Paradigmaváltás előtt

A CDU–CSU pártszövetséggel és az SPD-vel két fuldokló kapaszkodik egymásba, akik felett már eljárt az idő. Csak a végzetüket akarják közösen késleltetni. A látszatdemokrácia a végéhez közelít – mondta a Demokratának Hansjörg Müller, az AfD-frakció parlamenti ügyvivője.

– Új fejlemény a hónapok óta tartó kormányválságban, hogy az SPD rendkívüli pártkongresszusa a hivatalos koalíciós tárgyalások megkezdése mellett döntött. Mit gondol, belemegy az SPD a közös kormányzásba a CDU–CSU-val?

– Az SPD az elmúlt években hibát hibára halmozott. Nem maradt más hátra a számára, mint hogy eldöntse, hogyan végezze: Merkel utolsó nagykoalíciója fojtsa meg, vagy az előre hozott választáson az AfD, az új néppárt váltsa le. Akárhogy dönt, az SPD már így is, úgy is halott.

– Ha létrejön a nagykoalíció, megnyugodhatnak a németek?

– Az évtizedek óta tartó agymosás az oktatásban és a médiában mára oda vezetett, hogy már alig ismeri fel a nép, hogy mi használ neki, és mi válik a kárára. Ezért már sajnos nem az a fokmérő, hogy a lakosság elégedett-e, vagy sem.

– Szomorú. Mit hozhat az újabb nagykoalíció a CDU–CSU pártszövetségnek?

– A CDU–CSU pártszövetséggel és az SPD-vel két fuldokló kapaszkodik egymásba, akik felett már eljárt az idő. Csak a végzetüket akarják közösen késleltetni. A látszatdemokrácia a végéhez közelít, mi viszont egy paradigmaváltás irányába tartunk.

– Valóban?

– Gyökereink és széles körű tagságunk alapján már ma is mi vagyunk az új néppárt, és ezt a következő választások eredményeivel alá fogjuk támasztani.

– Mikor kerülhet sor egy újabb, szövetségi szintű választásra? Négy év múlva, vagy már előbb?

– Nincs ember, aki ezt ma meg tudná mondani. Csak találgatni lehet. Az SPD kilátásba helyezte a szondázó tárgyalásokon született megállapodás újratárgyalását. A CSU ezért akár ki is szállhat a koalícióból, hogy a soron következő bajor­országi tartományi választáson az AfD nehogy lekörözze. De boríthatja a nagykoalíciót az SPD tagsága is.

– Ha nagy nehezen megalakul az új kormány, az AfD lesz az ellenzék vezetője. Ez milyen előjogokat biztosít az önök számára?

– Nem beszélnék előjogokról. Sokkal inkább felelősségről, ami ebből a szerepkörből adódik. Nagyon sokat kihozhatunk belőle, de el is játszhatjuk a lehetőséget. Ez csak rajtunk múlik. Hogy az ellenzék vezetőjének szerepét valódi tartalommal töltsük meg, offenzívába kell kezdenünk, felhagyva azzal, hogy folyton önmagunkat igazoljuk.

– Mire gondol?

– Az AfD-nek ki kell szabadítania magát a gender-mainstream és az egyéb németellenes propagandisták fogalomkörének és definícióinak a nyomása alól.

– Ezt hogy érti?

– Csak egy példa: a legutóbbi parlamenti vitában az egyik AfD-s képviselő a plenáris ülésen arról beszélt, hogy támogatást kell nyújtani a német családoknak a gyermekek után. Amikor a képviselő kiejtette azt a szót, hogy „német családok”, a többi párt képviselői gúnyolódni kezdtek. Már ezt a semleges szót is fasisztának bélyegzik az úgynevezett Német Szövetségi Parlamentben, amely továbbra is arra hivatott, hogy a német érdekeket képviselje. Ily módon az AfD sem riadhat vissza attól, hogy hazaárulónak nevezze azokat a képviselőket, akik a nyilvánosság előtt elárulják a saját országukat és népüket.

– Ezért tesznek úgy a riválisok, mintha az AfD nem is létezne? Ez az elhallgatás oka? Vagy valami más?

– Először is az, hogy a kartellpártoktól, a jelenlegi elittől szavazatokat és javadalmakat vonunk el. Másodszor az, hogy mi egy szuverén Németországot akarunk, aminek 70 évvel a háború után épp itt az ideje. Ez a kettő együtt összedönti a hazugságokból épített kártyavárat. A politikai elit tisztában van ennek veszélyével. Ezért hallgatással harcolnak ellenünk, vagy ha ez nem elég, rágalomhadjárattal a hamis sajtóban.

– Milyen jövőképet lát Németország előtt?

– Sötétet, tekintettel a muszlim betolakodók születési rátájára, szemben a hazaival. Németország eltűnését csak úgy akadályozhatjuk meg, ha mielőbb lezárjuk a határokat a képzetlen bevándorlók előtt, és az olyanokat, akik az országunkra nincsenek tekintettel, illetve a mi adóinkból párhuzamos társadalmakat hoznak létre, kivétel nélkül visszatelepítjük. Erre az egyedüli, működő megoldásra csak az AfD képes, ezért túlzás nélkül állítom, hogy ha Németország elpusztul, az AfD-nek is vesznie kell.

– Tisztázzunk egy félreértést, ami a nagykoalíció pártjai között örök vita. Ön szerint adóemelés nélkül finanszírozható a tömeges bevándorlás?

– Nem.

– Nemrég azt mondta, az AfD az utolsó és egyetlen békemozgalom. Mit értett ez alatt?

– Az összes kartellpárt, a Linke (Baloldal) kivételével, ostor Washington kezében Oroszország ellehetetlenítésére. Aki a kartellpártokra adja a szavazatát, az egy Oroszország elleni NATO-csapás kiprovokálására szavaz. Aki az AfD-t választja, az a kiegyezést választja Oroszországgal – és ezzel együtt a békét. Emellett mi is meg akarjuk őrizni a jó kapcsolatainkat Washingtonnal. Mindkettő lehetséges, csak akarni kell.

– Magyarországon az él a köztudatban, hogy Németország jóléti állam. Sok honfitársunk vállal munkát Németországban a magasabb bérek miatt. Önök viszont sörösüvegeket gyűjtő kisnyugdíjasokról beszélnek. Mi az igazság?

– A németek ötven százaléka máról holnapra él, nincs semmilyen vagyonuk. Akinek van állása, attól a rabló állam elvonja a jövedelme kétharmadát adók és járulékok formájában. A német gazdaság erejéből kevés jut a dolgozóknak. Ha én magyar lennék, Magyarországon maradnék. El kellene gondolkodni azon, mi az oka annak, hogy egyre több német menekül Magyarországra. Magyarország kormánya és Orbán Viktor miniszterelnök számunkra a követendő példa arra, hogyan kellene helyesen kormányozni Németországot.

Hernádi Zsuzsa