Újra jöhetnek a szegényített urániumot tartalmazó lőszerek?
Piszkos fegyverek
Moszkva óva inti a nyugati hatalmakat attól, hogy szegényített urániumot tartalmazó lőszereket adjanak Ukrajnának, ezt Oroszország „piszkos bombák” használatának tekintené, a következményeivel együtt. De mi az a piszkos bomba, mire képes az említett lőszer, és milyen válaszlépésre készülhetnek az oroszok?
A szegényített uránt tartalmazó lőszerekkel a délszláv háború alatt ismerkedett meg közelebbről az európai közvélemény. A NATO-gépek 1994-ben Boszniában lőttek ki 10 800 darab 30 mm-es uránmagvas lövedéket, öt év múlva pedig Koszovó fölött további 31 ezret. A technológiával a 70-es évek végén kezdtek el kísérletezni az Egyesült Államokban. Jelentőségét az adja, hogy az urán a természetben fellelhető anyagok közül az egyik legnagyobb sűrűségű fém, még az ólomnál is nehezebb. Léteznek ugyan vetélytársai, például az arany vagy a platina, de ezek igen drágák. Ezzel szemben a szegényített urán az atomreaktorok mellékterméke, amit viszonylag kevés célra lehet felhasználni, így az atomhatalmak raktáraiban jelentős mennyiség halmozódott fel belőle az elmúlt évtizedekben, becslések szerint csak Amerikában 700 ezer tonna felett van a készlet.
A szerény áron beszerezhető fém jelentősen megnöveli a páncéltörő lövedék hatékonyságát. A burkolat alatt elhelyezett szegényítetturán-betéttől gyorsabb lesz, becsapódáskor a jelentős mozgási energiája hővé alakul, megolvaszta a lövedéket és a páncélt. A felhevülő uránbetét maga is intenzíven égni kezd, és a harckocsipáncélok többségét képes átfúrni. Használják még harckocsik frontpáncélzatának megerősítésére; az M1 Abrams szegényített uránnal erősített páncélzata 610 mm vastag hagyományos páncéllemezzel egyenértékű, és az összes lövedékfajtával szemben jelentősen megnövelte a védettséget.
Visszatérve a délszláv háborúhoz, ahol közel 12 tonnányi DU- (depleted uranium), azaz szegényítetturán-betétes lövedéket vetettek be a NATO-erők, ami a katonai szövetség tagállamai között is összetűzésekhez vezetett, természetesen a tűz közelében lévő európai politikusok aggályoskodtak a káros hatások miatt. Ezért számos kutatás indult ennek feltárására, ezek egyike sem mért erősebb sugárzást Koszovóban, vagy Boszniában. Azt azonban nem vizsgálták, hogy a becsapódás után keletkező nehézfémtartalmú por mekkora környezeti terhelést okozott, pedig egyes tudósok szerint belélegezve ez okozhat okozhat rákos megbetegedést, illetve károsítja a vesét, míg a növényekre kiülepedve emberek és állatok egyaránt elfogyaszthatják. Emiatt Szerbiában sok helyen a mai napig kerüli a lakosság a csapvizet, aki teheti, ásványvizet fogyaszt.
Az uránmagvas lövedékek azért kerültek most ismét a figyelem középpontjába, mert az Ukrajnába készülő M1 Abrams, és Leopard 2 harckocsik egyaránt képesek szegényített uránnal szerelt páncéltörő lőszerek kilövésére. Az oroszok nyilvánvalóan a modernebb harcjárműveiket féltik, amelyekkel a hagyományos lőszertípusok nem boldogulnának, ám a DU lőszerek vélhetően igen.
A moszkvai nyilatkozatokban szereplő piszkos bomba ugyanakkor egészen más műfaj, leginkább terroristák kísérleteznek vele. Lényege az, hogy valamilyen porrá őrölt radioaktív anyagot hagyományos robbanószer segítségével szórnak szét a levegőben, amely évtizedekre lakhatatlanná tenné a robbanás környezetét. Noha piszkos bombával próbálkoztak már elkövetők Oroszországban és az Egyesült Államokban is, de a hatóságok minden esetben gyorsabbnak bizonyultak, sőt legjobb tudomásunk szerint a világon sehol sem került még sor piszkos bomba felrobbantására. Ezért kétséges, hogy Moszkva csakugyan piszkos atombombák használatának tekintené, ha Nyugatról a harckocsik mellé DU-lőszereket is kapnának az ukránok, és ennek megfelelő választ adna.
Sokkal valószínűbb, hogy arányosan reagálva, beveti saját, hasonló lőszereit. Ilyenekkel biztosan rendelkezik az orosz hadsereg, amit onnan tudunk, hogy 1994-ben Magyarország is vásárolt Mig-29-esekhez való szegényített uránt tartalmazó lőszert az oroszoktól.