Sakk helyett go
Kína immár fellépett a globális politika porondjára. Mi jellemzi a kínai gondolkodást? Hogyan érthetnénk meg Kínát és a kínai embereket? Kell-e tartanunk az egyre erősödő ázsiai óriástól? A téma szakértőit kérdeztük.
– A kínai és a nyugati gondolkodás közötti különbségek leginkább az ember és a természet kapcsolatában nyilvánulnak meg – magyarázza Li Csen (Li Zhen) Árpád. A műfordító és a Magyar Kultúra Lovagja cím tulajdonosa elmondja, hogy míg a kínai kultúra a taoizmus hagyományai szerint fontosnak tartja az ember és a természet közötti harmóniát, addig a nyugati a természet legyőzését áhítja. Ugyanakkor erősek a konfuciánus tanok is, amelyek az embert helyezik a középpontba, és feljogosítják a természet átformálására. Ez a kettősség nemcsak a rendszer, de minden egyén szintjén megvan.
– Kína mint szárazföldi, mezőgazdasági civilizáció évezredes múltra tekint vissza, erős központi kormányzata és egységes politikai, társadalmi és gazdasági rendszere van. Ez teljesen különbözik a földrajzi megosztottság és politikai rivalizálások miatt töredezett Nyugattól – magyarázza Li Csen.
Állam és család
A nyugati kultúrában a középpontban az egyén van, a kínaiak számára a közösség, azon belül a család és a nemzet áll az első helyen.
– A kínaiak rendkívül tisztelik a szüleiket, nagyszüleiket, megfogadják a tanácsaikat, és anyagilag is támogatják őket, az öregek nem válnak elhagyatottá. Kínaiul van is egy külön, európai nyelvekben nem létező szó, amely az idősekkel szembeni helyes magatartást írja le – magyarázza Tuan Suang-hszi (Duan Shuangxi) István, kifejtve, hogy a kínai állam és kínai polgár viszonya is leginkább a szülő-gyermek kapcsolattal állítható párhuzamba. A Pekingi Nemzetközi Tanulmányok Egyetemén lévő Magyar Tanszék vezetője ezt azzal szemlélteti, hogy az „állam” szó kínai írásjele tartalmazza a „család” írásjelét is, ezzel mutatva, hogy az állam a nagy család. Van egy kínai közmondás is, amely úgy szól: „Csak akkor van családunk, ha az államunk megvan.”
A politikusok tehát úgy vezethetik az államot, mint a szülők a családot. Ebből következik, hogy az emberek nagyon keveset foglalkoznak belpolitikai kérdésekkel, így az államvezetés a nyugatinál sokkal egyszerűbben működik.
– Amikor például az állam azt mondja, itt vasút lesz, akkor azt általában elfogadják az emberek, és elhiszik, hogy a döntés jó, még akkor is, ha ezért nekik ki kell költözniük a falujukból – érzékelteti a kínaiak hozzáállását Tuan Suang-hszi.
Ha a pártot bántod, engem bántasz
Mivel ott a közösség fontosabb, mint az egyén, a kínai politikában sose beszélnek arról, hogy bizonyos projekt száz vagy ötszáz munkahelyet teremt, hanem azt emelik ki, hogy egy adott nagy sebességű vasúti vonal megépítése hány tartományt köt majd össze, mennyire könnyíti meg az ország vagy az érintett városok tömegközlekedését.
A járvány alatt is jól látszott, hogy a kínaiak hallgattak az államra, úgy viselkedtek, mintha a szüleik kérték volna, hogy maradjanak otthon, illetve hogy viseljenek maszkot. A külföldi országokkal folytatott viták iránt azonban nagyon nagy érdeklődést mutatnak az emberek, azt gondolják, hogy aki az államot támadja, az a nagy családot támadja.
– A kínaiak alapvetően nagyon szeretik a hazájukat, és elfogadják a kormányzatukat. A Nyugat tévesen véli úgy, hogy Kínát azért tudja uralni a Kínai Kommunista Párt (KKP), mert elnyomja az embereket – mutat rá a nyugatiak fejében élő egyik félreértésre Salát Gergely. A Pázmány Péter Tudományegyetem BTK Kínai Tanszékének vezetője szerint noha a kommunista párt valóban óriási kontrollt gyakorol a társadalom felett, társadalmi támogatottsága is óriási. A kínaiak történelmi tapasztalata ugyanis az, hogy amikor a központi hatalom meggyengül, akkor abból tragédia származik. Elégedettek hát azzal, hogy most erős vezetésük van.
Jelenleg nincs olyan társadalmi feszültség Kínában, amely veszélyeztetné a KKP hatalmát. Az emberek úgy látják, hogy az állampárt a kínai nemzet érdekeit képviseli, ezért Salát Gergely szerint igazából nem is kommunistának, hanem nacionalistának tekinthető. Amikor a nyugatiak durva hangnemben kritizálják a KKP-t, akkor a kínai embereket is megsértik, és még azok is összezárnak a pekingi vezetéssel, akik amúgy elégedetlenek vele.
A kínai világrend
A Nyugat általában zéró összegű játszmákban és totális dominanciában gondolkodik, és azt feltételezi, hogy Peking is hasonlóképp látja a világot. Tény, hogy a kínai gondolkodásban is felfedezhető a dominanciára való törekvés, hiszen alapvetően nem hisznek a népek és országok egyenlőségében. Ennek a felfogásnak a gyökerét a konfucianizmusban kell keresnünk, amely szerint az egyenlőség nem pozitív dolog.
– Vannak kicsik és nagyok, erényesek és erénytelenek, ebből kifolyólag a normális társadalom hierarchikusan épül fel, léteznek főnökök és beosztottak, és ezt utóbbiak is elfogadják – magyarázza Salát Gergely. Ez a viszonyulás nem jelent önkényuralmat, a kínai világrendben mindenkinek van joga és a kötelessége; ha mindenki ellátja a feladatát, akkor élhető módon működik a társadalom.
Miközben az angolszászok a maguk képére és saját értékeik szerint akarják átalakítani a világot, a kínai államnak ez nem célja. Ők olyan hierarchikus globális rendet szeretnének megszervezni, aminek a csúcsán Kína áll. Olyan világot akarnak, ahol tisztelet övezi a kínai államot, és nem tesz senki olyat, ami nagyon sérti az érdekeit. Nem céljuk viszont beleszólni mások belpolitikájába, vagy bírálni más országok értékrendjét. Középtávon többpólusú világrendet akarnak kiharcolni, szigorúan ügyelve arra, hogy ne alakuljon ki a jelenlegihez hasonló hidegháborús helyzet. Egy többpólusú világban ugyanis le vannak osztva a lapok, ki mit csinálhat, és akkor az államok kevésbé konfrontálódnak. A kínaiak tehát a megegyezésekben hisznek.
– A sakkban megmattoljuk az ellenfél királyát, és vége a partinak. A kínaiak táblajátékában, a góban viszont területeket kell elfoglalni, és egyszerre több színtéren zajlik a küzdelem. Nem a totális győzelemre törekszenek, hanem arra, hogy ne kerítsék be őket, és ők több csatát nyerjenek, mint az ellenfél – szemlélteti a kínai gondolkodást Salát Gergely.
„Mindenki odaadja a saját jóságát, mindenki megóvja mások jóságát, minden jóság együtt létezzen, összhangban legyen a világ” – idézi Fej Hsziao-tung kínai antropológus-szociológust, a Pekingi Egyetem professzorát Li Csen. Úgy véli: a Nyugat leginkább a történelmi hagyományokban meglévő különbségek miatt nem érti Kínát.
A Fudan-ügy kínai szemmel
A Fudan Egyetemet 1905-ben alapították, létrehozásában jelentős részt vállalt Mao Hsziang-po (Ma Xiangbo) jezsuita atya. Az intézmény ma a nemzetközi élvonalba tartozik, a brit World University Rankings szerint a 34. helyet foglalja el a világ legjobbjai között. A kontinentális Európában mindössze két intézmény előzi meg.
Salát Gergely szerint a Fudan-vita kapcsán sem az egyetem mellett, sem ellene nem hangzottak el a megfelelő érvek. Véleménye szerint a kérdést ki kellene vonni a napi hisztérikus politikai küzdelmek sűrűjéből. Olyan vádakkal támadják ugyanis a Fudant, amelyek teljességgel megalapozatlanok.
– Egy lényegében üzleti alapon működő egyetemről van szó, a diákok magas tandíjat fizetnek azért, hogy oda járhassanak. Ha a Fudan egy kommunista agymosoda lenne, akkor senki nem fizetne több tízezer dollárt szemeszterenként.
Salát Gergely szerint nem valószínű, hogy a kínaiaknak nagyon fontos lenne a Fudan Budapestre költözése. Ez a tévhit is a propaganda terméke, amely szerint Kína iszonyatosan „nyomul”. Sokkal valószínűbb, hogy a magyar kormány kezdeményezte az egyetem budapesti campusának megalapítását, ennek érdekében tett olyan ajánlatot, hogy a Fudannak megérje hozzánk jönni. Sanghaj a világ leggazdagabb, legnagyobb, legpezsgőbb, legnemzetközibb városainak egyike, onnan eljönni a Csepel-szigetre egy kínai professzornak nem nagy előrelépés. Ezért kellett vonzó ajánlatot tenni nekik.
A szakértő szerint a Fudan Magyarországra költözése kapcsán arra kell törekedni, hogy jó alkut kössünk a kínaiakkal, és nem csak anyagi értelemben.
– Arra kell garanciát szerezni, hogy Magyarországra hozzák a világszínvonalú tudást és tudósokat. A budapesti Fudan ne egy elfekvő legyen a kifutóban levő professzorok számára – teszi hozzá Salát Gergely.
Li Csen szerint az egyetemmel Magyarország többet nyer, mint Kína. Nemcsak egy elit egyetem jön létre, hanem az együttműködés során emelkedik a teljes magyar felsőoktatás színvonala. Emellett a kutatás-fejlesztéseknek köszönhetően az állami beruházás is megtérül. A magyarországi kínaiak számára érthetetlen, hogy a magyarországi ellenzék nem akarja a Fudan Budapestre költözését.
– Sokan azt mondják, hogy ha nem kell Magyarországnak a kínai együttműködés, barátság és a hitellehetőség, akkor inkább máshol és másoknak tegyünk jót. Itt pedig várják meg az európai vagy amerikai segítséget.
Li Csen szerint az ellenzék megtalálta az alkalmat arra, hogy a következő választás előtt hosszú tehetetlenség után népszerűséget szerezzen.
– Van egy kínai kifejezés: ellenkezés az ellenkezés céljából – teszi hozzá sejtelmesen.
Úgy véli, azért is érthetetlen a tiltakozás, mivel Kína nem akarja a nemzetközi kapcsolatait ideológiai kérdésekkel terhelni, ehelyett szívesen együttműködik mindenkivel, akiben megvan hozzá a becsületes szándék.
– Kína nem ördög, és a Nyugat sem szent – mondja Li Csen Árpád.