Sokkoló francia jelentés: a Muszlim Testvériség már az uniós intézményekbe is beszivárgott
Egy, a francia kormány által megrendelt titkosszolgálati jelentés szerint a Muszlim Testvériség nevű szervezet már az 1950-es évektől kezdve következetesen törekszik arra, hogy az európai iszlám közösségeken keresztül destabilizálja a nyugati társadalmakat. A jelentés – amelyhez hozzáfért a Le Figaro – egyértelműen megállapítja, hogy a szervezet módszeresen építette ki hálózatát Franciaországban és az Európai Unió más tagállamaiban, miközben nyilvánosan a vallásszabadságra és az „iszlamofóbia” elleni fellépésre hivatkozik.A jelentés szerint a Muszlim Testvériség az iszlám világon belüli politikai kudarca után fordította figyelmét Európára, különösen az Egyesült Királyságra, Németországra, Svájcra, majd Belgiumra, Olaszországra és Franciaországra. Céljuk egy új, „nyugati hódító stratégia” elindítása volt, amelynek részeként a szervezet beépült iszlám egyesületekbe, mecsetekbe, civil kezdeményezésekbe, oktatási és szociális struktúrákba. A szervezet alapítója, Hasszán al-Banna minderről kijelentette: „Követni fogjuk ezt a gonosz erőt a saját földjére, és harcolni fogunk ellene, míg az egész világ Mohamed próféta nevét nem kiáltja”.
Intézményes beszivárgás és közösségi kontroll
A dokumentum szerint a szervezet nemcsak titokban irányít számos helyi iszlám intézményt – gyakran teljes közösségek életét befolyásolva –, hanem beépült francia és uniós állami programokba is. Különösen aggasztó, hogy a maguk által alkotott és népszerűsített „iszlamofóbia” kifejezést saját céljaik leplezésére és támogatás szerzésére használják fel.
A beszámoló külön kitér a Council of European Muslims (CEM), az Islamic Relief Worldwide, valamint az European Council of Imams szerepére, mint a szervezet európai lobbihálózatának bázisaira. Ezeken keresztül a Muszlim Testvériség sikeresen gyakorol befolyást helyi önkormányzatokra, és nyitja meg az utat saját tagjai előtt, hogy magasabb szintű uniós intézményekbe is bejussanak.
Az így elért befolyás lehetővé teszi, hogy a szervezet uniós forrásokhoz jusson.
A francia Felsőoktatási Minisztérium például egyre több jelzést kap arra vonatkozóan, hogy EU-s pénzek s radikális iszlámhoz köthető, a francia köztársasági értékekkel ellentétes célokat szolgáló projektekhez kerülnek.
Közösségi hálózatok a radikalizálódás szolgálatában
A jelentés egyik legkomolyabb megállapítása az, hogy a Muszlim Testvériség kiterjedt befolyást épített ki a francia és európai muszlim közösségekben, különösen a társadalmi és gazdasági szempontból hátrányos helyzetűek körében. Képzett aktivisták vezetik azokat a közösségi üzleteket, sportegyesületeket, oktatási kezdeményezéseket, munkaerőpiaci szolgáltatásokat, sőt, társkereső oldalakat is, amelyek célja a muszlim lakosság életének teljes „kontrollja”, és a radikális iszlám normáinak terjesztése – így például a női fátyol viselése, a férfiak szakállviselése és a ramadán szigorú betartása.
A jelentés legalább 114 olyan Korán-iskolát azonosított, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a szervezettel, emellett további több száz más intézményt is „fundamentalistaként” jelöltek meg. Franciaországban legalább 280 iszlám szervezet köthető a Muszlim Testvériséghez, ezek a jótékonysági, oktatási, pénzügyi és ifjúsági tevékenységek révén igyekeznek kontrollt gyakorolni a muszlim közösségek felett.
Különösen beszédes adat, hogy a szervezethez köthető 139 mecset – ami a francia mecsetek 7 százalékát, a 2010 után épült mecsetek 10 százalékát jelenti – péntekenként átlagosan 91 ezer hívőt fogad. A Muszlim Testvériség politikai kampányai (például az „iszlamofóbia” elleni fellépések, az Izrael-ellenes megmozdulások, a halal-élelmiszeripar és az iszlám pénzügyi gyakorlatok népszerűsítése) szintén a szervezet legitimitását és beágyazottságát növelik.
Nemzetközi összefonódások és politikai kihívások
A jelentés hangsúlyozza, hogy a Muszlim Testvériség befolyása messze túlnyúlik Franciaország határain. Belgiumot „az európai hálózat csomópontjaként” írják le, míg Németországot és Ausztriát a mozgalom első európai bázisaként említik. Az északi államokban – Hollandiában, Dániában, Svédországban – gyengébb, de érzékelhető beágyazottságot mutatnak, míg az Egyesült Királyságot „közvetlen közel-keleti előőrsnek” nevezik.
A Balkán-félsziget kiemelt célpont: itt jelentős muszlim lakosság él, és több ország is uniós tagságra törekszik. A jelentés kiemeli az Európai Unió által finanszírozott Európai Korán Tanács megalakulását (előbb Szarajevóban, majd onnan Milánóba költöztetve), mint az egyik példáját annak, hogyan próbálja a szervezet kihasználni az uniós programokat – például az Erasmus oktatási alapot – befolyása kiterjesztésére.
A hálózat nem csupán európai forrásokra támaszkodik. A jelentés szerint Törökország kulcsszerepet játszik a Muszlim Testvériség európai ágának logisztikai és pénzügyi támogatásában, valamint politikai kampányok (például a francia termékek 2020-as bojkottja) elindításában is. Ez utóbbi Emmanuel Macron francia elnök iszlamista szeparatizmus elleni beszédét követte, amelyet egy tanár lefejezése előzött meg.
A demokratikus jogrend eszközeinek kihasználása
A jelentés végkövetkeztetése az, hogy a Muszlim Testvériség tevékenysége legtöbbször a törvényesség határain belül zajlik, éppen ezért nehéz szankcionálni. Az is akadályt jelent, hogy a hatóságok figyelme gyakran a terrorcselekményekre irányul, nem pedig a hosszú távú, lassú beszivárgásra. Tovább nehezíti a fellépést az is, hogy sok hivatalos szereplő tart attól, hogy fellépését „iszlamofóbnak” bélyegzik.
Alexandre Brugére prefektus szerint az iszlamista csoportok gyakran alkalmazzák a „taqiya” taktikát – vagyis a vallási céljaik eltitkolását szolgáló hazugságot. Hozzátette: mecsetekben rendszeresen ügyvédek nézik át a prédikációkat, hogy azok ne sértsék a törvényt. „Nem egyenlő feltételek mellett zajlik a küzdelem” – jelentette ki. – „Mi jogállamban élünk, és emiatt ólomsúlyokat cipelünk a lábunkon.”
Bruno Retailleau belügyminiszter szerint a cél egyértelmű: „A francia társadalmat a saría jogrend felé mozdítani – ez teljesen elfogadhatatlan, mivel összeegyeztethetetlen a Köztársaság elveivel és a nemzeti összetartozás céljaival”.