Sírva vigadtunk
Százak várták a Boldogasszony Zarándokvonat utasait Nagykárolyban.
A Boldogasszony Zarándokvonat utolsó erdélyi, jobban mondva partiumi állomása Nagykároly volt, ahol az előző évekhez hasonlóan idén is több száz határon túli magyar várta a zarándokokat. A szeretetteli fogadtatás minden utasból előcsalta a könnyeket. A helyiek szénsavas forrásvízzel, szegfűből készült virágcsokrokkal, frissen sült süteménnyel és egyéb finomságokkal ajándékozták meg a zarándokokat, akik közül többen cserébe odaadták sárga zarándoksálukat, ami az út során végig a nyakukban lógott. Mindenki összeölelkezett, kezet rázott azzal, akivel csak tudott, és ha csak a meghatottságtól torkán nem akadt a mondanivaló, meleg szívvel, kedves szavakkal üdvözölte a másikat.
Az állomáson felnőttek és gyerekek, fiatalok és idősek borultak össze, s biztosították egymást arról, hogy ha a nemzeti egységről van szó, nem számítanak az országhatárok.
Az ünnepélyes találkozón a megjelentek zenekari kíséret mellett elénekelték nemzeti himnuszainkat és az Ismerős Arcok Nélküled című dalát is.
