőtt évi 15 alkalommal kellett csúcsra járatni a biztonsági tartalékot, ez az elmúlt években akár 240-szer is előfordult, tudatta közleményében a bécsi áramszolgáltató.

– Az ilyen tűzoltás jellegű beavatkozásokra nem lehet kiszámítható üzleti modellt építeni – mondta a cég szóvivője a Radio Wiennek. Közrejátszhatott az üzemzavarban, hogy ugyanezen a napon állították le végleg a hamburg-moorburgi szénerőművet, miközben a kiesést a németországi megújulók nem fedezték.

Az alsó-ausztriai energiaszolgáltató, az EVN is a következmények levonását sürgette a majdnem blackout után. Nyilatkozatából kiderült, hogy a teljes sötétséget csak a szomszédoktól származó áramimport segítségével tudták elkerülni…

– Komoly ügyfeleink jelentették, hogy a frekvenciaesést megérezték az érzékeny gépeik – mondta Stefan Zach, a konszern szóvivője a wien.ORF.at-nak. – Ha nagy a frekvenciaingadozás, a gépek leállnak. Ugyanez bekövetkezhet az erőművek esetén is, és akkor kritikussá válik a helyzet – tette hozzá.

Alsó-Ausztriában a theißi erőmű szolgál tartalékul, de Zach szerint ez sem volt elegendő. Ausztria az ellátás biztonsága érdekében egyre inkább a szomszédos államok (Magyarország, Csehország) atom- és szénerőműveire hagyatkozik. Mivel a szél- és a napenergia segítségével nem lehet a termelési volument rövid időn belül megemelni, Zach további gázturbinák építését sürgette, hogy Ausztria ne legyen ráutalva a szomszéd országokból származó szén- és atomerőművekben termelt importra.

Svédországban a baloldali politika eldöntötte, hogy 2040-ig ha törik, ha szakad, a svéd áramtermelés 100 százalékban megújulóalapú lesz. Ennek jegyében az ország folyamatosan állítja le az atomerőműveit. Az utóbbi években négy egységet állítottak le, ami 3000 megawatt klímabarát kapacitás kiesését jelentette. Mindezt a „zöldenergiamix” megteremtése jegyében. Ennek következtében az elmúlt napokban arra kérték a lakosságot, hogy spóroljanak az árammal, és a hidegebb napokon ne porszívózzanak. Svédországban, mint előző számunkban megírtuk (Szél esete a Fehérorosz Atomerőművel, 52. oldal), erre válaszul kitört a világ első „porszívólázadása”.

– A svéd porszívólázadás a fanatikus és szélsőségesen politikai indíttatású gondolkodás következménye – mondta a Demokratának Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő. Úgy látja: az atomerőművek leállítása és démonizálása, valamint a megújuló energiaforrások, különösen a nap- és szélerőművek nyakló nélküli építése a rendszerszintű gondolkodás hiá­nyát mutatja.

Minden országnak egészséges energiamixben kellene gondolkoznia, mint ahogyan hazánk is teszi. Egyetlen helyes út van, ez pedig az atomenergia és a megújulók közös útja. Ad hoc jellegű politikai döntésekkel nem tartható fenn az ellátásbiztonság, amit az európai, illetve a legutóbbi amerikai példa is jól mutat.

Néhány napja ugyanis ítéletidő csapott le Texasra. A sarkvidéki hideg miatt összeomlott a villamosenergia-szolgáltatás, és több millió ember maradt áram nélkül. Az áramkimaradás Mexikóra is átterjedt, ahol a hatóságok szerint 4,7 millió embert érintett. Az ítéletidő, a mínusz 25-30 fokos hideg és az erős szél miatt a szélerőművek közel fele befagyott, és mintegy 12 ezer megawatt szélerőművi kapacitás esett ki, miközben a fogyasztás a hideg miatt jelentősen megnőtt.

A hálózati egyensúly tartását Texasban most tervezett áramszünetekkel kénytelenek biztosítani: akár egyórás áramszünetekre lehet napokig számítani, miután életbe lépett a hármas szintű energetikai veszélyhelyzet. A The Wall Street Journal február 15-én közzétett szerkesztőségi cikkében azt a véleményt fogalmazta meg, hogy „a fosszilis energiahordozók száműzése nagyobb egzisztenciális fenyegetést jelent az amerikaiakra nézve, mint a klímaváltozás”. A neves amerikai lap egyúttal feltalálta a spanyolviaszt is, amikor megállapította, hogy az atom és a szén a két legmegbízhatóbb áramtermelő forrás.