Mint a görögdinnye
Szélkerekek közt növényevő migránsok táncolnak LMBTQ-aktivistákkal, a háttérben a magzatgyilkosságok elől minden akadályt elhárító brüsszeli bürokraták fegyelmezik a reakciós EU-tagállamokat – nagyjából ezzel a festménnyel lenne ábrázolható az utópikus falansztert hirdető Európai Zöld Párt programja. A párt a májusi uniós választások egyik nagy nyertese.
Az emberiség történelmét végigkísérik az ön- és közveszélyes holdkórosok. A tetszetős, ám képtelen rögeszmék alapvetően veszélytelenek, végzetessé válhatnak azonban, ha valóságos elemeket is tartalmaznak, és hirdetőik megszállottságukból fakadó erőszakosságukkal közéleti szereplővé tornásszák fel magukat. Az ilyen helyzetekből fakadtak a forradalmak, melyek a normális többség terrorizálásával a feje tetejére akarják állítani a világot. Robespierre és Saint-Just jakobinusai, Lenin, Sztálin, Pol Pot, Szamuely, Rákosi, Kádár kommunistái lényegében egyformák voltak: mind valamely létező vagy elképzelt kisebbség – a liberális polgárság, a munkásosztály, az „elnyomottak” – felszabadításának nevében borították tűzbe és vérbe a világot. Ez a jakobinus-bolsevik torzulás jellemzi az Európai Zöld Pártot is, amelynek tagszervezetei látszólagos rendszerkritikusságukkal és a klímaváltozás emlegetésével erősödtek meg az európai parlamenti választáson.
De vajon tényleg európai és természetbarát az az ideológia, amit az úgynevezett európai zöldek képviselnek? A világhálón elérhető programjuk (europeangreens.eu) szerint inkább újratöltött marxizmus. Ahol egy kontinentális falanszter programjával szembesülhetünk, melyben keverednek az elsőre csábító, ám teljességgel életképtelen, ennek megfelelően demagóg vágyálmok a veszedelmes és kártékony kommunista egyenlősdivel. Az elsőre példa, hogy a repülőgépeket vonatokkal váltanák ki, vagy hogy leszoktatnák az emberiséget a húsevésről.
Nagyobb társadalmi veszélyeket rejtenek a fosszilis tüzelőanyagok és a nukleáris energia elhagyására építő elképzelések. Gyakorlati megvalósulásának kártételével már most szembesülhetünk Németországban, ahol az atomerőművek fokozatos bezárása az energiaárak elszabadulását, és a cseppet sem környezetbarát szénbányászat és széntüzelés újabb terjedését okozta.
Még ellentmondásosabbak a zöldek politikai pontjai. Például úgy hirdetnek több, közvetlenebb demokráciát, hogy közben további jogköröket vennének el az EU-tagállamoktól, hogy nemzetek feletti intézményekhez telepítsék azokat. Politikai alapon fegyelmeznék és büntetnék a „renitens” tagországokat: „A jogállamiság Európában és külföldön is támadás alatt áll. A tekintélyelvűség elleni védekezés harc Európa lelkéért. (…) Az EU-nak kötelező és átfogó mechanizmusra van szüksége ahhoz, hogy rendszeresen ellenőrizze a demokrácia állapotát, az ellenzéki erők meghallgatáshoz való jogát, a jogállamiságot, a szabad sajtót és az alapvető jogokat minden EU-tagállamban. (…) Az európai alapok nem használhatók fel az európai szabályok megsértésére. A jogállamiságot aláásó nemzeti kormányoktól meg kell tagadni az uniós források feletti ellenőrzést.”
Emellett a „zöldek” deklaráltan küzdenek a feminista Európáért, vagyis férfiellenesek. És a magzati élet sem számít: „Azt akarjuk, hogy az abortuszhoz való jog szerepeljen az EU Alapjogi Chartájában”. Emellett szerintük minden európai országnak végre kell hajtania az Isztambuli Egyezményt. Ez a genderelméleten alapul, csupán társadalmilag kialakult szerepeknek minősítve a nemeket. Ezzel kapcsolatban egyébként ellentmondás, hogy ugyanakkor nemi kvótákat követelnek a nagyvállalatok igazgatóságaiban és az uniós intézmények végrehajtó bizottságaiban. Leszögezik azt is, hogy „a szexuális és nemi kisebbségekhez (LMBTQ) tartozó embereknek egyenlő jogokat kell élvezniük Európában.”
Mindezek mellett „mi, zöldek ünnepeljük a sokféleséget, és szeretnénk, ha Európa mindenki számára biztonságos hely lenne. (…) kompromisszumok nélkül védjük a menedékkérők és a migránsok jogait; Támogatjuk a meglévő jogi eszközök teljes körű igénybevételét (…) egy ambiciózusabb áttelepítési és áthelyezési rendszer érdekében. (…) Azt akarjuk, hogy az Európai Unió védje a menedékjogot és hozzon létre legális és biztonságos csatornákat a migrációhoz.”
A XXI. századi „zöld” politikát forradalmi újdonságként hirdetik, de valójában egy kétszáz éves ideológia újracsomagolása: kívül zöld, belül vörös. A lényeg ugyanaz, és mindig ugyanaz a következménye is. Ezért nem szabad rá legyinteni.