Mire megkapta a koronát – amit egyébként a gnieznói érsek helyezett a fejére – Vitéz Boleszláv már felépítette, és erőssé tette a lengyel államot. III. Ottó német-római császár már a koronázás előtt is királyként tekintett rá, ezért egyes történetírók szerint az ezer évvel ezelőtti szertartás afféle második koronázásnak tekinthető.

Hirdetés
Fotó: Wikimedia Commons

Vitéz Boleszláv felismerte, hogy egy erős állam legfontosabb fundamentuma az önálló egyházszervezet kell hogy legyen. Igyekezett eltávolodni a német-római birodalomtól és csökkenteni annak befolyását a lengyel államéletre. Sőt, az ezres évek elején három hadjáratot is indított a szászok ellen. Az 1014-es nagy hadi vállalkozásában még magyar határvárakat is birtokba vett, 1018-ban pedig meghódította a Kijevi Ruszt, azaz a Kijevi Nagyfejedelemséget, csapataiban ekkor már magyar katonák is harcoltak.

Az ezer évvel ezelőtti koronázás tulajdonképpen Vitéz Boleszláv egyik legfontosabb törekvésének, vagyis egyházszervezeti önállóságának is szimbóluma lett, önmagát és a lengyel egyházat is a pápa főhatósága alá helyezte ezzel. Ő volt a lengyel történelem első, „hivatalosan” is koronás uralkodója, és nagy szerepet vitt abban, hogy a közép-európai térségben megerősödött a kereszténység.

A sors furcsa játéka, hogy a lengyel királyt az áprilisi koronázás után nem sokkal, 1025 júniusában magához szólította a teremtő.

Korábban írtuk