Mindenki és senki
Folytatódott a CDU–CSU és az SPD lejtmenete: a nagykoalíció pártjai középpárttá zsugorodtak, és bár győztek, már nem lenne meg a többségük a közös kormányzáshoz. Az AfD kétjegyű eredményt ért el, és továbbra is nagyon erős a keletnémet országrészben, de ez mégis kevés ahhoz, hogy beleszóljanak a dolgok menetébe. A Zöldek taroltak a nagyvárosokban.
A nagykoalíció pártjai minden eddiginél súlyosabb vereséget szenvedtek: A CDU–CSU-pártszövetség 30 százalék alatti eredményt ért el. Középpárttá zsugorodott, 28,9 százalékon végzett, ami a 2014-es 35,3 százalékos eredményükhöz képest 6,4 százalékos veszteség. Az SPD támogatottsága a felére csökkent: a szociáldemokraták történelmi mélyponton, 15,8 százalékon végeztek. 2014-ben még 27,3 százalékot értek el, a jelenlegi eredményük ennek már csak alig több mint a fele.
A nagykoalíció nemcsak a 2014-es EP-választáshoz képest gyengült, hanem a két évvel ezelőtti, 2017-es Bundestag-választáson elért eredményéhez képest is. A CDU–CSU 2017-ben 32,9 az SPD 20,5 százalékon teljesített, a két párt ehhez képest is jelentősen tovább gyengült. A hajdani kormányzati főszereplők mára középpártok, még akkor is, ha igyekeznek nem venni róla tudomást.
Nem csupán arról van szó, hogy tovább gyengültek: az EP-választáson már a többségüket is elveszítették.
A következő hetek az EP-választások belpolitikai következményeiről szólhatnak.
Az SPD szavazóinak java része a legutóbbi tartományi választásokon már érezhető trend szerint a Zöldekhez vándorolt. A Zöldek csaknem megduplázták 2014-es eredményüket. Akkor 10,7 százalékot szereztek, most 20,5 százalékkal a második helyre futottak be, maguk mögé kényszerítve az egyre kilátástalanabb helyzetben lévő szociáldemokratákat, amelynek szavazóit felszívták. Az ellenzék ezt görögdinnye-jelenségnek nevezi: a gyümölcs belül vörös, csak a héja zöld…
Az AfD 11 százalékon végzett, ami nem rossz eredmény. 2014-ben 7,1 százalékot szereztek, most az akkori eredményüket csaknem négy (3,9) százalékkal növelték. Nem vált be az elitpártok számítása: a kampányban nem titkolták, hogy az AfD-t tíz százalék alá akarják nyomni, de a bevándorlásellenes formáció kétjegyű eredményt produkált az ellene folytatott hadjárat dacára, sajtóössztűzben, alkotmányvédelmi hivatali megfigyelés alatt és az osztrák testvérpártjukat (FPÖ) ért támadás árnyékában, amint erre Jörg Meuthen, a párt elnöke utalt. A 2017-es Bundestag-választáson elért eredményéhez képest az AfD a lejárató hadjárat ellenére mindössze 1,6 százalékot veszített.
A bevándorlásellenes alakulat a keletnémet országrészben hozta a formáját: Szászországban és Brandenburgban kimagaslóan szerepelt. E két tartományban az első helyen végzett, megelőzve a CDU-t. Szászországban 25,3 százalékot szerzett, Brandenburgban 19,9-et. A második helyen végzett Türingiában (22,5 százalékkal), Szász-Anhalt tartományban (20,4 százalékkal), illetve Mecklenburg–Elő-Pomerániában (17,7 százalékkal). Az AfD a volt NDK-ban megőrizte vezető szerepét, minden keletnémet tartományban előkelő helyre jött be, ami az ősszel esedékes tartományi választások kimenetele szempontjából is fontos üzenet.
A nyugati országrészben és a nagyvárosokban viszont a Zöldek taroltak. Berlinben 27,8 százalékon, Hamburgban 31,2, Brémában 22,7, Münchenben 31,1 százalékon végeztek. Nagyjából annyit nyertek, amennyit az SPD és a CDU–CSU veszített.
Kispárttá zsugorodott a kommunista utódpárt, a Die Linke (5,5), kevéssel megelőzve a liberális FDP-t, amely 2017-ben a koalíciós tárgyalásokon zátonyra vitte a Jamaica-koalíciót. A párt mindössze 5,4 százalékot szerzett.
A kormánypártok rossz szereplése ismét felveti a kérdést: egyben marad-e a kínkeservesen összehozott nagykoalíció, és kitölti-e Angela Merkel az utolsó ciklusát. A gyengébb választási eredmény elvileg nem maradhat belpolitikai következmények nélkül, de Németország hatalmi ambíciói már jó ideje felülírják ezt a logikát. Összefoglava, a szövetségi köztársaságban tulajdonképpen mindenki sikeresen szerepelt, de nem örülhet senki sem.