Fotó: Wikimedia Commons
Hirdetés

Hess 1894. április 26-án született Alexandriában, és itt élt 14 éves koráig. Ottani környezete semmilyen befolyást nem gyakorolt rá, még arabul sem tanult meg. Csillagász akart lenni, de nagykereskedő apja kívánságára kereskedelmi iskolát végzett. Az első világháborúban önkéntesként harcolt, majd pilótakiképzést kapott, de bevetést nem látott. A háborút követő zavaros időkben a müncheni egyetemen történelmet tanult, harcos soviniszta és antiszemita lett. A bajor fővárosban sodródott Hitler mellé, aki mellett aztán tűzön-vízen át kitartott, állítólag ő szólította először Vezérnek, és egy verekedés során életét is megmentette. A náci párt 16-os számú tagkönyvének birtokosa a balul sikerült 1923-as sörpuccs után egy cellában raboskodott Hitlerrel, aki neki mondta tollba a Mein Kampfot.

Szabadulásuk után Hitler helyettese, személyi titkára és biztonsági főnöke lett. A nácik 1933-as hatalomra jutása után ő vette át a párt vezetését, tárca nélküli miniszterként aláírását viselik a zsidótörvények. A vezetőtársaitól eltérően elegáns megjelenésű, mindig udvarias, de politikailag kevésbé tehetséges és ambíciókat nem tápláló Hess nem akart és nem is tudott hatalmi bázist kiépíteni. A második világháború kitörése után a náci hierarchiában formálisan is a harmadik helyre, Göring mögé csúszott vissza, pozíciója tovább gyengült, amikor Hitler Hess addigi kabinetfőnökét, Martin Bormannt tette meg személyi titkárának.

Hess 1941. május 10-én éjszaka váratlanul Skóciába repült, ahol ejtőernyővel ért földet. Őrizetbe vétele után Hamilton hercege egyik barátjaként azonosította magát, majd a főrenddel találkozva felfedte magát és közölte: a brit kormánnyal akar tárgyalni egy mindkét fél számára előnyös békéről. Churchill el sem hitte az első jelentéseket és nem volt hajlandó félbeszakítani a filmet, amit nézett, tárgyalásra pedig végképp nem volt hajlandó. A britek kihallgatták Hesst, majd miután konstatálták, hogy nem rendelkezik értékes katonai információkkal, őrizetbe és pszichiátriai megfigyelés alá helyezték a háború végéig.

A különös küldetés okait máig nem ismerjük. Hess vélhetőleg mellőzöttségét akarta kompenzálni egy diplomáciai sikerrel, azzal, hogy a Szovjetunió küszöbön álló megtámadása előtt elhárítja a kétfrontos háborút, tárgyalóasztalhoz ülteti a briteket. Felhatalmazással azonban nem rendelkezett, útja nem volt előkészítve és ismeretei hiányosak voltak. Az általa személyesen nem is ismert Hamilton herceget például Churchill ellenlábasának hitte, és az sem zavarta, hogy a neki írt levelére nem érkezett válasz, mert az a brit kémelhárítás kezébe került. Arról is vita folyik, hogy Hitler tudott-e útjáról, bár ez nem valószínű, mert a Führer a hírre dührohamot kapott, s mivel Hess neki címzett, indulása után kézbesített zavaros levele jóslatokra hivatkozott, dühében több száz asztrológus és okkultista letartóztatását rendelte el. Magát Hesst elmebajosnak minősítette, s minden tisztségétől megfosztotta – az nem merült fel, hogyan tölthetett be egy őrült ilyen magas tisztet a Harmadik Birodalomban. Akadnak olyanok is, akik szerint Hesst a britek csalták tőrbe, hogy a náciellenes propagandában használják fel, de még az is lehet, hogy tényleg megőrült.

Korábban írtuk

A nürnbergi perben Hess is a vádlottak padjára került, bár egyesek szerint inkább elmegyógyintézetben lett volna a helye. Az eljárás végén az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények vádja alól felmentették, de bűnösnek találták a béke elleni bűncselekmények és összeesküvés vádpontjában, s életfogytiglani börtönre ítélték. Angliai fogsága alatt Hess amnéziát tettetett, de a tárgyalásra emlékezete „visszatért”, az utolsó szó jogán azt mondta: „nem bánok semmit”.

A berlin-spandaui börtönben fogolytársai sorra kihaltak vagy kiszabadultak mellőle, 1966 után ő maradt a hatalmas személyzettel őrzött fogház egyetlen rabja. A külvilágtól hermetikusan elzárták, látogatót nem fogadhatott, interjút nem adhatott. Az aggastyán „7-es számú fogoly” 1987. augusztus 17-én, 93 éves korában öngyilkosságot követett el.

Az összeesküvés-elméletek hívei szerint Hesst már úton Angliába lelőtték és egy hasonmása érkezett meg. Az angolok ezt felismerték, de nem tettek semmit, az ál-Hesst ítélték el és ő ült négy évtizedig börtönben. Amnéziája arra szolgált, hogy elkerüljék a leleplezést, s amikor Gorbacsov hatalomra jutása után fennállt a veszély, hogy a szovjetek belemennek elengedésébe, a titkosszolgálatok gyilkolták meg. Mások szerint ugyan az eredeti Hess került a rácsok mögé, de valóban meggyilkolták, nehogy kiteregethesse útjának valós hátterét, a piszkos politikai manővereket, amelyek tanúja volt. A legvadabb teória szerint Hesst már Németországban kivégezték (Hitler tudta nélkül, Göring vagy Himmler parancsára), dublőre azért indult útnak, hogy megakadályozza a Hess által előkészített paktumot a britekkel. Ezután csak egy kérdés vetődik fel: mi késztette a hasonmást arra, hogy élete végéig vállalja szerepét?