Csökkenő élelmiszer-, növekvő lakásfenntartási, hírközlési és közlekedési kiadások. A kilencvenes évek eleje óta a magyar lakosság fogyasztási szerkezete a nyugat-európai minta felé mozdult, s kétharmadról 50 százalékra csökkent az alapvető fogyasztási cikkek aránya. Ugyanakkor a nyugat-európainál még mindig kevesebbet költünk művelődésre, szórakozásra és egészségügyre is.

A statisztikusok hét termékcsoportot figyelnek, amikor meghatározzák egy ország fejlettségi szintjét. Ezek az élelmezés, a lakásfenntartás, közlekedés és hírközlés, oktatás és művelődés, ruházkodás, egészségügy, valamint az egyéb fogyasztási javak – vagyis minden olyan kiadás, ami a tartós fogyasztási cikkek piacán kívül történik. Mivel élelmiszerre és lakásfenntartásra minden háztartásnak költenie kell, ezért ezeket alapvető fogyasztásnak nevezik. Ami megmarad, adja a szabadon felhasználható részt. A fejlődő országokban a fogyasztási szerkezet általános jellemzője, hogy kereset nagy részét élelmezésre fordítják. Mondhatjuk úgy is: minél szegényebb egy ország, annál nagyobb arányban részesednek a kiadásokból az élelmiszerek. Hiszen az alapvető fogyasztási cikkeket ott is meg kell vásárolni, így a kevés bevételből alig-alig – vagy egyáltalán nem – marad szabadon felhasználható jövedelem. A szegény – de nem legszegényebb – országokban a fennmaradó jövedelem döntő részét a lakásfenntartási kiadások kötik le. A nyugati vagy fejlett országokban ellenben kevésbé jelentős az alapvető szükségletekre költött jövedelem, ugyanakkor magas az oktatás, a művelődés, a közlekedés, a szórakozás vagy az egészségügyi kiadások aránya. Nyilvánvaló: magasabb bérekből kevesebbet köt le az alapvető cikkek megvásárlása. A KSH 1993 óta végez felmérést a magyar háztartások kiadásairól. Az adatok arról árulkodnak, Magyarország fejlődik: csökken az élelmezésre fordított összeg, nő a lakásfenntartásra kifizetett forintok aránya, és rohamosan nőnek a hírközlésre fordított kiadások. Ahogy a KSH-nál összegeznek: a fogyasztási szerkezet tekintetében immár a fejlett országok közé sorolhatjuk hazánkat, azonban még lemaradás tapasztalható az EU nyugat-európai tagállamihoz képest. 1993-ban még jövedelmünk 39 százalékát fordítottuk élelmezésre. Emellett jelentős részt képviseltek a lakásfenntartási kiadások is, így az alapvető szükségletekre a háztartások jövedelmüknek csaknem kétharmadát használták fel. Egészségügyi kiadásokra jövedelmünk 4, ruházkodásra 7,5 százalékát költöttük. Tizenegy év múlva, 2004-ben az élelmiszerek már csupán a jövedelmek 29 százalékát emésztették fel. Bár nőtt a lakásfenntartásra fordított kiadások aránya – 24 százalék volt – az alapvető cikkek így is már csak a keresetek alig több mint felét vitték el. Jelentős növekedést mutatott ugyanakkor a közlekedésre és a hírközlésre fordított rész, utóbbiakra már keresetünk 17 százalékát költjük el, ami főleg a mobil kommunikáció nagymértékű fejlődésének köszönhető. A változás egy év alatt is látható: 2004-ről 2005-re 48 ezer forintról 50 ezer forintra nőtt az átlagos családban egy főre eső elkölthető jövedelem. Az élelmiszerre költött összeg 13 300 forint volt, ami – 29 százalék helyett – immár csak 26 százalékot vett el az öszszes kiadásból. A lakásfenntartásra fordított 12 600 forint ugyanakkor már 25 százalékos részarányt jelent. A hírközlés és közlekedés részesedése 17 százalékról 19-re növekedett, vagyis havi 9500 forint jutott erre a csoportra. A ruházkodásra fordított összeg kismértékű, de folyamatos csökkenést mutat, ezúttal 4,9-ről, 4,6 százalékra változott az aránya. A most bejelentett energia-áremelések minden bizonnyal jelentős lökést adnak a lakásfenntartási kiadásoknak, vagyis átmenetileg nőhet a fogyasztási szerkezetben az alapvető cikkekre fordított összegek aránya. Hosszú távon azonban minden bizonnyal folytatódik a felzárkózás, vagyis nő a szabadon felhasználható jövedelem hányada, így egyre többet költünk majd oktatásra, művelődésre, egészségügyre és szórakozásra is. Juhász Ágnes