Miért nem érdeke Zelenszkij körének a béke?
Oligarchák a háborúért
Donald Trump még 2025 első felében leállítaná a háborút Ukrajnában. Ebben azonban messze nem mindenki érdekelt. Az elképzelés szembemegy egyes amerikai üzleti körök, valamint a nyugati politikusok jelentős részének az akaratával is. Önmagában a konfliktus befagyasztása Moszkva számára sem okvetlenül elfogadható. Mi több, a Trump elnök elképzeléseihez simuló retorikája ellenére a jelenlegi ukrán hatalmi és az állami korrupcióból szépen gazdagodó üzleti elit sem igazán érdekelt a békében.Donald Trump nemcsak történelmet írna az ukrajnai háború intenzív szakaszának lezárásával és a béketárgyalások megkezdésével, de javítana globális népszerűségén is. A sikeres nyitással egyúttal azt is igazolná, hogy a nemzetközi porondon még mindig érvényesül az Egyesült Államok akarata. A Fehér Házba visszatérő elnök ugyanis a helyzetet erőből oldaná meg, és láthatóan az sem nagyon érdekli, hogy a befagyasztott konfliktus a háborúhoz vezető okok szanálása híján előbb-utóbb újra kiolvadhat. Ez a leginkább Moszkvát aggasztja, így az eddigieknél jobb, a probléma átfogó rendezése felé mutató javaslatot vár a visszatérő elnöktől. Az amerikai elit demokrata oldala, valamint a nyugat-európai politikusok meghatározó része a Nyugat presztízsét félti a konfliktus olyan lezárásától, amely a realitásokat követve elismeri Oroszország katonai sikereit és bizonyos mértékig a biztonsági érdekeit is. Ez szembemegy az eddigi nyugati politikával, és akkor még nem említettük, hogy bizonyos üzleti körök érdekeivel is. Ugyanígy a hatalomban lévő, Volodimir Zelenszkij mögött álló ukrán elitnek sem jönne jól, ha hirtelen „kitörne” a béke.
Variációk a rendezésre
Nem is az jelentené számukra a legnagyobb problémát, hogy miként magyarázzák meg az ukrán társadalom radikálisabb és a fronton kitartó részének a háború kapitulációval felérő lezárását. Ezt még megoldanák Zelenszkijék, hiszen kommunikálni tudnak, ráadásul a társadalom többsége azért örülne a vérontás végének. Sokkal jobban aggasztja ezt a kört a hatalom elvesztésének a lehetősége és annak következményei. Volodimir Zelenszkij legitimációjának a kérdése már rögtön egy lehetséges megállapodás aláírásakor felmerül. A Kreml ugyanis nem ismeri el Zelenszkijt legitim államfőnek. Erre Trump csapata az ukrán hatalom „szürke eminenciásával”, az elnöki adminisztrációt vezető Andrij Jermakkal kínálhatna megoldást. A jelenlegi kör számára a legkézenfekvőbb az lenne, ha gyorsan sort kerítenének az elnökválasztásra, amelytől a Nyugat hallgatólagos jóváhagyása mellett Zelenszkij legerősebb ellenfeleit távol tartanák. Így győzne Zelenszkij és aláírhatná a megállapodást, a Nyugat pedig kommunikálhatná, hogy nem engedett a Kreml akaratának.
De az is megtörténhet, hogy Zelenszkij a megoldás akadályává válik, így Jermak és az amerikaiak rábeszélik a lemondásra, a békemegállapodást pedig megbízott államfőként aláírja a parlament elnöke, Ruszlan Sztefancsuk. Ezt követően a választásokon pedig amerikai jóváhagyással nyer az Ukrajna igazi irányítójaként megmaradó Andrij Jermak egyik embere, aki mindenben igazodik a Fehér Ház akaratához.
Ott lebeg ugyanakkor Zelenszkijék feje fölött a totális bukás lehetősége is. Ha ugyanis Donald Trump úgy látja, hogy ezzel a körrel nem lehet megállapodást elérni, akkor Washington megtalálhatja a módját, miként szabaduljon meg tőlük. A frontok helyzetének alakulását, az összeomlás lehetőségét figyelve nem lenne meglepő egy katonai puccs, amelynek nyomán a Londonból hazatérő Valerij Zaluzsnij vezetésével megalakulna a nemzeti megmentés kormánya, ebben ott lehetnének Porosenkótól Kolomojszkijig sokan. A volt főparancsnok aláírná a megállapodást a tűzszünetről, a nyugatos hatalom folytonossága pedig megmaradna. Bár kicsi erre az esély, ám azt sem lehet teljesen kizárni, hogy a Majdan által felemelt rezsim teljesen összeomlik, Zelenszkij és Jermak elmenekül, Ukrajna szétesik, a békét pedig a hatalomba Moszkva segítségével visszahelyezett Mikola Azarov vagy Viktor Medvedcsuk írja alá.
A Volodimir Zelenszkij fémjelezte hatalmi elit számára a legoptimistább forgatókönyv az lenne, ha a Donald Trump által elővezetett, Kijev által szavakban támogatott rendezési tervet Moszkva elutasítaná, Fehér Ház pedig a „héják” és a hadiipari lobbi nyomására tovább fegyverezné Ukrajnát. Az már ebből a szempontból másodlagos, hogy az egész finanszírozását egyre inkább Európa venné át. Kijev és Zelenszkijék ezzel időt nyernének, és még nagyjából egy évig folytatódna mindaz, ami a 2024-es évet is jellemezte. Az orosz erők a jelenlegi tempóban haladnának előre, közben rombolnák az energetikai és közlekedési infrastruktúrát, az ukránok meg-megpróbálkoznának egy a kurszkihoz hasonló ellentámadással, és támadnák drónokkal, rakétákkal a mélységi orosz célpontokat, az Egyesült Államok és az Európai Unió pedig újabb, az orosz energetikai szektort sújtó szankciókat vezetne be.
Átfogó korrupció
Ebben az esetben az ukrán vezetés továbbra is lefölözhetné a háború hozadékát. Virágozhatna tovább a korrupció, amelyből a hatalom és a hozzá csapódó, állami megrendelésekben érintett üzleti kör nagyon is jól él. Ahogy a közelmúltban a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozva Németország egykori pénzügyminisztere, a baloldali Oskar Lafontaine fogalmazott, Ukrajnát korrupt oligarchák uralják, hiányzik belőle a valódi demokrácia, és egyre inkább külső támogatásokból él. Az elmúlt hónapokban egyébként egyre több hasonló kritika látott napvilágot.
Még az ősszel Artem Dmitruk, a rada képviselője állította, hogy Zelenszkij többet lopott, mint az összes korábbi ukrán elnök együttvéve. A még 2021-ben a kormánypárt, a Nép Szolgája frakciójából kizárt, azóta az Ukrajna Újjáépítése képviselőcsoportban dolgozó, tavaly nyáron azonban külföldre szökött és huliganizmus miatt körözött parlamenti képviselő szerint Zelenszkij hivatala havonta több tízmillió dollárt sikkasztott el az állami struktúrákból. Az eset a kormányzó párt erjedése mellett mutatja a lojalitás csökkenését is. Korábban a szintén a Nép Szolgájából kizárt Heo Lerosz „énekelt” és Telegram csatornáján tett közzé konkrét eseteket, köztük azt a 2022-es beszerzést, amelynek során a védelmi minisztérium bolgár gyártmányú lövedékeket vásárolt az állami tulajdonú Progress vállalaton keresztül. A túlfizetés szerinte csak ezen a három szerződésen 6,7 milliárd hrivnyát (mintegy 65 milliárd forintot) tett ki, amelyből tudomása szerint 170 millió euró került Jermak és Zelenszkij zsebébe. A képviselő azt is felvetette, hogy az ukrán államfő és köre 2012 óta mintegy 40 millió dollárt pumpált Ihor Kolomojszkij üzletemberen keresztül különböző offshore cégekbe. Lerosz azt is állította, hogy Zelenszkij állami költségvetésből származó pénzből külföldön vásárolt ingatlant. Leleplezéseit összegezve úgy fogalmazott, hogy mind Zelenszkij, mind pedig Jermak a korrupció keresztapáivá váltak. Normálisan működő országban Zelenszkijnek a fentiek mellett azért is magyarázkodni a kellene, miért állította a család egyik ciprusi bejegyzésű offshore cégének az élére a számvevőszék vezetőjének húgát. Persze, azt sem magyarázta meg az államfő, hogy miért a barátját, Krivij Rih-i szomszédját, Olha Piscsanszkát nevezte ki a pénzügyi ellenőrző szerv élére.
A korrupció leginkább a katonai szektort érinti. Nemrégiben 30 tisztviselőt azonosítottak, akiket állami pénzek elsikkasztásával vádolnak, köztük lakásügyi és karbantartási osztályok alkalmazottait, valamint kereskedelmi struktúrák képviselőit. A Legfőbb Ügyészség szerint több mint 3,7 millió dollárt sikkasztottak el, amelyet eredetileg a hadsereg szükségleteire szántak. A vádak között szerepel tűzifa, villany, földgáz és bútorok vásárlására elkülönített források elsikkasztása, valamint katonai infrastruktúra építésére adott pénzek felhasználása. Korábban, a tavalyi év elején Vitalij Polovenko helyettes védelmi miniszter jelentette be, hogy a védelmi minisztérium felmondta a szerződéseket Ihor Hrinkevics lvivi üzletember cégeivel, aki a fegyveres erők ruházatának botrányos beszerzési ügyében érintett. Egy másik ügyben pedig az Ukrán Biztonsági Szolgálat vett őrizetbe egy ezredest, valamint egy védelmi cikkeket szállító cég vezérigazgatóját korrupció gyanúja miatt. Vagy ott van az az ügy, amelyben 40 millió dollárt (több mint 14 milliárd forint) sikkasztottak el. A csalásban egy ukrán fegyvergyártó cég, a Lviv Arsenal, valamint a védelmi minisztérium alkalmazottai vettek részt. Az történt, hogy Kijev megrendelt százezer aknavetőgránátot, ám a vállalat egy darabot sem szállított le.
De a korrupció tombol más szférákban is. Említhetnénk azt az esetet, amelyben egy regionális lakás- és karbantartási osztály vezetőjét azzal gyanúsították, hogy 285 ezer dollár értékben vásárolt illegálisan kereskedelmi eszközöket, földet és egyéb értékeket, amelyeket egy közvetítő nevére vettek nyilvántartásba. Vagy itt egy friss eset, Roman Terescsenko milliárdos gabonakereskedő a gyanú szerint több millió dollárt mosott tisztára egy saját nevére regisztrált OnlyFans-fiókon keresztül. Az ügyben azután kezdtek vizsgálódni, hogy az adóhatóság nagyszabású razziasorozatot indított az országban tevékenykedő OnlyFans-modellek ellen. A nyomozás során kiderült, hogy az oligarcha 3 millió dollár összértékben közel 200 gyanús utalást hajtott végre lengyel és svájci vállalatoknak a Paxum nevű fizetési szolgáltatón keresztül. A pénz forrásaként Terescsenko az OnlyFansen végzett erotikus munkáját tüntette fel. A milliárdos otthonában és irodáiban tartott házkutatások során adathordozókat, dokumentumokat és rengeteg készpénzt foglaltak le.
Ukrajna évtizedek óta küzd a korrupcióval, amely átszövi a közigazgatástól az igazságszolgáltatáson át a gazdaság szinte összes szféráját. A helyzet a háborúval csak romlott, és komoly hatással van az ország fejlődésére és stabilitására. Egyik legsúlyosabb formája az állami megbízások és közbeszerzések területén tapasztalható. Gyakran előfordul, hogy a közbeszerzési pályázatokat manipulálják, a versenytársakat kizárják és a kiírók előnyhöz jutnak. A közbeszerzések átláthatóságának hiánya miatt az állami pénzek sok esetben esnek áldozatául a megszokott ügyeskedéseknek.
Oligarchák kora
Ebből a környezetből nőttek ki a mindenható oligarchák, akik sokáig a kezükben tartották magát az államot is. Zelenszkij ennek a helyzetnek a felszámolását ígérte annak idején a kampányában, és ugyan az ismert oligarchák uralmát visszaszorította, ámde helyükbe az elnöki adminisztrációt vezetők, a Bankova és köre lépett. Zelenszkijék központosító törekvéseibe nem fértek bele a klasszikus oligarchák, akiknek a gazdasági erejét a háború is megtörte. Így aztán a helyük és a súlyuk is jelentősen átértékelődik Ukrajna politikai és gazdasági életében. A régről ismert arcok – Ahmetov, Medvedcsuk, Firtas, Kolomojszkij, Porosenko – nem tűntek el, erejük és befolyásuk azonban korántsem olyan erős, mint egykor. Közülük leginkább azok tudnak túlélni vagy felemelkedni – Viktor Pincsuk, Tomáš Fiala –, akik nagy multinacionális holdingokhoz kapcsolódnak. S hogy mennyire a hatalom megtartása irányítja Zelenszkijék lépéseit, azt mutatja, hogy az erre paradox módon jelenleg a legnagyobb veszélyt jelentő nyugati partnerek helyi képviselői sem ülhetnek a babérjaikon. A Bankova ugyanis még az úgynevezett Soros-fiókákat is hátrébb szorította.
Ebben a rendszerben és e logikában a háború fontos elem. Mindenekelőtt a Bankova, Zelenszkij és Jermak köre jó eséllyel csak addig marad a hatalomban, amíg be nem köszönt a béke. Az Elnöki Irodához és az ide közvetlenül bekötöttek addig urak, amíg a jelenlegi kaotikus, háborús helyzet fennáll. Ugyanez az érdek vezérli e körnek az állami beszerzések korrupt hálózatából jól élő, oligarcháknak klasszikus értelemben nem nevezhető üzletembereket, a hadsereg gazdasági vezető rétegét és a beszállítókat, a hadkiegészítő parancsnokságok alkalmazottait, a sorozáskor az egészségi alkalmasságot megállapító, szintén megkerülhetetlen orvosokat vagy a vámosokat és a határőröket. Ha tehát a hatalom belső körein és a hozzájuk az állam korrupt működésén keresztül kapcsolódókon múlik, akkor 2025-ben még nem lesz béke Ukrajnában. Persze, ez a rendszer is csak addig tud fennmaradni, amíg a Nyugat pénzeli a háborút, így aztán a folytatásról és a lehetséges békéről a nagyok, mindenekelőtt Washington és a szövetségesei, valamint Moszkva fognak dönteni.