Omerta Parajdon: megfélemlítik a bánya dolgozóit?
Hiába próbálunk bányászati szakemberekkel vagy a bánya geológusaival akár névtelen, négyszemközti beszélgetést kezdeményezni, senki sem vállalja, hogy nyilatkozik a sajtónak.
Helyi információink szerint a sóbánya dolgozóit megfélemlítették és megfenyegették, hogy ne álljanak szóba a sajtóval.
A megválasztott román államelnök, Nicusor Dan, a településen járt a múlt hétvégén, és megígérte a helyieknek, hogy megtalálják a felelősöket; információink szerint az Országos Sóipari Társaság (Salrom) lényegében bűnbakokat keres, a saját struktúráján belül minél kisebb szintre próbálja áthárítani a felelősséget. A különös helyzet miatt a helyiek között több „összeesküvés-elmélet” is közszájon forog, ezek közül kettőt említünk meg:
- Szándékos szabotázs? Beszéltünk egy bányásszal, aki szerint valószínű, hogy szándékosan árasztották el már évekkel ezelőtt a két legalsó termelési szintet a bányában, hogy lassítsák a sókitermelést, ugyanis a sókitermelés folyamata akadályozta a bánya turisztikai részlegének működését. Például, amikor az alagúton teherautó hozta ki a sótömböket, a turistabusz nem hajthatott be a bányába, ráadásul az alagút megtelt kipufogó-füsttel; de a termelés során keletkezett füstöt is sokszor ki kellett szellőztetniük a bányából, a bánya pedig leginkább turisztikai bevételéből szerzett profitot, a sókitermelés kevesebb pénzt termelt. A bánya „elárasztása” tehát annyiban volt szándékos, hogy lassíthatta a kitermelést; eddig is volt példa arra, hogy leállították a termelést a turisztikai főszezonban, „műszaki okokra” hivatkozva.
- Magyar település, nem adtak forrást. Sokak szerint noha a parajdi sóbánya termelte a legtöbb profitot a Salromnak, mégsem ide forgatták vissza pénzt, csak ráncfelvarrások történtek (például a patak geotextiles kibélelése), és ezeknek a következményeit láthatjuk a jelenben. A helyiek szerint a Salrom inkább a Kárpátokon túli – óromániai – bányák fejlesztésébe fektette a pénzt, és azokat akarta turisztikai szempontból is vonzó célponttá tenni, a parajdi rovására. Mindez nyilván nem csak „román ármány”, hanem ezekben a törekvésekben hallgatólagos partner volt a bánya helyi – magyar – vezetősége is.
(A Magyar Demokrata nem állítja, hogy a fenti állítások igazak, de több parajdival beszélgetve ezt a két értelmezést sok embertől hallottuk, és mint érdekes információt osztottuk meg az olvasóinkkal).
